~🎤 7. 🎤 ~

14 0 0
                                    

Barátság...

Tess izgatott lett ettől a szótól, de valahol tudta hogy lehet nem a fiú lesz erre a legalkamasabb. De nem lenne hű magához ha nem adna ennek a barátságnak egy esélyt.

Egyre közelebb került ahhoz a naphoz, amikor felkell lépnie a jótékonysági estén. Azon kattogott egyfolytában. Hogy fog egyszerre két helyen lenni azt nem tudja, bár ez nem is lehetséges. Szóval muszáj lesz valamit kitalálnia. Majd azt mondja hogy beteg lett.

-Na mikor mehetek érted? Pénteken nem is lesz tanítás! - Ugrott Ethan Tessa mellé, aki emiatt majdnem kiborította gyümölcs salátáját.

-Jesszusom Ethan!

-Megijedtél mi? - Huppan le mellé az ebédlőben.
Bár Tessa tudta mit vállal ha barátkozik a fiúval, mégis értetlenül nézte ahogy a többi lány úgy néz rá mintha valami utolsó mocskos kis ribanc lenne. Hát, nem így akart beilleszkedni. A feltűnést is elakarta kerülni, erre most a fél iskola őt méregeti.

-Hát nem is tudom. Én valahogy nem akarok erre elmenni. - Húzza el szája szélét Tessa.

-Jaj ne már! Azt se tudod még milyen lesz, gyere el. Ez nem kérés! - Mutatt rá ujjával.

-Azt ne mond hogy parancs?

-De. Valami olyasmi.

-Jaj Ethan. Nem. Nem megyek.

-Te aztán makacs vagy. - Villantotta fehér fogait Ethan.

-Igen az. Na hagy ebédeljek.

-Már megint mit eszel? - Vette el előle a műanyag dobozt amiben különböző gyümölcsök várták hogy megízleljék őket.

-Gyümölcssalátát? - Gesztikulált kezeivel Tessa.

-Te ilyen egészség mániás vagy?

-Igen.

-Há! - Horkantott fel a fiú.

-Most meg mi van?

Ethan egy darabig nézte a salátát aztán lágy mosollyal Tessre nézett, ő meg csak értetlenül várta a fiú szavait.

-Semmi.

Tess csak megforgatta a szemeit, majd hátra dobta szőke tincseit. Már kezdi megszokni, fel sem tűnik neki hogy az nem is a saját haja.

-Hallottad? Tiana Nelson lesz pénteken? - Csapta meg a fülét Tianak, sok ember erről beszélt, amit néha ő is hallott. Észre vette hogy Ethan végig öt nézte de nem foglalkozott vele. Befejezte ebédjét majd indult is órára. Nagyjából feltudta venni ezt az iskolai stílust, amit a filmekből megtanult, de így élőben egészen más volt.

-Te nem eszel? - Ült le Lewis Ethan mellé.

-Már ettem. És te?

-Én is csak kíváncsi voltam miért szomorkodsz itt egyedül? - Húzta vigyora a száját Lewis.

-Nem szomorkodom.

-Tényleg? Pedig nagyon úgy néz ki hogy valaki lekoptatott. - Mutatott arra az irányba ahova Tessa ment.

-Tudom hogy örülnél ha emiatt szomorú lennék. De nem. - Mosolygott a srác. - Bár mennyire is fura, ez tetszik a legjobban benne. - Ethan szemei csak úgy csillogtak ahogy Tessáról beszélt. Lewis pedig elképedve vizslatta Ethan arcát. Ez beteg vagy mi baja van? Járt a fejében.

-De valahogy elkell hoznunk pénteken. Nem akar jönni a koncertre.

-Haver ha nem akar ne eröltesd, sokkal jobb ha ő akarja a dolgot. - Bár Ethan mindig furcsán nézett Lewisra amikor szerelmi tanácsokat adott neki, most mégis igazság volt abban amit Lewis mondott. Nem is figyelt már arra mit magyaráz neki Lewis, mert csak az volt a fejében amit mondott. Igaza lehet.

**

Tessának volt egy utolsó órája de előtte a mosdóba vette az irányt.

-Lám lám! Új lány! - Nem tudta a lány nevét, de azt igen hogy ő volt az aki odakint majdnem neki akart menni. Ott megvédték itt már nem biztos hogy lesz ilyen szerencséje.

-Nem tudom ki vagy.

-Van pofád?! Mondjuk az akinek elvetted a pasiját.

-Úgy tudom ő nem a pasid, és nem vettem el mivel hogy csak a barátom.

-Igen?! Úgy halottam hogy te kijelentetted hogy ő a te pasid. - Ez a lány nem akart tágítani, és Tessa nem igazán volt olyan hagulatban hogy egy ilyen buta libának magyarázkodjon.

-Szóval! - A névtelen lány aki még a nevét sem mondta meg, szó szerint a falnak lökte Tessát. Szegény meg is érezte a csempe hideg és kemény érzetét ami a talpáig hatolt.

-Jézus Kate! Ezt most komolyan?! - Lucy és Emily álltak Tessa elé.

-Mit gondolsz ki vagy? Nem viselkedhetsz így! - Nézett aggódva Tessára Lucy.

-Mi közöttök hozzá?!

-Tessa a barátunk. Ha bajod van vele akkor velünk is bajod van. - Emily hangja már már fülsértő volt, meg Tess számára is, de őt védte.

-Ez a kis barátod elveszi tőlem Ethant. - Kate vádaskodásara Lucy zavarodottan nézett Tessre, de ő is Emilyt támogatva nem hagyta hogy tovább bántsa Tesst.

-Kate! Kopj le!

-Jaj ne add az ártatlant! Te is oda vagy érte. Ő a barátod mikor többet van Ethannel mint veled? Pedig számára is elég egyértelmű hogy kedveled!! - Kate szavai, nem csak Lucynek fájtak, de Tessa szívét is összetörték. Ő nem akar Lucynek rosszat.

-Kifelé! - Adta utasításba Emily. Kate nem akart vitatkozni, főleg hogy a Emily eléggé határozott volt.

-Jól vagy? - Simogatta meg a hátát Lucy Tessának.

-Igen. Köszönöm! - Tessa már majdnem sírt annyira nehéz volt látni azt hogy Lucy szerelmes Ethanbe, mégis itt van mellette és segít neki. Mi ez.. Ha nem barátság?

-Lucy.. - Tessa egy darabig kereste a szavakat miközben harapdálta ajkait.

-Igen?

-Ne haragudj rám. Én nem akarok semmit Ethantól.

-Nyugi. Tudom. - Mosolygott Lucy. Tessa meglepetten pislogott.

-Tudod?

-Igen. Látom ahogyan viselkedsz vele.

-Én is bocsánatot kérek. - Fordult feléjük Emily. A két lány értetlenül nézett rá.
-Tudom hogy szereted. Csak... Ethan egy lányvadász. Nem örülök ennek, de megértem ha ő kell. Szóval... A barátom vagy támogatom! - Emily unottan legyintett, de Lucy szemei így is ragyogtak.

-Sőt, segítünk! - Tette hozzá Tessa.

- Mi?

-Igen. Mi?! - Fogta fel Emily mire is mondott igent.

-Segítünk neki hogy Ethan észrevegye Lucyt. Ethannal megbeszéltük hogy barátok vagyunk, szóval lehet tudnék rá hatni egy picit. - Mutatta a picit ujjaival Tessa.

-Jó ötlet ez? - Hitetlenkedett Emily.

-Nem is tudom... - Lucy bizonytalan volt de akarta. Nagyon is.

-Hé! Nyugi. Mit veszitesz? - Tessa feltett kérdésén elgondolkodva nézett maga elé. Végülis mit? Max sok próbálkozás után sem akar semmit akkor feladja.. De mi van ha bejön?! Igaza van ennek a lánynak, csak meg kéne próbálni.

-Oké! - Sikított Lucy.

-Jesszusom, halkabban.

-Bocsi - Kapott a szája elé. - Csak annyira izgatott lettem. - Legyezte magát a kezével mert ha erre gondolt elöntötte a hőhullám.

-Akkor? Belevágunk? - Tessa felemelte a két tenyerét a lányok felé. Ők mosolyogva pillantottak egymásra majd új barátjukra.

-IGEN! - Csaptak bele azokba a tenyerekbe amik addig vártak míg a lányhármas meg nem alakult!


"

Lila reflektorfény Donde viven las historias. Descúbrelo ahora