Napfény

1.3 Törött virágok

Ott álltam a ház előtt, a szívem pedig zakatolt. Mit kéne mondanom? Mit kéne majd elmesélnem? Hogyan kéne bemutatkozni valakinek, aki részese kellett volna legyen mindennek, ami eddig történt veled? Mindig vártam valahol erre a pillanatra, de mi van, ha csalódás ér?

Kopogásra emeltem kezemet, majd idegesen vettem szemügyre a házat. Ridegnek éreztem. Fehér fal, fekete ablakkeretek. Kinyílt az ajtó, előttem pedig egy gyönyörű barna hajú nő állt, sötétzöld ruhában és óriási mosollyal az arcán.
- Szia Magdolna! – szólt kedvesen és kitárta az ajtót. Magdolna. Édesapámról annyi emlékem maradt meg, hogy ezen a nevemen szólított. Elég is volt.
- Jó napot! – köszöntem halkan és beléptem a házba. Hófehér falak, családi képek bekeretezve a falon, sok növény és... idegesítően nagy rend. Levettem a cipőmet, majd követtem a nőt, akinek fogalmam sem volt a nevéről, pedig a mostohaanyám. A nappaliba vezetett, ahol egy nagy fekete kanapé volt, előtte pedig egy kis kávésasztal.
- Apádnak akadt egy kis munkája, de hamarosan ő is megérkezik. Klaudia vagyok, nem mutatkoztam be, ne haragudj – nevetett fel lágy hangon, majd kezet fogott velem. Bólogattam és leültem a kanapéra. Egy kisfiú szaladt be a nappaliba.
- Végre! Boti vagyok – vigyorgott és nyújtotta a csokis kezét. Akaratlanul is egy kis fintor került az arcomra, majd egy erőltetett mosollyal integettem neki.
- Szia Boti, én...
- Magdi – szakított félbe boldogan. – Mondta anyu, hogy ma jössz. Te miért nem laksz velünk?
- Boti! – szólt rá Klaudia, majd bocsánatkérő pillantást vetett rám. Lehajolt a kisfiúhoz, majd mosolyogva igyekezett megtörölni a kis kezét.
- Boti kussolj már! – szólt egy újabb ismeretlen hang. – Bogi vagyok, szia!
- Helló – mondtam zavartan, miközben a lány leült mellém.
- Jó érzés tudni, hogy nem csak két hülye fiú tesóm van – mosolygott rám.
- Bogi, nem is vagyunk hülyék! – kiáltott fel Boti. Klaudia megsimogatta a kisfiú fejét, majd a hasára tette a kezét.
- Még nem tudjuk, hogy ő milyen nemű lesz, de majd szeretnénk tartani olyan partit, ami nagy divat mostanság - felnevetett zavartan. - Lufikkal meg... nem tudom, színes töltetű tortával. Eljöhetnél te is. Mégis csak nagy pillanat a családunk számára.
Hirtelen úgy éreztem, hogy a hányingerem erősebb lesz. Nagy pillanat a családunk számára. Nekem nem ők a családom. Mindenki idegen körülöttem.
- Minden rendben? – kérdezte Bogi kedvesen, mire csak bólintottam. Klaudia átvezetett a konyhába, majd leültünk mindannyian. Két üres hely volt, mindkettő asztalfő. Az egyik gondolom az apámé, de a másik?
- Barni nem biztos, hogy csatlakozik ma hozzánk. Elment a barátaival valamerre – szólt Klaudia, miközben az evőeszközöket osztogatta nekünk.
- Barni a legnagyobb – segített ki Bogi. – Boti idén töltötte az ötöt. Én tizennégy vagyok, Barni meg húsz.
- Mennyi? – kérdeztem vissza meglepetten, mire Klaudia szikrázó tekintettel fordult Bogi fele. Amolyan, „eljárt a szád" stílusban.
- Te hány éves vagy? – kérdezte Boti, de nem volt erőm válaszolni. Úgy éreztem, hogy minden erő elmegy a lábamból és forogni kezdett a szoba körülöttem.
- Kimegyek a mosdóba – mondtam halkan, majd a folyosó első ajtaját kinyitottam és bementem. A fürdőszobába gyorsan kikaptam a telefont és tárcsázni szerettem volna édesanyámat, azonban eszembe jutott, hogy nem biztos őt lenne a legjobb ötlet felhívnom. Vajon ő tud Barniról? Tud arról, hogy apám megcsalta? Vagy Klaudiát csalták meg? A fejemet fogva leültem a kád szélére. Mély levegő be, mély levegő ki. Hirtelen megszólalt a telefonom. Üzenetem érkezett. A képernyőre pillantottam.

Pahr Valter: Tudom, hogy hallottál Jázminról.

Pahr Valter: Megbeszélhetnénk?

Megdöbbenve olvastam újra és újra Valter üzenetét, majd kikapcsoltam a telefonom, még mielőtt kiakadnék. Biztos jó benyomást keltenék vele. Megvizeztem picit az arcomat és visszamentem a többiekhez. Klaudia éppen a krumplipürét tette a tányéromra, amikor helyet foglaltam.
- Mondta apukád, hogy ez a kedvenced.
- És ő honnan tudta? – kérdeztem vissza hirtelen, majd összeszorítottam az ajkaimat. Támadás. Nem volt egy jó lépés.