Szuperhősök Világában I. - A kezdetek /BEFEJEZETT/

2. Fejezet - Válaszlehetőség

Szuperhősök világában

2. Fejezet – Válaszlehetőség

Eron szemszöge

Másnap reggel eléggé fáradtan keltem fel, pedig a múlt este kétszer annyit aludtam, mint máskor. Az éjjel szörnyű rémálmok gyötörtek. Egy temetőben lézengtem. Nem sok mindent láttam, mert mindent köd vett körbe. Egyedül csak egy elkorhadt fát észleltem fent a dombon, illetve három sírkövet. Az egyikre Brandon Whitford, a másikra Julia Whitford volt írva, ők voltak a szüleim. A harmadikon Marilyn neve volt olvasható. Ezután hirtelen az iskola folyosóján találtam magam. Én középen feküdtem, miközben az osztálytársaim körülöttem álltak, s engem rúgdostak. Ez így ment egy ideig, majd hirtelen megjelent Kyle a hátam mögött, s elkezdte ezeket a szavakat ismételgetni: „Folyton csak otthon üldögélsz, miközben a szomorú életeden gondolkodsz.", „Hány barátod van, mi?!". Ezután ezek a hangok kezdtek el lejátszódni a fejemben egyre hangosabban és hangosabban, mikor az iskola udvarán találtam magam, amint a képességemmel letaszajtom magamról a két szekálót.

Ezek után keltem fel verejtékek között. Nagyokat lélegeztem, majd óvatosan a tenyeremre néztem, s ismét elkapott a félelem és a bűntudat. Ugyanazt éreztem, mint a múlt nap. Féltem újdonsült erőmtől, illetve attól, hogy bántani fogok vele valakit. Régen sokszor hallottam, hogy elég, ha alszol egyet a problémáidra, s másnap reggelre elmúlnak, azonban nálam ez láthatóan nem így volt. Emellett rettegtem kimenni az utcára. Szorongtam, hogy megismernek, főleg miután a rólam készült videó már több tízezer megtekintésnél járt. Mindig is volt egyfajta lámpalázam, ami most a tízszeresére ugrott. Annyira irtóztam kimenni, hogy inkább úgy döntöttem, be se megyek suliba. Nem szerettem lógni az iskolából. Ha tudtam, mindig ott voltam, de ez volt az az egy alkalom, mikor inkább kihagytam a tanulást, mivel nemcsak a házból, de a szobámból is alig akartam kilépni.

Mivel múlt este kihagytam a fürdést, reggel a fürdőszobában lezuhanyoztam, majd felöltöztem, s elindultam a konyhába. Ott az egyik fiókból elővettem egy zacskó sebtapaszt, s a Kyle-lal való verekedés után leragasztottam a sebeimet. Ekkor vettem észre, hogy a konyhámban kiégett a villanykörte, otthon pedig nem volt tartalék, így átkopogtattam a szomszédban élő vén Billy-hez. Ő egy kopasz, kicsit mogorva idősember volt, aki szeretett sokat aludni, s nagyon mérges lett, ha felébresztették. Ezért is féltem bekopogtatni hozzá, de végül kapucnival a fejemen megtettem. Az első kopogás után ott álltam körülbelül két percen át, mikor meguntam a várakozást, s ismét kopogtam. Erre sem érkezett semmi válasz. Végül harmadjára is bekopogtam, de most már hangosabban, amire a vén Billy ajtót is nyitott. Kezében éppen egy csésze kávé volt. Azt szürcsölgette, miközben velem beszélt.

-9-

Egy ideig néztük egymást, majd feszülten megkérdezte:

- Mit akarsz?!

- Jó reggelt! Nos... - kezdtem.

- Nyögd ki, nem érek rá egész nap! – mondta.

Erre én kicsit összeszedtem magam, majd határozottan válaszoltam:

- A lakásomban kiégett az egyik villanykörte, szeretnék öntől kölcsönkérni egyet.

- Nem elég, hogy ti fiatalok még aludni sem hagytok, de már a holmijaimat is lopjátok – majd ezután sóhajtott egyet. – Tessék, itt van egy – nyújtott oda nekem egy égőt.

- Köszönöm! – feleltem hálásan.

- Hát veled meg mi történt? – kérdezte, miután meglátta rajtam a sebtapaszokat.