Szuperhősök Világában I. - A kezdetek /BEFEJEZETT/

13. Fejezet - Szerelmes lány

Szuperhősök világában

13. Fejezet – Szerelmes lány

Amelia szemszöge

A szerelem egy érzelem, mely által az ember szorosan kötődik egy másik emberhez, ez az érzés pedig csodálatos. Jó az, ha szeretsz valakit, s megpróbálsz mindig annak a valakinek a kedvében járni. A szerelem az mikor két ember kölcsönösen szereti egymást, ezt előzi meg, ha valaki kinézetre tetszik neked, s szeretnéd jobban megismerni. Miután már egy ideje barátok vagytok, és jobban ismeritek egymást, utána mondhatod ki igazán, hogy szeretsz valakit.

Mikor még csak tizennyolc éves voltam, nekem is tetszett egy srác. Nem is ragozom tovább a szót, Eron volt az. Sok mindenben hasonlítottunk egymásra, neki se voltak igazán barátai, ahogy nekem is csak kevés. Ő ugyancsak csendes és visszahúzódó volt, mint én. Mikor először találkoztunk, nem tudom, hogy micsoda, de valami megfogott benne. Nyilván akkor még nem jelentettem ki, hogy tetszik nekem, de szerettem volna jobban megismerni.

Az a kis történet, amit most akarok elmondani akkor történt, mikor már körülbelül egy hónapja voltunk a dzsungelben, miközben az erőink használatáról tanultunk egyre többet és többet. Aznap délelőtt Sassal edzettünk. Először tíz kört kellett futnunk az egész bázis körül, majd, aki ezzel készen volt, végig kellett mennie az akadálypályán háromszor. A pálya elején fel kellett mászni egy magas állványzatra, amelyről nem volt olyan egyszerű lejönni, mert mindenféle akadályok zárták el az utat. Ha ezen túljutottunk, egy nagy sármedence várt ránk, amelyen kúszva kellett átjutnunk. Ezután újra mászás következett, csak ezúttal egy nagyon magas fát kellett meghódítanunk. Ha nagynehezen átmásztunk a fán, s újra földre lépett a lábunk, egy hosszú, s keskeny gerendán kellett átszaladnunk. Az utolsó akadály az volt, hogy egy bábut kellett eltalálnunk egy kis labdával, körülbelül tíz méter távolságból. Ha ezt nem csináltuk meg húsz perc alatt, az egészet újracsináltuk a tíz kör futástól kezdődően. Mivel addig a pontig az erőnk használata annyira lefogyasztotta az összes energiánkat, ez az edzés fontos volt, hogy bírjuk a strapát. Későbbi küldetéseken kulcsfontosságúnak bizonyult, hogy egy egyszerű támadás után ne essünk össze a fáradtságtól, így nagyon sokat kellett fejlesztenünk az állóképességünket. Azért nem volt olyan rossz, mint ahogy először hangozhat. Bár eléggé fárasztó volt, két újrapróbálkozás közt kaptunk öt perc szünetet, illetve, ha egy nap ötszöri újrapróbálás után se sikerült megdönteni a rekordunkat, akkor megpróbálhattuk másnap. Az első néhány alkalommal ötven perc alatt kellett végigjutnunk a pályán. Miután ez megvolt, az idő mindig tíz perccel csökkent. Ötven perc után már csak negyven perc állt rendelkezésünkre, utána harminc, s végül így jutottunk el a húsz percig. Ilyen kevés idő alatt már lényegesen nehezebb volt időben teljesíteni az akadálypályát.

-113-

Mivel aznap se sikerült időben végeznünk, néhány hosszú óra próbálkozás után verítéktől átázva visszatértünk a házhoz. Nolen gyorsan a fürdőszobába rontott, s kiitta a csapból az összes vizet. Hammond sebtében felment a szobájába, lefeküdt az ágyára, s nemsokára már húzta is a lóbőrt. Míg Nolen csobbant egyet a kinti medencében, addig Alexa a fürdőszobában zuhanyzott. Utána én is, illetve Eron is megfürödtünk. A sáros akadályok után az edző ruhánk is elég koszos lett, így bedobtuk őket a szennyesbe. Ez az edző ruha lényegében egy sötétkék pólóból és egy fekete nadrágból állt. Ezekből mindannyian kaptunk többet is, pont az olyan esetekre, ha az egyik póló vagy nadrág koszos lenne.