Mindennek ára van - Szoboszlai Dominik ff.

Minden alakulhat máshogy, mint a terveink..

A faliórára pillantva láttam, hogy 20 perc is eltelt, amit a fürdőben töltöttem. Ugyan még mindig remegő lábakkal, de felelet készen álltam a lakásom közepén, ahol Szoboszlainak csak hűlt helyét találtam. Lassan sétáltam a bejáratig amit gondosan bezártam és bújtam vissza az ágyba fejemre húzva a takarót zokogásban kitörve. Annyira szerettem volna, ha itt van. Kész lettem volna elmondani neki és utánna az ölelésébe bújni, de helyette a még hűvös ágyam és az üres lakás maradt nekem. Nem haragudtam rá. Hogyan is haragudhattam volna, hiszen egy ilyen korú, ilyen foglalkozást űző lánynak, már nem lehetne újdonság semmi, sőt. És joggal hihette, hogy jót csinál. Ezen gondolkozva még nagyobb keserűség költözött a lelkemre, szorítva a mellkasom. Ez a fiú nem ezt érdemelné. Nem kellene azt éreznie, hogy valamit rosszul csinált, hogy valamit titkolnak előtte, amire nincs és nem is lehet felkészülve.

Dominik

Dühös voltam. Mérhetetlenül felzaklatott, csalódott, kérdésekkel teli. Amennyire azt hittem ismerem, olyannyira jöttem rá, hogy gőzöm sincs róla ki is ő valójában és min ment keresztül. Bántott a tudat, hogy olyan dolgot csináltam, amire nem volt készen velem, amire inkább nem is gondol, amit örül ha elfelejthet. De én ezt most mind tálcán hoztam elé, mert én mindig többet akarok. Én mindig meg akarom mutatni.
Fájt így látnom őt és felőrölt a szomorúság, hogy fájdalmat okoztam neki. Már most, már az elején. Még ha nem is fizikai fájdalmat, de lelki fájdalmat és talán az az egy olyan ami gyógyíthatatlan. Mardosott a bűntudat, amiért otthagytam. Akkor ott abban a pillanatban úgy éreztem ő is ezt akarná. Annyira ijedten, rémülten meredt felém és zárkózott a fürdőbe, hogy legszívesebben elsüllyedtem volna a szégyenemben, hogy ez miattam van és én váltottam ki belőle.

Az esetet természetesen nem osztottam meg senkivel, mert ez olyannyira intim, hogy csak kettőnkre tartozik. Nekem kell megbirkózni ezzel. Kellemetlennek és gáznak éreztem magam, amiért így reagáltam. Ezerszer megbántam. Ha nem is tudom biztosan, de szüksége lehetett rám és én nem voltam ott. A virágbolt előtt ácsorogva félve, mint egy kisfiú pörgettem a gondolatokat. Nem bírok egyszerűen a szemébe sem nézni.....

Ettől függetlenül megvettem az összes fehér rózsát. És egy gyönyörű dobozba tették. Néhányan tátott szájjal figyeltek, amikor kifizettem egy szemérmetlenül nagyobb összeget ezért, holott aligha változtatott a bankszámlám egyenlegén. Kicsit messzebb parkoltam, mert át kellett gondolnom a dolgokat. Mit mondjak neki? Hogyan mondjam, mi lesz ezután? De az biztos, bocsánatot akartam tőle kérni. Ha el is hajt, mert nem kiváncsi már rám, akkor is szeretném, hogy tudja.

A bejáratban, könnyedén beengedtek, pedig szigorú biztonsági szolgálat volt. De nem hibáztatok senkit, mert a ma munkában levő idősebb úr hatalmas RB Leipzig rajongó és már sikerült pár aláírást kicsikarnia tőlem, így tartozott annyival, hogy legalább a liftig beengedjen. Csak bólintott amint tovább indultam. A hívógomb megnyomása előtt kinyílt az ajtó és egy magas elegánsan öltözött lány nézett furán rám. Nem voltam benne biztos, de úgy nézett ki mint akit ismernem kellene. Elsétált mellettem, de megtorpant és visszafordult.

- Te Dominik vagy ugye? - tette fel a kérdést.

- Igen. - bólintottam bátortalanul és az is átfutott a fejemen, hogy lehet a pályáról ismert fel és egy képet vagy aláírást szeretne.

- Most ha megbocsátasz mennem kellene. - léptem a lift irányába mert a lány még mindig nem mondott semmit.

- Jajj, nem vagyok rajongó vagy ilyesmi. Csak egy jó barátnője Amanda. Elena sokat mesélt nekem rólad és most nem igazán alkalmas neki! - vágott fura fejet amit egyáltalán nem tudtam hova tenni.