Szuperhősök világában I. - A kezdetek /BEFEJEZETT/

15. Fejezet - Woltron

Szuperhősök világában

15. Fejezet – Woltron

Eron szemszöge

Ha az embernek vannak szerettei, fontos, hogy minél több időt töltsön velük. Hiszen az egyik legfontosabb ünnepnek az évben, a karácsonynak is ez a lényege. Sokan vannak, akik ilyenkor legjobban a fenyőfa alatt megbújó ajándékokat várják, s nem is törődnek a családjukkal, azonban ott van az a réteg is, akiknek az a legszebb pillanat az évben, mikor kicsit együtt lehetnek a szeretteikkel. Szüleim halála óta nevelőanyámmal töltöttük közösen a karácsonyokat. Miután ő is meghalt, tizenhetedik évem karácsonyát egyedül töltöttem. Aznap, mikor ez a történet játszódik, az ünnep parányit máshogy telt, mint a többi.

Már két hónapja lehettünk Kolumbiában, s akkor éppen decemberben járt a naptár. Bár a telefonomon a hírekben láttam, hogy New York-ban éppen esik a hó, s láttam azt is, ahogy mindenki készül az ünnepekre, ott a dzsungelben igazi nyári meleg volt. A többiekkel azt terveztük, hogy ha bár nálunk nincs is hó, de a karácsonyt azért mi is megünnepeljük. A főépület egyik raktárából szereztünk egy picit rozoga karácsonyfát, illetve egy nagy kartondobozból rengeteg díszt, aztán haza is tértünk díszíteni. Nolen bekapcsolta a tévét, s elkezdtünk stílusos zenére fát dekorálni. Egész jól szórakoztam a többiekkel. Örültem, hogy a karácsonyt nem kell egyedül töltenem, s hogy a barátaim ott vannak mellettem. Ekkor szólalt meg Amelia telefonja, az édesanyja hívta. Szeretett volna kellemes ünnepeket kívánni neki. A többieknek is eszükbe jutott, hogy felhívhatnák a családjukat, így mindenki bezárkózott a szobájába, én pedig egyedül maradtam a nappaliban. Úgy döntöttem, megvárom a többieket a fa díszítésével, azonban miután már húsz perce várakoztam, inkább folytattam egyedül. Félreértés ne essék, nem haragudtam rájuk, mert a családjukkal beszéltek. Nyilván ilyenkor az a legfontosabb, hogy az ember a családjával töltse a legtöbb időt, csak szomorú voltam, amiért én nem tudtam felhívni senkit, és hogy magamra maradtam.

Miután a dobozból elfogyott az összes dísz, ismét a főépület felé vettem az irányt, hogy hozzak még, mivel a fa félig csupaszon állt. Miközben a poros ládák közt kerestem a díszeket, találtam valami nagyon érdekeset. Egyik kezemmel a koszos dobozok közé nyúltam, s a tenyerem egy nagy fémdarabot érintett meg. Eltoltam az útból a dobozokat, s azok alatt egy teljes robotot találtam. Bár nem működött, s a pókháló is teljesen belepte, mégis lenyűgözőnek találtam a felépítését. Megkerestem Stella-t, hogy megkérdezzem őt erről a robotról. Éppen az irodájában ült, kicsit meg is ijedt, mikor kopogtattam az ajtaján.

- Elnézést a zavarásért! Kérdezhetek valamit? – tettem fel a kérdést a lényegre térve.

-130-

Stella bólintott egyet, én pedig nagynehezen bevonszoltam magammal a robotot.

- Látom megtaláltad a Woltron-bot béta változatát – mondta, miközben az asztalánál matatott valamit.

- Ömm... igen. Mi az a Woltron-bot? – kérdeztem összezavarodottan.

- Az elnevezést Jacob Wolt-ról kapta. Ő volt a H.E.R.O. legnagyobb tudósa. Mindig is azt tervezte, hogy létrehoz egy olyan mesterséges intelligenciát, ami felérhet az emberhez, sőt, még túl is szárnyalhatja azt. A H.E.R.O. tudósai mai napig azon dolgoznak, hogy létrehozzák a tökéletes AI-t, ami egy nap elvégezhet minden olyan feladatot, amit az ember csinál. Ők csak Wolt-projektnek hívják – magyarázta el Stella. – Ez a béta változat, már régen túlléptek rajta. Ahogy nézem túl lusták voltak rendesen szétszerelni és inkább beszorították egy raktárba.