Mindennek ára van - Szoboszlai Dominik ff.

Minden első után jön egy második..

Pár másodperc után némi gondolkodási időt, hagyva végül feltette a kérdést.

- Ha nem lenne nagy gond? Eljönnél velem kocsikázni? Érted megyek!

Meglepődtem az ajánlatán. Talán mert senki nem jött még ezzel és nem gondolnám, hogy Dominiknak ne lennének olyan barátai akik erre alkalmasabbak, mint én, mint egy escort lány. A szívem kicsit összeszorult, hiszen nagyon is kedvet kaptam ehhez, viszont fogalmam sem volt milyen is lehet. Sosem volt barátom és sosem volt ilyenben részem. De mindenre fel kell készülnöm és ezt a mostani invitálást gyermekded lelkesedéssel vártam.

- Egy fél óra múlva nekem jó lenne. - időközben hazaérve, megérkeztem a ház teremgarázsának lehajtójához.

- Rendben. - zárta le olyan kimérten, ahogy eddig. Igyekeznem kellett, ugyanis mindössze 20 perc alatt kellett felfrissítenem magam és valami sokkal kényelmesebbre vennem az öltözetem.

Nem variáltam magamon túlzottan. Egy egyszerű ingfazonú bőr ruhára esett a választásom, ami szépen kiemeli az alakom. Cseréltem egy fehérneműt is, kissé felfrissítettem az amúgy natúr sminkem, vacilláltam egy keveset a magassarkú és a sportcipő kettősén, de végül az utóbbira szavaztam, bevallom Dominiknek akartam a tetszését elnyerni. Legelső találkozásunk alkalmával sem preferálta különösebben. Vagy csak szeretett volna jó benyomást téve valamivel nekem is kedveskedni. Ezek után, már loholtam is le, hiszen egy új üzenet várt tőle, amiben tudtomra adta, hogy a ház előtt vár.

A gyomrom görcsbe ugrott, amikor a kilincsért nyúltam. Féltem, nem fogok tudni megszólalni, a torkom olyan hirtelen száradt ki. A focista édes mosollyal figyelte a kormányt fogva, ahogyan felmásztam mellé a Mercedes anyósülésére. Fekete kapucnis melegítő szettet viselt és nagyon friss zuhanyzás utáni illata volt.

- Köszönöm, hogy tudtál rám időt szakítani - mosolyogva az utat vizslatta.

- Oh elnézést - nyúlt zavarban a kesztyűtartóba és a nekem szánt borítékot a kezembe nyújtotta.

- Köszönöm - leheltem halkan és kissé megszeppenve. Idegenkedve fogadtam el a nekem járó pénzt tőle. Nem éreztem azt, amit mindenki másnál, azt a közönyt ami ezekben az esetekben eluralkodott rajtam. Szívem szerint, úgy éreztem fizetség nélkül is jöttem volna, ha hív.

- Nyugodtan tedd hátra a táskád - pillantott el a válla felett. Bólintásom után gondosan végigkísérte, ahogy javaslatához hűen elhelyezem a mögöttem levő ülésen.
Talán kevésbé gondoltam át a magamon viselt gombolós ruhát a kocsikázáshoz, ugyanis jelen pillanatot nézve a szoknyarész igen csak felcsúszott a combjaimon. Lehet Dominik csak egy társaságra vágyott, most viszont azt gondolhatja én már kínálkozom amiért így jöttem.

- Gondolom te mindig ilyen csinosan öltözöl - jegyezte meg az utat szemmel tartva.

- Zömében igen - néztem végig magamon.

- A magassarkút a kedvedért lecseréltem, gondoltam kényelmesebb lesz ide egy sportcipő.

- Én mindenhogy imádnám ezt a szettet rajtad, így meg pláne - nevetett fel önfeledten mellettem. Erre az őszinteségre egyikünk sem volt a kellő mértékben felkészülve, ezt hűen tükrözte, hogy percekig néma csend uralkodott.
Dominik mondata annyira jólesően hatott. Soha senki nem mondott ilyet nekem. Persze dicsértek rengetegszer és bókolnak, de nekem ez annyira szívből jövőnek tűnt, hogy teljesen bizonyos voltam benne ő komolyan gondolta. Legalábbis ezt akartam hinni.

Az időt nem is igazán figyeltem, mennyi telhetett el, csak a látvány volt az amivel foglalkozni tudtam miután a mellettem ülő fiú egy gyönyörű kilátást elénk táró helyen leparkolt. Volt néhány autó már itt. Legalább tudtam nem elrabolni készül.