A Szerelem Valódi Tüze #2 // Eddie Munson ff //

𝟘𝟙𝟟

/Becca szemszöge/

  - Ennyire hülyének nézel? - borult el a férfi tekintete. - Azt hiszed, nem tudom, hogy mit csinálsz? Azt hiszed nem tudom, hogy milyen okos vagy? Azt hiszed - lépett közelebb hozzám - nem tudom, hogy számoltad a kanyarokat és a perceket? Azt hiszed - tett egy újabb lépést felém - hogy nem számoltam azzal, hogy a környezeted hangjai alapján is be tudod azonosítani, hogy hol vagy? AZT HISZED - mászott teljesen az arcomba szinte kiabálva - NEM TUDOM, HOGY TIZENEGY VALAHOL ITT HALLGATÓZIK? - fordította el hirtelen a fejét pont abba az irányba ahol Tizi alakját láttam. Én csak mereven álltam ott, nem hogy mozdulni, még levegőt venni sem mertem. Hátrébb lépett, Én pedig fellélegeztem, és egy könnycsepp gördült le az arcomon. Remegni kezdett a testem. Éreztem, hogy ismét magamra vagyok utalva, és erről Dr. Brenner fel is világosított. - A kis barátaid nem fognak tudni megmenteni, mert nem fogják meg tudni, hogy hol vagy, ugyanis hiába hiszed azt, Te sem tudod, hogy hol vagy. Lehet, hogy okos vagy, de van egy rossz hírem: Én okosabb vagyok. Mindent tökéletesen elrendeztem, és nem érsz el semmi mást a kis próbálkozásaiddal, csak azt, hogy magadra haragítassz. EZT - emelte fel a hangját és vele együtt a nyakörv távirányítóját, majd megnyomta a gombot és az áram ismét belenyilalt a testembe. Nem jutottam levegőhöz, megfeszültek az izmaim és rázkódott a testem a voltoktól és az istentelen fájdalomtól. - AZÉRT MERT SZÖKNI AKARTÁL! - kiáltotta, majd elengedte gombot. Nagynehezen állva tudtam maradni annak ellenére is, hogy minden erő elszállt belőlem az eddigieknél sokkal erősebb, és tovább tartó áramütéstől. - Ez pedig - vett vissza a hangjából, majd oldalra fordult, és mintha Tizenegy-nek beszélne úgy folytatta - egy kis üzenet a barátaidnak, hogy most azonnal hagyják abba a felesleges mentőakciókat, mert Te jársz pórul miattuk - fejezte be egy félelmetes tekintettel, majd újra bekapcsolta az áramot a nyakörvben. A testemet ismét kifejezhetetlen fájdalom hajtotta uralma alá, majd láttam ahogy a férfi alakja távolodni kezd, Én pedig a földre borultam.

/Eddie szemszöge/

   - NEEEEEEE - sikított fel Tizenegy egy hosszú ideig tartó csend után, miközben lekapta a fejéről a kendőt amivel eltakarta a szemét. Zihált és keservesen sírt. Látszott rajta ahogy eluralkodik felette a pánik és meg sem tud szólalni. Mérhetetlenül kétségbe estem, őrülten féltem, hogy baja esett Beck-nek. Éreztem ahogy halovány, mégis bénító érzést keltő fájdalom megy át az egész testemen, és Steve-en is láttam, hogy rosszul érzi magát. A nyakam fájt a legjobban, és láttam ahogy Harrington is meg érinti a nyakát. Tizi összegörnyedve sírt, Én pedig közvetlenül mellette ültem, szóval áttettem a karomat a vállán, és közelebb húzódtam hozzá. Továbbra is éreztem azt a kellemetlen érzést, de próbáltam elnyomni és a mellettem zokogó lánnyal foglalkozni.
- Tizi, nézz rám - mondtam aggódva, Ő pedig oda fordította a fejét. - Minden rendben lesz. Csak mondd el mit láttál, okés? - próbáltam megnyugtató hangon beszélni, de egyre erősebb lett a fájdalom. Már tudom is mihez hasonlítani... mintha áramütés érne. Egyből Steve-re néztem aki éppen a pólója alját gyűrögette mély lélegzeteket véve, remegő ajkakkal. Hallottam ahogy egy nagyot sóhajt, és az Én számat is elhagyta felszisszenés.
- Papa rá jött, hogy ott vagyok és kínozni kezdte Becca-t. Nem is ott vannak ahol Becca hitte, és azt mondta, hogy ha szökni próbál vagy mi tovább próbálkozunk akkor pórul jár - mondta hangos szuszogások közepette, de nem tudtam rá koncentrálni. Egyik pillanatról a másikra elviselhetetlenül belém hasított a fájdalom. A kín egy hangos üvöltés formájában tört kibelőlem, és az enyém mellett szinkronban hallottam meg Steve kiáltását is. A földön kezdtem el vergődni görcsbe állt izmokkal. Egyszerűen konkrollálhatatlan lett a testem és nem tudtam, hogy mit tehetnék, hogy elmúljon a fájdalom. Tizenegy és Will hangját is folyamatosan hallottam ahogy azt kérdezgetik, hogy mi a baj, de nem tudtam válaszolni, és valószínűleg Ők is tehetetlenek voltak. Harrington és Én még vagy egy teljes percig üvöltöttünk mire abba maradt. Továbbra is a földön feküdtem és próbáltam vissza juttatni magamat fejben is ebbe a világba, de nem ment. Furcsának kezdtem érezni a gondolataim, mintha nem is mind az enyémek lennének.
- Mivel is kínozták pontosan Becca-t? - hallottam meg visszhangozni körülöttem a Byers fiú szavait mintha egy ötlete lenne az állapotunk mivoltára.
- Árammal - nyögtük egyszerre Steve-vel miközben a fejünket fogva felületünk.
- Papa bekapcsolta rajta az elektromos nyakörvet - pontosította Tizenegy.
   - Hall engem valaki? - recsegett egy fiú hang miközben Joyce belépett a helyiségbe egy rádióval a kezében.
- Mike az, nem tudtam rá jönni, hogy hogyan kell ezen válaszolni, de valami baj van Nancy-vel, és azt hajtogatta, hogy "vörös kód" - hangzottak el aggodalmasan a nő szavai.
- Te jó ég - sziszegte Will miközben elvettem a készüléket az anyjától, és beszélni kezdett bele. - Itt vagyunk Mike, mondd, mi a baj?!
- Na végre, nem tudom. Suliba akartam menni, de a nővérem azt mondta, hogy Steve hívott és valami szar van Becca-val szóval hozzátok megyünk. Éppen úton voltunk, erre Nancy egyszercsak kiabálni és vérgődni kezdett. Nemrég abba maradt és most azt mondja olyan, mintha megrázta volna az áram. De semmi sincs itt ami megrázhatta volna, és kezdek parázni, ennek lehet valami köze ahhoz, hogy Jones eltűnt vagy mi? - hadarta el idegesen a Wheeler srác.
- Eddie-vel és Steve-el is ugyan ez történt az előbb - mondta ki ledöbbenve Will.
- És Becca-t valójában is sokkolták akkor - tette hozzá Tizenegy.
   - Kollektív tudat - lépett be lihegve ezzel a két szóval az ajtón Henderson, egy rádióval a kezében, amin az előbb elmondottakat hallhatta. Mindenki oda kapta a fejét, Ő pedig csak besétált a nappaliig. Mindenki egy szó nélkül bámult rá értetlenül. A fejem még mindig kavargott, nagyon furán éreztem magam. Csak ültem ott a földön hol a padlót, hol Dustin-t nézve. Steve velem szemben ült velem, Ő is egy ideig Dustin-t figyelte amihez teljesen hátra kellett, hogy forduljon, de végül vissza engedte a fejét és csak a padlót bámulta maga előtt Ő is. A kölyök közvetlenül mögötte állt meg.
- Miről beszélsz? - kérdezte meg végül Will amire mindenki kíváncsi volt.
- Nancy - mondta miközben a szájához emelte az egyik kezében lévő rádiót.
- Igen? - kérdezte zavartan a lány a készülékről. Dustin nem mondott semmit, csak a másik kezével lekevert egy óriásit Steve tarkójára. Sajogni kezdett szinte az egész fejem, és égett a nyakam hátsó része. Azonnal oda kaptam a kezem és egy fájdalmas moraj is elhagyta a számat
- Áu - kiáltott fel Steve az ütés helyéhez nyúlva, és ezzel együtt Nancy hangja is felharsongott a készülékből.
- Mit csináltál? - kérdezte idegesen Mike a rádióból recsegve.
- Tarkón vágta Steve-et - közölte döbbenten Byers.
- Akkor Nance miért sikított? - értetlenkedett.
- EZT MAGYARÁZOM - csattant fel eréjesen Henderson. - KOLLEKTÍV TUDAT! Becca-t a denevérek "ölték meg", Eddie-t és Steve-et is kis híján szét tépték. És biztos vagyok benne, hogy volt valami mérgük ami újra indította Becca szívét, különben esélye sem lett volna túlélni, hisz láttuk, hogy halott volt - vezette fel a kis őrült tudós stílusában. - Nancy, téged harapott meg denevér?
- Igen, egy elkapta a karomat - érkezett a válasz.
- DURR BELE BUMM - üvöltötte büszkén a kölyök. - A bennetek keringő mérgük kollektív tudatot hozott létre köztetek - vigyorgott.
- Akkor eddig miért nem vettük észre? - nyöszörögte Harrington.
- Gondolom most aktiválódott. Azt mondjátok Becca-t kínozták. Valószínűleg az intenzív, folyamatos szenvedés hatására a bennetek lévő "anyag" bekapcsolt, hogy eloszlassa köztetek a fájdalmat és így ne haljon bele a gyötrés alatt álló test a fájdalomba. Ez így teljesen logikus, nem? - mondta el kisebb hatásszünetekkel a tudós palánta. Nem láttam benne túl sok realitást, de ez magyarázatott adott volna arra, hogy miért ennyire kusza a fejem, és miért van ennyi olyan gondolatom amire még csak nem is értem, hogy miért gondolok.
- Igaza lehet - próbált meg felállni Steve a fejét fogva. - Egyszerre túl sok különböző dologra gondolok, és túl sok mindent érzek. Csoda, hogy nem robban fel a fejem.
- Ezt ki lehetne használni, ha kitapasztaljuk akkor az előnyünkre formálhatjuk. Wheeler-ék - emelte a szájához ismét a rádiót Henderson, Ti mikor értek ide?
- Kb 4 percnyire vagyunk, de Jonathan-nek be kellett mennie dolgozni, szóval amint Nancy össze szedi magát és oda tud vezetni elindulunk - hadarta el Mike.
- Basszus Robin - csapott a fejére Steve. - Vajon Őt érte harapás? - kérdezte majd hirtelen a telefonhoz rohant. Éreztem ahogy megszédül a futástól, és azt is, hogy aggódik miatta.
- Amint ide érnek Nancy-ék, és Lucas... elkezdjük kitalálni, hogy hogyan kovácsolhatunk ebből a kis összekapcsolódásotokból hasznot - mond Henderson. Én továbbra is csak a fejemben kavargó, kibogoszhatatlan gondolatok sokaságával küzdöttem. Ha nem figyeltem egy konkrét érzelemre, gondolatra, vagy mozdulatra, akkor csak egy kusza, érthetetlen hangzavart hallottam zúgni a fejemben, és egyszerre futott végig több ezer érzelem a lelkemen. Hatalmas megpróbáltatás előtt állunk, az már biztos.