A Szerelem Valódi Tüze #2 // Eddie Munson ff //

𝟘𝟜𝟘

/Eddie szemszöge/

* * *

   - Hahó! Eddie! - éreztem meg egy kisebb pofont az arcomon egy kétségbeesett női hang kíséretében. - Eddie! - jött egy nagyobb pofon, amit még sok kicsi követett. A szemeim valószínűleg csukva voltak, mert nem láttam semmit. A testemet valahogy nem voltam képes irányítani, egyszerűen nem éreztem a magaménak. Nem tudtam kinyitni a szemem vagy egyáltalán megmozdulni. Ahhoz is kellett jó néhány pillanat, hogy egyáltalán azt felfogjam, hogy éppen fekszem. Az utolsó dolog amire emlékszem, hogy Steve azt mondja: "Te akkora barom vagy Munson, legszívesebben pofán vernélek, hogy észhez térj". De nem hiszem, hogy valóban megütött volna, és attól terültem volna ki.
   - Hé, Steve már észnél van? - kérdezte meg a hang aki az imént a nevemet hajtogatta.
- Igen, ébredezik - válaszolta egy másik női hang.
- Fiam jól figyelj rám, tudnunk kell a lift kódját, Becca elmondta? - szólalt meg egy mély férfi hang.
- Kérlek Steve, muszáj segítened, lehet, hogy odabent nagy bajban vannak - válaszolta az egyik női hang amit hallottam.
- I-igen... Ühm a kód... A kód kilenc, huszonkettő.. Oh jézusom, azt hiszem hét és tizennégy. Nem, nem, nem, nem, négy és tizenhét - nyöszörögte Harrington gyenge hangja.
- Most akkor melyik? - kiabált a férfi hang. Azt hiszem, ez Hopper lesz. A női hangok pedig valószínűleg Erica és Robin.
- Ne-nem tudom biztosra - sóhajtozta Steve.
- Pedig itt nincs lehetőségünk hibázás rá, szóval szedd össze magad - emelte fel idegesen a hangját Jim.
- Steve könyörgöm, gondolkozz. Vagy nézz bele Becca fejébe, Ő biztosan tudja - hadarta Robin.
- Nem megy... Csend van a fejemben... Csak Én vagyok itt - felelte az említett szinte teljesen lesokkoltan.
- Bassza meg - sziszegte a seriff. Valahogy segítenem kell. Gyerünk Munson menni fog, térj észhez. Elkezdtem mélyeket lélegezni, majd minden erőmet arra használtam, hogy meg tudjam valahogy mozdítani a számat, és elmondhassam a helyes sorrendet.
- N-n-négy, ti-ti-tizen-h-hét, a a a vé-vége négy tizenhét - dadogtam halkan.
- Eddie - hallottam meg egyszerre a két lány hangját.
- Kilenc, huszinkettő, négy, tizenhét... Gyerünk! - jelentette ki hangosan Hopper, majd egyszerre több ember lépteit hallottam meg ahogy elhaladnak mellettem.
  Megpróbáltam valahogy eltávolítani egymástól az alsó és a felső szemhéjamat. Már éreztem, ahogy mozgolódnak az izmok a szememben, és szép lassan, pislákolva kinyitottam. Először csak homályos foltokat láttam, de nem sokkal később kitisztult előttem a kép, és Erica Sinclair-t láttam a fejem felett érdeklődően bámulni.
- Szuper, kinyitotta a szemét! - jelentette ki a kislány. - Jól vagy Eddie? - nézett rám reménykedve.
- A-azt hiszem... Mi történt? - próbáltam nagy levegőket véve újra a saját irányításom alá venni a testem. És mostmár megértettem azt amiről Steve beszélt. Még annál is nagyobb csend volt a fejemben, mint mikor az erőmet használom és elszigetelődök arra az időre a többiektől. Talán megszűnt volna a kollektív tudat?
- Nem tudjuk, ide értünk az erősítéssel, Ti pedig itt hevertetek a földön. Már azt hittük, hogy meghaltatok - hadarta el Robin. Már meg tudtam mozdítani az ujjaimat, és bár még mindig nem éreztem úgy, mintha a sajátjaim lennének, minél többet mozgattam annál több helyen kezdtem el érezni a testem.
- Fel tudtok kelni? - kérdezett rá Erica.
- Rajta vagyok - nyögte ki Steve.
- Megpróbálok - nyekeregtem, miközben igyekeztem mozgatni a végtagjaim. Egyre jobban sajgott mindenem, de örültem neki, mert legalább újra elkezdett működni a testem. Éppen már ott tartottam, hogy megpróbáltam felülni.
- Srácok, srácok - hallottam meg Dustin Henderson hangját lihegve üvölteni. Ekkorra már teljesen sikerült elemelnem a felső testemet a talajtól, és a kezemmel hátul megtámasztanom magam. A fiú zaklatottan futott felénk a lift felől.
- Mi a baj Dustin? Mi történt odabent? - érdeklődött sürgetően Robin.
- Valami baj van, valami felrobbant abban a teremben ahol Tizi-ék és Dr. Brenner volt. Nancy egyszercsak össze esett, es minket elkaptak az őrök. Hopper-ék az imént mentettek ki, lekapcsolták a labor embereit, de az ajtót, ami mögött a lányok vannak nem tudjuk kinyitni, és nem válaszol senki. A rendőrség kötelezte az ott dolgozókat, hogy kinyissák, de a pótkulcs nem megy bele, mert belülről benne van a másik, a szám zár pedig mintha tönkre ment volna, a lányok azt szándékosan ronthatták el, de valamit tennünk kell - hadarta el teljesen kétségbeesetten Henderson. Ebben a pillanatban teljesen felforrt a vér az ereimben. Semmi mást nem akartam csak oda rohanni Beck-hez, hogy megtudjam, hogy jól van-e. Rettegtem attól, hogy ismét baja esett, szorítani kezdett a mellkasom, és fátyolos lett a látásom a szemembe szökő könnyektől. A karjaimban akartam Őt tudni minél hamarabb. Mintha hiretelen bekapcsolt volna valami az agyamban, végig futott az erő a testemen, és fel akartam pattani, mert éreztem, hogy oda kell futnom Becca-hoz.
- Jézusom Nancy - nyögte ki féltően Steve, és megtette amit Én akartam. Azon nyomban talpra állt és megindult.
- Beck - nyögtem ki a nevét, miközben megpróbáltam Én is hősiesen felpattanni, de mikor már majdnem talpon voltam, Harrington keményen a vállamra markolt.
- Te... - erőteljes nyomás helyezve rám, vissza taszított a földre. - Most szépen itt maradsz - mutatott rám fenyegetően. - Becca végig hallgatott mindent. Szerintem jelenleg Te vagy az utolsó akit most látni akar.
- De, hát - éppen elkezdtem volna hadarni, de közbe vágott.
- Nem! - emelte fel a hangját. - Nem volt semmi baj, amíg azt nem üvöltötted, hogy nem szereted, tehát bármi is történt, ez váltotta ki. Te vagy a hibás azért, ha most baja esett.
- Steve, hadd magyarázzam meg...
- Nincs időm erre. Eddig csak Őt próbáltam nyugtatni, de ha komolyan gondolod amiket mondtál, akkor menj, rohanj a Te Cassie-d után, mert Becca-t nem érdemled meg. És csak mondom, feltehetően megszűnt a kollektív tudatunk, szóval akármikor behúzhatok neked egyet ha tovább sértegeted - fenyegetett továbbra is.
- Harrington figyelj már rám! - váltott át szinte hisztérikusba a hangom.
- NEM SRÁCOK, RÁM FIGYELJETEK! - üvöltötte hirtelen Dustin ahogy csak a torkán kifért. - Robin, emlékszel mit mondtam, hogy mi vetne véget a kollektív tudatnak? - kérdezte meg sejtelmesen, mégis óriási félelemmel.
- Hogyha egyszerre mennének az ingermegvonásos medencébe amit csináltunk és melléjük dobnánk egy hajszárítót? - kérdezte értetlenül, nekem pedig a magasba ugrottak a szemöldökeim erre az ötletre. Azért ez egy kicsit beszaratott, hogy ilyenekről beszéltek.
- Neeem, és kértem, hogy ezt ne mondd ki előttük - mondta kissé elfolytott hangon. Steve pedig erre elejtett egy apró nevetést.
- Arra gondolsz, hogy, ha egyikük... - kezdett bele Erica, majd nyelt egy nagyot, de inkább be sem fejezte.
- Nancy csak elájult... Igaz? - tette fel a kérdést Robin a pösze fiúnak aki épp most indította el a gondolatmeneteket. Az agyam még talán fel sem fogta, de a szívem már a torkomban kezdett el dobogni.
- Becca - nyögte ki Steve kétségbeesetten majd rohanni kezdett a lift felé, a többiekkel együtt. - Munson, Te ott maradsz! - kiabált vissza. Na ha eddig nem, akkor most eljutottam arra a pontra, hogy féltékeny és kibaszott mérges legyek. Na meg a nagy lófaszt, vegyél vissza Harrington, és nem fogok itt várni. Te féltsd inkább csak a saját barátnődet, akkor rohanok oda az életem értelméhez amikor akarok.
Felpattantam, majd szaladni kezdem. A lábaim még nem úgy működtek ahogy akartam. Olyan volt, mintha éppen gólyalábakon akarnék futkosni, de szerencsére részegen is sokszor kellett már futnom, így egészen jól kezeltem a helyzetet. A lift már kezdett volna rácsukódni a többiekre, de még éppen át tudtam magam préselni az utolsó pár pillanatban az ajtón.
- Ugye ezt Te sem gondoltad komolyan? - forgatta meg a szemeit Steve.
- Srácok mondjátok már el, hogy min megy ez a cicaharc!? - akadt ki Dustin.
- Azon, hogy Eddie barátunk úgy gondolta, hogy szakít Becca-val, mert talált valami hosszú lábú, szőke bombázót. Becca-t pedig olyan szavakkal illette, mint "narkós ribanc akit használhat", felsorolta minden állítólagos rossz tulajdonságát és kijelentette, hogy nem szereti többé Becca "kibaszott" Jones-t. Ezek után hagyta el a lány a fejemet és veszítettük el hamarosan az eszméltünket. Ha Becca-val az történt amire gondoltok... Arról egyedül Munson tehet - hadarta el néhol elnyújtva a szavakat Harrington, a többiek pedig csak leesett állal hallgatták. Most már egyszerre négyen akartak megfojtani, és ismét nem tudtam megvédeni magam az elítélő tekintetektől, mert a lift ajtaja kinyílt. Még nem jártam idefent, szóval eléggé zavarbaejtően hatott rám a látvány. Egy kisebb tömeg állt a folyosó végén lévő ajtónál. Nem foglalkozva a többiekkel elkezdtem szélsebesen a tömeg felé venni az irányt.
- BECK - üvöltöttem keservesen a nevét a szédítő rohanás közben.