Út Ami Hozád Vezet

Part 1

Lina Crawford

-Kérdezhetek valamit? --kérdeztem.

-Igen persze. --mondta mosolyogva.

-Te ugye a testvérem csapattársa vagy?! --mondtam.

-Igen miért? --nézet kérdően.

-Lényegtelen, na megyek puszi pá! --mondtam sarkon fordultam és ki sétáltam az ajtón.

Gondoltam le megyek vacsorázni és meg kérdezem Jak-et hogy nem jön-e velem le. Be kopogtam de nem jött válasz mégegyszer kopogtam de akkor se így úgy döntöttem, hogy be nyitok.

-Jak nem jösz le velem  vacsorázni!? -- kérdeztem.

-Annyira nem vagyok éhes szóval menj csak egyedül, vagy vid magaddal Ollie-t. --mondta.

-Chh... Biztos hogy nem inkább egyedül megyek. -- mondtam és már léptem is ki az ajtón.

Oda sétáltam a lift-hez és meg nyomtam a lefelé gombot, a lift meg is érkezett  be szálltam és meg nyomtam a földszintet. A lift le ment egy emeletet és  meg ált, és be szállt egy szökés barba haju srác.

-Helló. --köszönt.

-Szia. --köszöntem vissza.

-Egyépként Arthur Leclerc vagyunk. -nyújtotta a kezét.

-Lina Crawford. --fogadtam el a kézfogást.

-Na ne... Te vagy a csapattársam húga Jak-é ugye?! --kérdezte és közbe mélyen bele  nézet a szemembe.

-Pontosan. --mondtam mosolyogva.

-Hát akkor örvendek Lina. --mondta széles mosollyal az arcán.

-Örültem a találkozásnak de nekem mennem kell egy megbeszélésre. --mondta.

-Én is örültem Arthur majd még találkozunk! --mondtam mosolyogva.

-Nem szabadulsz meg tőlem olyan könnyen! --mondta és próbálta vissza tartani a röhögést.

-Szerintem nem is akkarok, ha csak nem egy pedofil vagy! --mondtam.

-Nem vagyok pedofil nyugi. --mondta

-Hát ennek örülök.

-Na de most már tényleg mennem kell Szia! --mondta és már indult is kifelé.

-Szia Arthur. --mondtam és meg indultam az étkező felé.

Huh... Hát a választék az igen nagy volt, de ugy döntöttem hogy csak egy laza salátát eszem egy szelet csirkével. Kerestem egy két személyes asztalt és le ültem. Talán 5 perc telhetet el mikor a híres Oliver Bearman meg jelent az ajtóba és meg indult felém.

-Ahj ez a srác mindenhol ott van --mondtam magamba, de mire észbe kaptam már le is ült velem szembe.

-Szia kicsilány Mizu? --kérdezte.

-Amint látod épp vacsorázni próbálnék de te mindig mindenhol ott vagy! --mondtam kicsit idegesen.

-Wow jó jó nyugi kicsilány, a bátyád küldött ide! --mondta.

-És mégis minek!? --kérdeztem.

-Azt mondta tartsalak szemmel, szóval én csak a dolgomat teszem! --mondta pimasz mosollyal az arcán.

-Köszönöm szépen de semmi szükségem rád, boldogulok egyedül is! -- és ezzel a mondattal fel álltam és ki sétáltam az étkező-ből.

Ki akkartam szellőztetni a fejemet így úgy gondoltam el megyek sétálni. Ez a hely valami eszméletlenül gyönyörű, találtam egy padot és le is ültem rá. Talán 10 perc telhetetel mikor Oliver megint meg jelent előttem de hogy minek azt nem tudom.

-Mit akkarsz már megint? --néztem rá unot fejjel.

-Mint mondtam a bátyád meg kért valamire és én nem hagyom őt cserben! --mondta és közben engem vizslatot.

-De rám nem kell figyelni mint mondtam boldogulok egyedül is és semmi hülyeséget nem fogok csinálni szóval meg  nyugodhadsz, és legközelebb csak este akarlak látni a sajnos közös szobánkba értve? --mondtam

-Értettem kicsilány, akkor én léptem. --mondta

-Ne hívj többször kicsilánynak értve? --mondtam fenyegetően.

-Sajnálom de nem értem mit mondasz! --kiabálta és erre én csak meg forgattam a szememet.

-Na pusz kicsilány. --mondta és el is ment.

-Béke és nyugalom! --mondtam nagyot sóhajtva.

Sziasztok! Itt az első rész! Remélem tetszik!