Lassan két hónapja alkotunk egy párt. A legcsodásabb időszak volt. Szerintem egészen jól viseltem és teljesítettem a feltételeknek megfelelően a dolgom, annak ellenére, hogy majd bele pusztultam amikor nem velem, hanem más valakivel volt. Leginkább akkor szenvedtem, ha napokig nem találkoztunk. Én a csapattal voltam, jöttem, mentem és ha épp itthon voltunk valamiért, is dolga volt. Nem volt mindig egyszerű összeegyeztetni, de a legvarázslatosabb dolog volt jelenleg ami történhetett velem mindezek ellenére az ő volt. A csapat nem találkozott még vele és a meccseken sem lehetett látni. Nem érezte felkészültnek magát erre és én nem erőltettem. Titkon örültem is annak, hogy nem árasztja el a szocial felületeit a meccsekről, vagy az oda való utazásokkal és azon való jelenlétével szóló képekkel, videókkal. Minden megvolt ebben a lányban amire vágytam, amiről álmodtam és amire szükségem volt. Odáig voltam érte, sőt teljesen bele voltam bolondulva, rajongásig szerettem. Mert szerettem. Szerelmes voltam. Hogy mondtam-e már neki? Nem. És nem a mai nappal fogom, mert már reggel gyomorideggel keltem.Tudtam, mit beszéltünk meg és ehhez is tartottam magam. Elena mindent megosztott velem, ahogyan én is vele nem volt egymás előtt titkunk, én így is nehezen viseltem amikor arról beszélt, hogy mikor, hol és kivel lesz milyen apropóból.
Zavartan doboltam a lábaimon amikor elém tárta ezt a mostani utazását. Mert elmegy, ráadásul ott is alszik.
- Dominik, minden este tudok veled beszélni telefonon. - csavarta törölközőbe a haját. Én pedig ettől is rosszul tudtam lenni, hogy más miatt készül így. Nem voltam jó passzban. Most valamiért különösen megviselt.
- Olyan édes vagy, hogy így aggódsz. - simította a tenyerét az arcomra és finom csókot nyomott a nedves ajkaival. Most ezt sem tudtam viszonozni.
- Csak nem tudok mit kezdeni ezzel.. - sóhajtottam a falnak dőlve, ő pedig már a nappali közepén állt.
- 3 nap és gyorsan eltelik. - igyekezett a mosolyával nyugtatni, de éreztem, hogy ő sem nyugodt.
Nehezen aludtam el. Elég felületesen és szarul is aludtam, de amikor végre sikerült álomba szenderülni, az eléggé erotikusra sikerült és nem más mint Elena volt a főszereplője. Sötét volt a szobában, ahogy besétált. A résnyire nyitott ajtón beszűrődő fényben volt lehetőségem látni, ahogy vékony tökéletes testére hófehér törölközőt csavarva sétált hozzám. Óvatosan ült az ágy szélére a felőlem levő oldalon és mászott be a takaró alá. Hűvös teste finoman simult az enyémhez, ami ellenben tűzforró volt. Vékony ujjaival a mellkasomat simítva cirogatva haladt a hasam vonalán a boxerem felé. Nagyot nyelve érzékeltem, valójában mi is a célja. A nyakamba csókolt és tenyerét a keményedő szerszámomra csúsztatta, ami könyörgött az érintéséért. Még szeretett volna elköszönni, ezt suttogta a fülembe és apró csókokkal haladva a lábam köze térdelve ajkaival érintett meg odalent. Ösztönösen markoltam a lepedőbe ahogy éreztem egyre beljebb vezeti a farkam a szájába és érzékien kényeztetni kezd. Nem bírtam, hogy ne nyögjek fel annyira pokolian jól csinálta. Egyre hevesebben vert a szívem és muszáj volt őt megérintenem. Felsóhajtott, amint a hajába túrtam, és én szintén élesen felsóhajtva reagáltam. Egy távolabbi hangot hallottam, ami a nevemen szólít, majd becéz újra, ahogy csak ő szokott. Egyre közelebb hallottam és az érzés amit eddig éreztem általa is megszűnt. Felébredtem.
- Szia baby - morogtam álmosan résnyire nyílt szemekkel és jólesően nyögtem fel, ahogy megéreztem a meztelen bőrét a tenyerem alatt. Óvatosan rám ült, nem kellett kérnie egy kicsit segítettem, hogy nem csak rám, de belém is tudjon ülni. Kéjesen felsóhajtott, mialatt én magamhoz húzva simogattam a meztelen hátat. Beharaptam az ajkaim ahogy a fedetlen mellei a mellkasomnak nyomódott.
KAMU SEDANG MEMBACA
Mindennek ára van - Szoboszlai Dominik ff.
Fiksi Penggemar- Dominik! Minden alkalommal megszakad a szívem amikor mással kell lennem. Minden egyes mással töltött percben csak rád gondolok, csak az ad erőt, hogy ha ennek vége megint találkozunk. Képtelen vagyok mással foglalkozni és undorodom tőlük, hogy ne...