Szuperhősök világában I. - A kezdetek /BEFEJEZETT/

3. Fejezet - A döntés

Szuperhősök világában

3. Fejezet – A döntés

Eron szemszöge

Mikor reggel a fényesen sütő Nap sugara megérintette az arcomat, s kinyitottam a szemeimet, valahogyan sokkal reményteljesebbnek éreztem magamat. Egészen jól kipihentem magam, az este már rémálmok se sanyargattak. Még akkor is elég sokat gondolkodtam az eseményeken, s még mindig nem voltam biztos benne, mit válasszak. Hiszen csábítónak tűnt az ajánlat, hogy csatlakozzak a H.E.R.O.-hoz, azonban az aggodalom még mindig bennem volt. A szomszéd lakásból Martha hozott át egy kis süteményt, amit én jóízűen el is fogyasztottam, ő pedig bocsánatot kért, amiért a múlt nap Billy-vel felzaklattak. Csak ő is nehezen hitte el a történteket, azonban nem akarta, hogy rosszul érezzem magamat. Elfogadtam a bocsánatkérést, miközben haraptam kettőt a sütiből. Miután Martha elhagyta a lakásomat, leültem a konyhába, miközben még mindig azon gondolkodtam, hogyan döntsek. Miközben az ablakot néztem, és a teámat kortyolgattam, eszembe jutott egy régi eset néhány évvel korábbról, mikor még csak tizennégy éves voltam.

Éppen iskolából rohantam hazafelé, ha jól emlékszem december lehetett. Eléggé hideg volt a levegő, az utcákat hó borította, a fákon pedig egy levelet sem lehetett látni. A hatalmas felhőkarcolók elbújtak hósapkájuk alatt. Kicsit megvoltam fázva. Úgy rohantam felfelé a lépcsőn, miközben egy gusztusosan átázott, taknyos zsebkendővel törölgettem az orromat. Amint beléptem az ajtón, már egyből megéreztem, hogy Marilyn valami finomat főzött. A konyhában sürgött-forgott, éppen spagettit csinált. Az ajtó nyikorgására egyből felkapta a fejét, s köszönt nekem. Én levettem kabátomat, és feltettem a fogasra, a táskát pedig behajítottam a szobámba, rá az egyik ágyra. Akkor még a hálószoba kicsit máshogy volt elrendezve. Leültem a konyhába, miközben ő a pultnál főzőcskélt.

- Milyen napod volt? – kérdezte.

- Egész jó – válaszoltam vissza.

- Írtatok valamiből?

- Nem. Mindenből csak új anyagot vettünk.

- Milyen órátok volt?

- Matek, töri, meg azt hiszem volt tesi is.

-15-

- Azt hiszed? Nem emlékszel, milyen órád volt ma? – kérdezte nevetgélve.

Erre én nem válaszoltam semmit, csak lefelé néztem. Ő letette a fakanalat, odajött hozzám, lehajolt, majd megkérdezte:

- Mi a baj?

- Nincs semmi baj, csak valamin gondolkodtam éppen.

- Na és micsodán? – érdeklődött.

- A suli bejelentett egy programozó versenyt, ami a jövő hónapban lesz.

- Ez remek hír! – mondta örvendezve. – Alig várom, hogy majd a díjkiosztón tapsolhassak neked.

- Nem jelentkeztem.

Erre Marilyn megtorpant.

- Micsoda? Miért nem? – tudakozódott.

Én csak csendben vizslattam a földet, mire ő folytatta:

- Hiszen a programozás a kedvenc tantárgyad, sőt még jó is vagy benne. Miért nem mentél?

- Jamie is jelentkezett, sokkal jobb programozásból, mint én. Ha jelentkeztem volna, a versenyen úgyis legyőzne.

- Honnan tudod ezt olyan biztosan? Lehet, hogy sikerült volna győznöd és megnyerned a versenyt.