Mindennek ára van - Szoboszlai Dominik ff.

Minden a pénz..

Egy kis izgatottsággal keveredett izgalom kúszott a gyomromba, ahogy a teraszon keresztülsétálva léptem be, az erre fenntartott helyiségbe. Mivel külső bejárat volt a vendégeknek én ezen a módon tudtam közlekedni, lakáson belül, hiszen az tabu volt nekik. Senki nem léphetett be rajta és nem is járt még idegen ott, a takarítónőn és pár barátomon kívül. Akadtak ugyanis, bármilyen hihetetlen s számomra is, de igen.

Itt volt egy hatalmas ágy, kanapé fotellel, egy bárpult piával, tv egy külön fürdő és előszoba. Minden minimalista, modern, luxus stílusban. Igyekeztem megadni a módját és egy számomra is kellemes közeget teremteni. Későbbiekben ezt vagy gardróbnak vagy vendégszobának szánom.

Mély levegőt véve megigazítottam a viselt szatén fekete köntöst magamon. Ami inkább egy kis ruhának tűnt, mély kivágásával, mintsem az előzőnek. Remegő kézzel nyitottam ajtót. Testemen kellemes forróság áramlott végig, ahogy alaposan szemügyre vettem.

Dominik sokkal magasabb, sokkal jóképűbb és sokkal izmosabb volt élőben mint a képen. Azokon olyan kis vékonykának tűnt. A borosta az arcán szinte tökéletes összhangban volt a hajával ami gondosan, milliméter pontossággal volt beállítva. A sötétbarna szempár máris pásztázni kezdett és alaposan végigmért. Vastag ajkai enyhén elnyíltak egymástól.

- Te élőben is csodaszép vagy - mosolygott és érces hangjában némi csínyt véltem felfedezni.

- De aranyos vagy - nevettem fel őszintén és arrébb lépve beengedtem magam mellett. Egy pillanatra behunytam a szemem, hogy háttal neki, becsukva az ajtót mélyen beleszippanthassak abba az illatfelhőbe, amit magával hozott. Nagyon finom illata volt. Kedvem lett volna a nyakához bújva egész este őt szagolgatni. Elnézve az öltözködését és a stílusát a parfümje is méregdrága lehet. Nem igazán éreztem hasonlót eddig.

- Itt le tudod venni a cipőt ha szeretnéd - mutattam a hófehér sötétbarna színkombinációjú előszobában elhelyezett szekrényre.

- Maradhat is akár? Most van rajtam először - kérdezett olyan lelkesedéssel mint egy kisfiú.

- Persze, ahogy szeretnéd - mintha kissé lelomboztam volna, az arca elkomorult majd előhúzta a borítékot és finoman a polcra helyezte. Óvatosan az alsó ajkába harapott. Most realizáltam csak mennyire vastag szája is van és milyen kár, hogy nem csókolózom senkivel...

Pár másodpercig csak néztük egymást, szinte szégyenlős lettem, ahogy fürkészett.

- Kérsz valamit inni? - invitáltam beljebb Dominikot.

- Amit te iszol, az jó nekem is - bólintott és követve beljebb sétált.

- Inkább mégis leveszem a cipőm. Olyan szép itt minden és nem akarom összejárkálni a szőnyeget sem. - lépett vissza az előszobába.

Jézusom milyen figyelmes..

- Köszönöm, nagyon édes vagy, de van takarítónőm - válaszoltam, miközben a poharakat készítettem elő a bornak.

- Tökéletes így is - jött a hang egészen közelről.

Dominik mély levegőt véve próbálta összerendezni magát vagy a bátorságát, hogy közelebb lépve, fölém magasodva megszólítson.

- Én is hozzádérhetek? - egy pillanatra elgondolkodtam. Nem tűnt olyannak, aki most fogja rólam leszaggatni a ruhát, de ezen tudatlanságban is engedélyt adtam rá.

- Persze - válaszoltam, ahogy felé fordultam. Egészen közel állt hozzám, fél fejjel biztosan magasabb volt nálam még így, magassarkúban a lábaimon is. Nagyot nyeltem, ahogy közelebb lépett és a combjaimra csúsztatta a tenyerét. Olyan óvatos és finom volt az érintése, hogy kellemes borzongás járta végig a testemet, amit Dominik némán megmosolygott. Kicsit megemelt mintha az ölébe akarna venni, de csak a mögöttem levő pultra segített felcsúszni.