Szuperhősök világában I. - A kezdetek /BEFEJEZETT/

10. Fejezet - A sárkány két arca

Szuperhősök világában

10. Fejezet – A sárkány két arca

Nolen szemszöge

A reggelt egy kis edzéssel kezdtem. Nem tudok sokáig aludni, így amig a többiek felöltöztek, én súlyzóztam. A rövid edzés után megtöröltem az arcomat az izzadságtól, Stella pedig már az ajtó előtt várt ránk. A kiképzés egyszerűen ment, Stella elpapolta a szupererők eredetét, majd mikor rajtam volt a sor, hogy használjam a képességem, megpróbáltam a kezemmel tüzet gyújtani – hisz ez volt az erőm lényege – azonban egy kis füstön kívül semmi nem hagyta el a testemet. Még egy apró parazsat se sikerült csinálnom. Kissé ideges lettem, akkoriban még hamar dühbe tudtam gurulni a kis apróságok miatt is. Ez főleg nevelőapámnak volt köszönhető. Én is, csakúgy, mint a testvérem, ki nem állhattam. Házasságuk elején még jól kijött anyámmal, de minket már akkor is piszkált. Állandóan ránk szólt, ha valamit nem úgy tettünk, ahogy ő akarta. Mindig megpróbált valahogy keresztbe tenni nekünk, ha pedig nem úgy történt valami, ahogy ő szerette volna, kiverte anyánknak a hisztit. Ugyebár ebből gyakran veszekedés lett, és a levét legtöbbször mi ittuk meg öcsémmel. Hamarosan azt is elmondom, hogy nevelőapám miket csinált, azonban előtte folytassuk a kiképzésünkkel. Bár a japán nő elmondta nekünk az azt megelőző nap, hogy miért léteznek a szuperhősök, Stella pedig elmondta az erőink eredetét, hogy bevalljam az őszintét, nem érdekeltek ezek az információk. Akkoriban legszívesebben a H.E.R.O.-hoz se csatlakoztam volna. Úgy szerettem volna segíteni az erőmmel más embereken, hogy nem vagyok lánchoz kötve. Nem akartam a kormány egyik újabb bábuja lenni, azonban, ha megakartam tartani a képességemet, muszáj volt csatlakoznom a szervezethez.

Visszatérve a lényegre, Stella engem is elvitt egy szoborhoz valahol az erdő közepén. Kicsit sziklásabb környék volt, egy hegy aljánál szálltunk ki az autóból. A szobor egy hatalmas nagy sárkányt ábrázolt. A pikkelyes monstrum szárnyai szét voltak tárva, s így a szobor szélessége elérte a közel tíz méteres hosszúságot.

- Nem lehetett könnyű kifaragni – mondtam kissé elképedve.

- Tudod miért vagyunk itt? – kérdezte Stella.

- Gondolom jót tesz a kinti levegő – feleltem kicsit poénosan.

- Kérlek, vedd komolyan, amit kérdeztem!

- Nos, fingom sincs – vontam fel a vállamat.

-77-

- A sárkányt általában a kettősség szimbólumaként jelenítik meg. Jelentheti a haragot és nyugalmat, a tüzet és a vizet, a halált és az életet. Láttam rajtad, hogy hamar ideges lettél, mikor nem sikerült használni az erődet.

- Én a helyedben nem csodálkoznék ezen. Az az érdekes, hogy Kopter miatt van még egyáltalán ép agysejtem.

- Kopter? – kérdezte Stella bizonytalan hanggal. – Biztosan nevelőapádról beszélsz, igaz?

- Róla hát.

- Ahogy hallom, nem igazán kedveled. Miért? – tette fel a kérdést.

- Mert egy fasz. Elnézést a kifejezésért!

- Semmi gond. Na és miket csinált, hogy ennyire nem szereted?

- Folyton idegeskedik, ha nem az ő tetszésére történnek a dolgok, engem és testvéremet nem hagy nyugton, egyszer pedig... - mondtam, miközben megakadt a hangom.