Valahogy visszarángattam a nadrágom, de még olyan közeliek voltak a történtek, hogy nehezen gyűrtem vissza magam a nadrágba. Andi a tarkómra csúsztatta a kezét, melynek következtében kirázott a hideg és nem a jó értelemben. Pipiskedve próbált egy csókot kicsikarni magának tőlem.
- Ezt ne csináld! - fejtettem le magamról. Egy fintort vágott és a combjain felhúzva a ruháját végül megszabadította magát a bugyijától. Végignézve az egészet sem váltott ki belőlem semmit, pedig annyira könnyen megkaphattam volna. Apró kezei a felsőm alá nyúlva simogatták a hasam és haladt felfelé. Semmilyen érzelmet nem tudott előhozni belőlem, de még csak az érzést sem ami a fantáziám beindítaná vele kapcsolatban. Semmit.
- Fejezd be! - préseltem ki a szavakat - hánynom kell! Kirontottam a szobából és mivel szerencsémre szemben volt a fürdő nem tévesztettem el semmit. Elsőre jött a pia, aztán ahogy az elmúlt percekre gondoltam már inkább az jött vissza, amit tettem és saját magamtól tudtam hányni egészen konkrétan.
Kis képszakadás után azon kaptam magam, hogy a táskámból túrom elő a tusfürdőm és egy puha törölközővel indultam a zuhanyzó felé. Muszáj volt letusolnom. Már csend volt kint és talán hajnalodott is. Nem tudtam eldönteni, vajon még részeg vagyok vagy már kurva másnapos. Mindenesetre elég ramaty állapotban voltam. Mostmár nem csak lelkileg, de testileg is. De most úgy érzem megérdemeltem. Mégis mi a faszt csináltam? Egyáltalán miért volt szükségem erre? Még csak jó sem volt. Mármint jó volt az érzés, de nem Andinak köszönhetően. A kezemmel is csinálhattam volna. El sem tudtam volna menni, ha az utolsó percekre nem képzelem őt oda. Egy rohadék szemétládának éreztem magam. Egy köcsög fasznak. Nem akartam ezt. De részegen valamiért ez jó dolognak tűnt. Hirtelen cselekedve állítottam sokkal hűvösebbre a rám folyó vizet. Hangosan sóhajtottam, ahogy a szívem majd kiugrott a helyéről.
El tudtam volna átkozni magam a tegnap történtekért. Fél óra alatt visszabattyogtam a szobámba, ahol ért csak az igazán hideg zuhany. Női ruha és fehérnemű az ágy mellett és egy fekete hajú kába lány pislogott rám álmosan, alaposan feltérképezve a fürdés után még nedves testem. Egyre szorítottam a törölközőt a derekamon.
- Ugye nem feküdtünk le? - dörzsöltem meg fájdalmasan a fejem. Én úgy emlékeztem, hogy nem. Így kellett lennie.
- De rendes vagy Szoboszlai - nyögött fel és most kevésbé volt akkora rajongással irántam aminek én kifejezetten örültem.
- Szeretek meztelenül aludni. - rántott a vállán én pedig elforditottam a fejem mert véletlen sem voltam kiváncsi semmire, ami kivillan, ahogy magára veszi a fehérneműit. Lehet, hogy bunkó dolog, de meg attól is rosszul voltam. Nem bírtam más nőhöz tartozó dolgot a közelemben tudni, mivel csak egyre nagyobb űrt keltett Elena hiánya. Ha akartam sem tudtam volna másban megtalálni, ami rá hasonlíthatna. Még egy aprócska dolog sem. Ő annyira más volt. Annyira nekem való. Mintha én alkottam volna, olyanra amilyenről álmodok, hogy legyen egy nő.
Már világos volt amikor felébredtem. Majdnem leestem az ágyról annyira kihúzódtam a szélére, nehogy Andihoz érjék, mivel este annyira sem méltattam már, hogy közöljem vele, hogy inkább máshol aludjon. Fájdalmasan összeszedtem a cuccaim és felöltöztem. A romokat kerülve kicsoszogtam a nappaliba a táskámmal, amit ledobtam a folyosó mentén.
- Szarul nézel ki tesó. - mosolygott rám Szala és Schäfer az étkezőasztalnál.
- Szarul is érzem magam. - rogytam le melléjük. Még valaki aludt a kanapén és ketten a földön.
YOU ARE READING
Mindennek ára van - Szoboszlai Dominik ff.
Fanfiction- Dominik! Minden alkalommal megszakad a szívem amikor mással kell lennem. Minden egyes mással töltött percben csak rád gondolok, csak az ad erőt, hogy ha ennek vége megint találkozunk. Képtelen vagyok mással foglalkozni és undorodom tőlük, hogy ne...
