A Szerelem Valódi Tüze #2 // Eddie Munson ff //

𝟘𝟚𝟡

/Becca szemszöge/

   Az egész labor meg van őrülve. Dr. Brenner mindenkivel üvöltözik. A biztonsági kamerák felvételét vagy ezerszer végig nézette az embereivel. Szerencsére eszembe jutott, hogy lehetséges, hogy ez az egész videókon nem fog megjelenni, és le fogok bukni. És ez így is lett volna, de éppen időben tudtam lépni. A kamerák láttak engem úgyhogy a lehető leggyorsabban elbújtam egy helyre ahol nem lát sem ember, sem kamera, akkor sem ha éppen nem vagyok "láthatatlan", és az erőmmel elrontottam a kamerákat. Ezek után egy új látszatot hoztam létre az egész laborra kiterjedően ahol a kamerák épek és Én nem látszom a felvételeken. Minden tökéletes lesz amíg nem érnek hozzájuk. Remélem nem kell napokat várnom Murray-re, mert addig képtelen leszek ezt fenttarrani. A férfi igaz, hogy egy másik államban él, de ha sietnek akkor nagyjából 10 óra alatt ide tudják hozni Hawkinsba és csak estig, pontosabban éjszakáig kell így kihúznom. Addig megpróbálok eljutni a liftig, de az nem lesz könnyű, mert most mégtöbb őr jelent meg, és minden tele van fel-alá járkáló tudósokkal, akik mind görcsösen próbálják kideríteni, hogy mégis mi volt ez az egész.

/Eddie szemszöge/

* * *

   - Murray Bauman, szolgálatodra - nyújtotta felém a jobbját az előttem álló mókás férfi.
- Eddie Munson - ráztam meg a kezét. - Nagyon hálás vagyok, hogy eljött Mr. Bauman!
- Maradjunk a Murray-nél - vágta rá azonnal.
- Alexander Jones - lépett oda Becca apja is.
- Murray Bauman - ismételte el újra a nevét miközben kezet fogtak. - Maga nagyon szimpatikus, Ölt már embert? - kérdezte furcsán vigyorogva. Mindenki ledermedve figyelte a fejleményeket, mert féltünk, hogy vajon mit fog reagálni a kérdésre.
- Igen - nézett furcsán Alexander is.
- Sejtettem. Van egyfajta kisugárzása - mutogatott a kezével a férfi, nagyra nyitott szemekkel.
- Magától sem állhat messze az ilyesmi - húzta ki magát Jones végig mérve Bauman-t.
- Aha, Mi jóban leszünk - nézett hátra Hopper-re totál elkápráztatva Murray.
- Szerintem is. Tegeződjünk! - vágta rá lelkesen Alexander.
- Megbeszéltük - érkezett meg a választ.
- Akkor nyomás - csapta össze a kezeit a leendő apósom. - Mentsük meg a kislányomat - suttogta maga elé alig hallhatóan. A tervben szereplő emberek pillanatokon belül, Joshua kocsijával elindultak a labor felé. Útközben össze szedtük mégegyszer a gondolatainkat és picit gondosabban átbeszéltük az eshetőségeket is. Az autóval picit messzebb álltunk meg, és a csalink elindult a bevetésre.

/Becca szemszöge/

   Nagynehezen sikerült oda keverednem a lifthez, bár elég sok időbe telt. Amikor kissé biztonságosabbnak tűnt a folyosókon a légkör akkor csatangoltam is egy kicsit, hogy jobban felmérjem a helyet. Tizenegy sejtése most már sziklaszilárd bizonyítás nyert. Benézve egy ajtón ahonnan éppen ki jött valaki láttam egy menő frizurás, sötétbőrű, körülbelül velem egy idős lányt, aki egy szobában vérző orral ücsörgött, és koncentrált. Pont megfelelt Tizi leírásának, így szinte biztos vagyok benne, hogy megtaláltam Nyolc-at. Időztem egy kicsit az ajtó előtt, és sikerült kilesnem a számkódot is, így könnyedén ki tudom majd szabadítani ha elkezdjük a tervet, de addig nem akartam egy csepp feltűnést sem kelteni. Inkább csak várakoztam itt, hosszú órákig a lift előtt kerülgetve az embereket.
   Viszont egyre jobban kimerülök, hisz majdnem tizenegy órája tartom a látomást és Murray még mindig sehol. Szerencsére ez idő alatt még nem buktam le, és ha jól vettem ki a beszélgetésekből amiket hallottam, akkor a többiek kicsinálták az összes poloskát és szinte teljesen eltűntek a labor embereinek szeme elől. A tervem első fele ezek szerint teljesen jól működött.
   Te jó ég, végre. Láttam, ahogy két Őr ide siet a lift elé és a két oldalához állva várakozik. Eltelt egy kis idő de a lift megérkezett. Kinyílt az ajtaja és a liftben lévő két Őr átadott egy kiütött férfit a lift előtt állóknak. Másodperceim voltak és nem érhettem hozzá senkihez tehát nagyon fürgének és precíznek kellett lennem. Elcsúszva a folyosón álló őrök mögött beléptem a liftbe ami majdnem rám csukódott. Az egyik pasas a 23 gomból álló panelhez fordult Én pedig árgus szemekkel figyeltem, hogy vajon melyiket nyomja le. Először benyomta a 9-est, és azt hittem ezzel vége is, de ezek után megnyomta a 22-est, a 4-est és a 17-est is. Basszus, de jó, hogy így alakult. Az eredeti tervvel így esélyünk sem lett volna és az apám és Én is itt ragadunk. 9/22/4/17, 9/22/4/17.... Ismételgettem magamban a számsort amíg leértünk. Végig nagyon ügyeltem rá, hogy ne érjen hozzám egyikük sem és amint kinyílt az ajtó rohanni kezdtem.

/Eddie szemszöge/

   Percek óta vártunk. Alexander és Dustin a kocsi mellett állva vártak arra, hogy Beck kijöjjön értük a laborból. Legalábbis gondolom ez volt a lány terve, hiszen ezt a részt eléggé elfelejtette konkretizálni, és közvetlenül kommunikálni nem tudtunk, csak a tudatában kutatva láttam, hogy valami ilyesmit tervez. A visszapillantóból kémleltem a labor felé vezető utat, mert direkt megfordultam, hogy azonnal el tudjunk indulni.
   És akkor megláttam a semmiből előtűnni... a dilis lányt, akiért szívem minden dobbanása kiált. A dilis lányt, akivel össze fonódott a sorsom.
A dilis lányt, aki a semmiből össze rakott egy eddig teljesen jól működő tervet, és percek kérdése, hogy megmentse saját magát, egy sorstársát és a csalinak felhasznált emberünket is. A dilis Becca Jones-t, ahogy teljesen kimerülve fut a kocsi felé. De nem jött teljesen oda, csak intett Dustin-éknak, hogy mehetnek. Annyira örültem annak, hogy látom. Teljesen bele merültem ebbe a gyönyörű pillanatba és szinte meghasadt a lelkem ahogy láttam vissza fordulni, majd eltűnni a szemeim elől. Eddig valamilyen szinten nyugodt voltam, és képes voltam bízni abban, hogy sikerülni fog a dolog, de magyon rossz érzés kapott el hirtelen, és úgy éreztem, hogy valami nagy baj lesz.

/Becca szemszöge/

   Egy pillanatra láttam Eddie arcát a visszapillantó tükörben és azonnal megtelt a hasam pillangókkal. Alig tudtam megállni, hogy oda rohanjak hozzá, de erősnek kellett lennem. Végig az lebegett a szemem előtt, hogy amint kihoztuk Murray-t és Nyolc-at, rá vethetem magam Eds-re és addig maradhatok a karjaiban ameddig csak akarok.
   Mindhármunkat láthatatlanná tettem mások számára és reménykédtem benne, hogy abban a pár pillanatban amire elengedtem a látomást nem buktam le a kamerákkal. Az épületbe egészen simán belopództunk a liftig, azonban ismét jött egy nehéz rész. Ki kellett iktatnunk a lift előtt álló őröket anélkül, hogy a kívülről figyelő lövészek ezt észre vennék. Újból elengedtem egy pillanatra a látomást, aztán pedig egy olyan képet húztam fel ahol az őrök továbbra is ott állnak, eközben pedig az apukám elkezdte ütni a valóban ott lévő őröket. Ezek az emberek most már láttak minket, így amíg az apukám harcolt az egyikükkel a másikuk elkapta Dustin-t. Az egyik kezével át karolta a nyakát és a testéhez szorította, majd fegyverért nyúlt. Segíteni akartam, de a fizikai erőmmel nem ment volna, a képességeimet pedig nem használhattam, mert eltűnt volna a látomás. Elkezdtem püfölni a nálam kétszer nagyobb férfit ahogy csak tudtam, de ezzel maximum csak lelassítottam. Szinte rezzenéstelenül állta az csapásaimat, és szinte tudomást se véve arról, hogy éppen hatalmas ütéseket kap, lenyúlt a zsebéhez és elővette a stukkert, amit azonnal rám is szegezett. Apa éppen teljesen kiütötte a másik fickót és elrúgta tőlünk jó messzire a pisztolyát, hiszen úgy sem használhattuk volna, mert azonnal lebuktatott volna minket a hangja. Azt hittem, hogy az apukám most meg fog tudni menteni minket is, de a fegyvert tartó smasszer mellkasba lőtte Őt amitől hátra esett. Mindezek után a következő pillanatban már Dustin feje mellett volt a fegyver, Én pedig teljes pánikba estem. Na most szaródott el minden. Ha meg is mentem valahogy Dustin-t, a lövés hang már biztosan lebuktatott, és fogalmam sincs, hogy így hogyan tudnám kiszabadítani Murray-t. Nem készültem nagy harcra, csak egy kislisszolásra, néhány kisebb összecsapással és kész, de ezt nem lehet már így megoldani. Ezt tényleg nem gondoltam át. Basszus, basszus, basszus ezt nagyon durván elbasztam. Tényleg egy gigantikus őrülségbe kevertem őket. Mégis hogy gondoltam, hogy ez sikerülhet?! Mi tévő legyek most?! Istenem... hogy oldom ezt meg?!