Szuperhősök világában I. - A kezdetek /BEFEJEZETT/

7. Fejezet - A galamb elméje

Szuperhősök világában

7. Fejezet – A galamb elméje

Amelia szemszöge

Reggel a telefonom ébresztőjére keltem fel. Hangosan szólt az éjjeli szekrényemen, fel is keltem, majd kikapcsoltam. Sokkal korábban ébredtem, mint a többiek, azonban készülődni én is akkor kezdtem el, amikor ők. Bár kicsit fáradt voltam – mivel a múlt esti történések után nehezen aludtam el – azonban egy gyors arctörlés meglepően hatásosnak bizonyult erre a problémára. A napkeltét mindig egy kis olvasással kezdtem. Akkor egy elég hosszú, majdnem háromezer oldalas könyvet lapozgattam. Ha jól emlékszem a regény címe 'A tavasz szelei'. Izgalmas fantasy könyv volt, igazából már egy regénysorozat hatodik darabja. Az előző ötöt mindet kiolvastam többször is. Hát igen, mint tudhatod rólam, apám nem igazán szerette, ha értelmetlen tevékenységekkel ütöm el az időmet, így egyedül csak a könyvek világában tudtam elmerülni. Mikor elkezdtem felöltözni, akkor vettem észre, hogy apám titkárnője a múlt este többször is hívott. Általában apám őt bízza meg, hogy érdeklődjön irántam, mivel neki túl sok dolga van. Tudtam, hogy apám ideges lesz, inkább felhívtam anyámat. Kis idő után fel is vette a telefont.

- Szia kincsem! Minden rendben van? – kérdezte.

- Szia anya! Persze, minden rendben. Tegnap este Natasha többször is hívott, csak nem vettem fel a telefont – súroltam a lábam a szőnyegen.

- És félsz, hogy apád ideges lesz, igazam van? Megnyugodhatsz, beszélek vele.

- Köszi! – feleltem hálásan.

- Mi történt tegnap este? Mindig egyből felszoktad venni a telefont, ha hívunk.

Nem szerettem volna anyámnak beszélni a múlt esti történésekről, Ahmya-ról, vagy az egész lopásos esetről. Nem szerettem volna, hogy aggódjanak, ezért inkább ezt válaszoltam a kérdésre:

- Nem történt semmi különös, csak jól éreztem magamat az új barátaimmal.

- Örülök – mondta nyugodt hangon. – Érezd továbbra is jól magad! – majd letette a telefont.

Miután mindenki felkelt, a kinti akadálypálya mellett kezdtük el a kiképzésünket.

-59-

Stella elmondott mindent az erőink eredetéről, s utána azt akarta, hogy kíséreljük is

meg használni őket. Először nem akartam megpróbálni. Stella megpróbált bátorítani és győzködni, mire én adtam neki egy esélyt, azonban nem sikerült. Ezután Stella megmutatta, hogy mi az ő szuperereje: csinált magából négy klónt, majd mindannyiunkat elvitt egy különleges helyre. Különváltunk a többiektől, majd néhány perc autóút után egy folyóparton szálltam ki Stella egyik klónjával. Az erdő hatalmas fái teljesen körbevettek minket. Egyenesen előttünk a folyó csobogott hangosan, a habok csak úgy csapdosták a köveket a vízben. A távolban még egy nagy vízesést is láttam, illetve néhány majmot, amint a fákon ugráltak. A folyó mellett egy fából készült szobor állt, mely egy galambot ábrázolt.

- Mi ez a szobor? – tettem fel a kérdést. – Miért jöttünk ide?

- Ez a szobor, pontosabban az állat, amit ábrázol a nyugalmat és békét szimbolizálja. Azért vagyunk itt, hogy legyőzd a téged gyötrő feszültséget.

- Feszültség? – kérdeztem nevetgélve. – Nem vagyok én feszült, teljesen nyugodt vagyok.

- Mikor a bázison megpróbáltad használni az erőidet, győzködnöm kellett ahhoz, hogy egyáltalán megpróbáld. Láttam rajtad, feszült vagy, és nem szeretnéd megpróbálni.