A Szerelem Valódi Tüze #2 // Eddie Munson ff //

𝟘𝟙𝟠

   Robin jól van, Őt nem harapta meg denevér.
- Robin jól van, Őt nem harapta meg denevér - kiabált be egy idő után Steve.
- Ez bizarr - sóhajtottam, utalva ezzel arra, hogy már azelőtt meg volt az információ, hogy hallottam volna. Nagy nehezen fel keltem a földről, mert már csak Én ültem ott. Fel-le sétáltam, mert úgy éreztem, hogy ezt akarom csinálni. Steve is sétálgatott. Nem sokkal később ide értek Wheeler-ék is, és feltűnt, hogy Nancy sem állt meg, egyetlen pillanatra sem.
- Nyugodjatok már le! Kezd nagyon idegesítő lenni ahogy mászkáltok. Üljetek le! - kiabált Dustin köztünk kapkodva a tekintetét.
- Most komolyan, miért csináljátok ezt? - kérdezett rá Will.
- Becca - mondtuk ki egyszerre mindhárman a nevét idegesen.
- Ha ideges mindig járkál, most is járkálni akar, de ülve kell maradnia - fejtettem ki bővebben amit mind éreztünk.
   Egy idő után úgy éreztem, hogy ki tudom már emelni a saját gondolataim és érzelmeim ebből a zűrzavaros, átláthatatlan kavalkádból, de ugyan úgy éreztem és tudtam mindent amit a többiek. Nem mertem a szemükbe nézni és Ők sem az enyémbe. Nagyon ijesztő volt bele gondolni, hogy hozzá férnek mindenhez aminek tudatában vagyok. Én nem próbálkoztam nézelődni az elméjükben, és Ők sem az enyémben, mert azt tudnám. Bízom bennük, de nem akartam, hogy bele lássanak a múltamba, azt meg végképp nem akartam, hogy Steve érezze Beck iránt amit Én. Egyszerűen még csak rá sem mertem gondolni a lányra, mert tudtam, hogy milyen reakciót vált ki az agyamban. Nem akartam, hogy bárki is úgy lássa Őt ahogy Én. A legrosszabb mégis az volt, hogy most azt is érezhették, hogy mennyire nem tudok erős maradni ebben a helyzetben. Mindig keménységet mutatok, de ha Becca Jones-ról van szó egyszerűen nem tudok nem elgyengülni. Rettegtem attól, hogy újra elveszítem vagy mégtöbb baja esik és bár minden más gondolatomat sikerült valamennyire elnyomnom, ezt a kegyetlen érzést nem tudtam. Látszott az arcukon, hogy mennyire nyomasztja Őket ez az egész, és éreztem ahogy szánakoznak. Akaratlanul is eljutottak hozzám a gondolataik tényei, hogy sajnálnak amiért ezt érzem, és haragszanak is rám amiért ezt kell érezniük. Továbbra is mindhárman csak tébláboltunk a házban lehajtott fejjel, és a gondolatinkat próbáltuk elnyomni, mikor végre megérkezett Lucas.
   - Sziasztok! - integetett belépve a házba.
- Na végre... SRÁCOK GYERTEK! - rikácsolta Henderson. Mindenki besietett a nappaliba, majd nagynehezen mind leültünk. - Max hol van? - kérdezte furcsán nézve az imént jött fiúra.
- Nem tudom, Én ma még nem beszéltem vele - felelte.
- Will, Max-el beszéltél? - fordult oda Steve a Byers sráchoz.
- Azt hittem, hogy Lucas szól majd neki - hadarta. Ekkor Harrington kapásból a fejére csapott.
- Hééé - néztünk rá mérgesen Nancy-vel a fejünket fogva.
- Mindegy, Will próbáld meg elérni Max-et, mi addig elkezdjük, nem várunk tovább.
- Mi is fog most történni pontosan? - kérdezte meg félve Lucas.
- Mint kiderült Nancy-nek, Becca-nak, Steve-nek és Eddie-nek kollektív tudata lett a denevér harapások miatt és most ezt próbáljuk meg kihasználni, hogy megmentsük Becca-t - hadarta el Henderson, Sinclair pedig közbe vágott mielőtt folytathatta volna.
- Velem még azt sem közöltétek hogy honnan vagy mitől kell Őt megmenteni.
- Igazából, Dustin-nal sem közöltük, mégis felvette a ritmust már az elején és megvárta amíg lesz időnk a részletekbe is beavatni, tehát javaslom, hogy ne akadékoskodj, majd meg tudsz mindent - reflektált kissé túl ingerülten Steve. Én is nagyon frusztráltan éreztem magam és Nancy is fújtatott.
- Most mi van? - kérdezte értetlenül Lucas.
- Valamelyikőjük ideges... ha jól sejtem Eddie - nézett felém Dustin miközben felvonta a szemöldökét.
- Nem, Becca - vágtuk rá szinte egyszerre dühösen.
- Dr. Brenner szándékosan hergeli. Ellenünk akarja fordítani, hogy engedelmesebben dolgozzon vele - konkretizálta Nancy.
- Dr. Brenner? De hát Tizi azt mondta, hogy meghalt - kerekedtek ki Sinclair szemei.
- Úgy volt, de papa mégis él, és kísérletezni akar Becca-n. Vissza akarja csinálni a hellyel lefelét - magyarázta Tizenegy. Lucas csak ledöbbent arccal nézett ki a fejéből, látszott rajta, hogy nagyon rosszul érinti ez az egész.
- Te jó ég - sóhajtotta.
- Na, rá térhetnénk a tárgyra? - emeltem fel a hangomat, mert egyre idegesebb lettem.
- Jesszus, persze - emelte fel Dustin védekezően a kezeit, mert éppen Ő akart megszólalni mielőtt Én megtettem. - Tehát, először is arra kell rájönnünk, hogy kié a domináns elme. A hellyel lefelében Vecna irányított mindent, az Ő tudata volt a fő. Úgy vélem most ez a személy Becca, vagy van köztetek olyan akinek az érzései erősebbek bennetek mint a többieké? - vezette fel nyugtató hangsúllyal.
- Nincs - válaszoltuk egyszerre mind a hárman, mostmár kicsit higgadtabban.
- Biztosan lennie kell, koncentráljatok! - hajthatatlankodott Henderson.
- Nem kölyök, komolyan nincs, kivételesen tévedsz. Mindenki érzéseit egyenlően érzem - magyaráztam el neki.
   - De - emelte fel a mutatóujját, és látszott rajta, hogy érvelni akar az állítása mellett, de Steve közbe vágott.
- Nincs "de" Henderson. Egyformán érzem, hogy nem elég ha kiszabadulok, meg akarom ölni Dr. Brenner-t azért amit tesz és amiket mond, mint Becca - kezdett bele egy nagy, lendületes monológba. - Azt, hogy okosnak és bátornak kell lennem, mert mindenki vezéregyéniségnek tart, és hiába vagyok összezavarodva, erőmön felül is jól kell teljesítenem, mert számítanak rám, mint Nancy. Azt, hogy nem tudok elviselni mégtöbb lelki sebet, és ha ismét elveszítem Becca-t akkor el fogom dobni magamtól az életet, mint Eddie - majd a szájára tapasztotta a kezét, mert érezte, hogy iszonyatosan dühös lettem rá amiért ezt kimondta, és éreztem ahogy megrémül. Ökölbe szorított kézzel vettem egy mély levegőt és indulatosan kifújtam. "Harrington, amint nem fog fájni Nancy-nek és Beck-nek ha megütlek, szét fogom rúgni a segged!" Steve mintha szóról szóra hallotta volna a gondolataimat nyelt egy nagyot idegességébe.
- És, hogy most berezeltem magamtól, mint a nagyfiú itt mellettem - vetettem rá egy gúnyos pillantást. Aztán éreztem ahogy szikrát nyer bennem egy motoszkáló gondolat, de mielőtt teljesen beérett volna Nancy már el is kezdte kiadni magából.
   - Eddie, most szóról szóra hallottam amit gondoltál. Hogy csináltad? - nézett rám kérdően, de tudtam, hogy folytatni akarja a beszédet, szóval nem kezdtem bele a válaszaba ami úgyis csak annyi lett volna, hogy fogalmam sincs. - Csak hogy a többieknek is világos legyen, eddig tényként jutottak az agyunkba egymás gondolatai. Tegyük fel Becca arra gondolt, hogy "Ugye nem fogják lenyírni a hajam, mint Tizinek?", és nekünk ez úgy jelent meg, hogy nem akarjuk, hogy lenyírják a hajunk. De most, szó szerint, szavakként hallottam a fejemben ahogy Eddie azt mondja, hogy "Harrington, amint nem fog fájni Nancy-nek és Beck-nek ha megütlek, szét fogom rúgni a segged!". Talán, ha rá jövünk, hogy ez hogyan történt, mert ezek szerint Eddie sem tudja, akkor így könnyedén kommunikálhatunk majd Becca-val. Úgy gondoljunk, hogy a hirtelen feltörő érzelem miatt sikerülhetett, mint ahogy a kapcsolat is aktiválódott az intenzív fájdalomra. Szerintünk ha Tizi-hez hasonlóan érzelmekkel tápláljuk és irányítjuk az új "képességünket", akkor alkalmas lesz az elménk egyfajta kommunikációs eszközként is működni - öntötte szavakba az egymás után áramló gondolatainkat a Wheeler lány.
- Azta... Nancy, Te nagyon okos vagy - ámult el Tizenegy.
- Négy ember fejével gondolkodik, így könnyű - vágta rá Dustin akin látszott, hogy irigy amiért nem neki jutott eszébe. Steve és Én önelégülten össze mosolyogtunk, majd vissza néztünk Dustinra aki gondolkodást tettetve nézett ránk. - Na jó, csak kettő - tette hozzá szemetforgatva, majd nevetett egyet. Egy-két komoly pillantás után mind nevettünk egyet. Jó volt azt érezni, hogy Beck-et is felderítette a vihorászásunk, és azt akartam, hogy ne legyen vége, mert ez is segít neki abban, hogy kitartson. A többiek is így érezték, tehát elhatároztuk, hogy innentől azon leszünk, hogy jó kedvünk legyen, bármi is történik.
- "Köszönöm" - hallottuk meg Beck hangját felcsendülni az elménkben.