Szuperhősök világában I. - A kezdetek /BEFEJEZETT/

4. Fejezet - Új barátok

Szuperhősök világában

4. Fejezet – Új barátok

Eron szemszöge

Benyitottam az ajtón. A ház belseje, csakúgy, mint a külseje, nagyon modern volt. Az egész épület gyönyörű márványkőből épült, meseszépen virított. Amint beléptél a házba, egyből a nappaliban találtad magad. Középen volt egy kanapé, mely szintén fehér színű, rajta vastag szőrből készült párnák feküdtek. A szófa előtt egy kis asztalka állt, rajta sok-sok könyvvel, egy fülhallgatóval és néhány nasival. Úgy nézett ki, a többi újonc már elég szépen berendezkedett. A nappali közepén szintén vastag szőrből álló szőnyeg helyezkedett el. Olyan puha volt, szívesen ki is feküdtem volna rajta. A szófával szemben volt egy hatalmas plazma tévé, de akkora, hogy olyanról akkor maximum csak álmodhattam. Egy mahagóni fából készült asztalkán helyezkedett el, mellette szekrények voltak. Stella azt mondta, ezeket nyugodtan használhatjuk arra, hogy itt tároljuk a dolgainkat. A szoba egyik sarkában egy nagyon értékesnek tűnő vázában egy kis dísznövény üldögélt, némi életet adott a benti környezetnek. Továbbá volt a kanapé mellett egy asztal néhány székkel, felettük pedig a falon egy festmény, mely egy kicsit hiányosan öltözködő nőt ábrázolt. Gyanítom az ottani fiúknak már jobban tetszett emiatt a nappali. Ebből a szobából lehetett felmenni az emeletre. A társalgó mellett egyből a konyha volt, egy konyhapulttal, sütővel és mosogatóval. Ott kapott helyet még a hűtő és a fagyasztó is. A polcok szintén valamiféle sötét fából készültek, de egyszerűen gyönyörűen néztek ki. A mosogató felett egy óra ketyegett, a falon pedig még egy kisebb tévé is csimpaszkodott. A konyhával szemben egy kicsi bárpult volt bárszékekkel, a pulton pedig egy gyümölcsös tál állt. Emellett ott helyezkedett el még a mikró és a kávéfőző is. Ami nekem otthon volt New York-ban, az is elég modern darab, de ez még annál is inkább. A kinézete már lassan nem is egy kávéfőzőére hasonlított, de olyan gyorsan lefőzte a kávét, ráadásul még finomabbat is, mint amit az enyém szokott csinálni. A nappali másik oldalán egy kis ebédlő volt, egy hatalmas asztallal, körülötte székekkel. A lépcső aljánál egy fürdőszoba volt, benne a zuhanyzó, a mosógép és a vécé is. Az emeletre felérve egy folyosón találtad magad, itt öt szoba volt. Mindegyik újonc kapott egy szobát, az enyém a folyosó legvégén várt rám. Az egész terem alját pvc padló borította. Volt egy kis erkély is, innen érezhetted meg a friss levegőt minden reggel. A szobámban volt egy ágy, vele szemben egy kisebb, de szintén nagyon értékes tévé egy kis polcon. Az ágy egyik oldalán az erkélyre nyíló ajtó, a másik oldalon pedig szekrények. Itt tartottam a ruháimat addig az öt hónapig, míg itt tartózkodtam. Ezen kívül a szobámban nem volt semmi más, ami különleges lett volna. Bevittem a bőröndömet, s kipakoltam belőle. Mint már mondtam, a ruháimat beraktam a szekrénybe, a könyvemet és a társasjátékot ráraktam a polcra a tévé mellé, az éjjeli szekrényemre pedig kiraktam a szüleimről és Marilyn-ről készült képet szorosan a lámpa közelébe.

-23-

Miután nagyjából kipakoltam, elindultam lefelé a lépcsőn. Megpróbáltam minél halkabb lenni, nehogy felébresszek valakit, hiszen elég korán volt. Gondoltam még biztos mindenki alszik. Mikor visszaértem a nappaliba, Stella még ott várt. Megkérdeztem, hogy a többiek alszanak-e még. Ekkor a mosdóból hangot hallottunk, valaki lehúzta a vécét. Az ajtón egy barna hajú, körszakállas, eléggé izmos és kigyúrt, szemüveges srác jött ki. Körülbelül tizenkilenc éves lehetett, talán a húsz határát karcolgatta. Először nem vett észre minket, ezt mondta:

- Hú, Nolen, a helyedben egy tíz percig nem mennék be. Félek, hogy elájulnál.

Ezután kerültünk mi is a fiú figyelmébe. Egyből köszönt nekünk: