Hófehér

XXXIV. Lövés

~Léna szemszöge

Mikor átváltoztam hirtelen mindenki rám szegezte a fegyverét. Az a sok meglepődött arc hogy kaptam egy fél adag nyugtatót ami elvileg egy elefántot és kiütött volna nekem az meg se kottyant. Gondolom amiatt hogy az elmúlt időben folyamatosan kaptam a szereket és ettől csak nagyobb adagot.

-Ez mégis hogy lehet? ~ kérdezi a terep mintás majom aki szét verte a fejemet előbb

- Ez lehetetlen, kikellett volna feküdnie már ennyi adagtól vagy legalább is alig kéne tudnia magáról hogy hol van, nem hogy még átváltozzon... ~ hitetlenkedett az aki belém szúrta a injekciót

-Adjatok neki még egy adagot ~ emelte fel a hangját most már az a katona akivel eddig verekedtem

Erre minden katona aki körülöttem van hirtelen rám szegezte a fegyverét és most már rám célozva várták a jelet hogy mikor lőhetnek. Az viszont biztos hogy az ezt a sok nyugtatót és altatót meg kitudja mit megkapom abba bele is halhatok.
De szerencsémre egy olyan személy érkezett akire nem számítottam.

- Eresszétek le a fegyvereket és senki se merjen lőni mert utána én fogok bele lőni egyet ~ jelentette ki Vezér elég erőteljesen és parancsolóan mire mindenki lentebb tette a fegyverét egyedül csak az a majom nem

Mire észbe kaptam volna és oda ért volna mellém Vezér addigra a terepmintás majomtól kaptam is egy lövést. De ez most más volt... nem azt a szokásos érzést éreztem hanem ez más volt.
Nem lehet leírni ez most sokkal fájdalmasabb volt és éreztem hogy valami folyik a lábamon.
Lenéztem és vöröset láttam...
Láttam ahogy a hófehér bundám szép lassan vörös lesz... hallom ahogy Vezér beszél hozzám és most már női hangot is hallok ez szerintem Emily hangja lehet... nem tudom
Már a hideg földet érzem a testemen mert úgy látszik időközben vissza változtam...
Homályosan látok már mindent, annyit látok hogy valaki felém tornyosul és érzem hogy az ölébe húz és próbál be takarni és segítségért kiabál...

Többre nem emlékszem...

~Vezér szemszöge

Irtózatosan nagy kilábalásra majd hirtelen csöndre lettem figyelmes, tudtam jól mi folyik a csarnokban direkt nem akartam oda menni. Nem akartam látni szegény Lénát összeverve de valamilyen szinten meg kell tanulnia hogy mi őrök parancsolunk és nem pedig ő. Viszont ez a hirtelen csend gyanús volt ezért rögtön oda siettem.

Az a látvány hogy szegény pára megrémülve farkas alakban ott áll 40-50 fegyveres között az még engem is megrémisztett, főleg így hogy elég sok őrnél nem altató vagy éppen nyugtató lövedék van hanem rendes éles fegyver ami egy ilyen nagy élőlénynek is végzetes lehet.  Lénának meg főleg hisz alig eszik csont és bőr és semmi izom nincs rajta ami védené egy picit is.

Mikor viszont bementem közéjük beálltam Léna mellé és határozottan elmondtam hogy bárki is mer lőni ő is fog kapni egyet bármilyen lövedék is legyen az. És ezt szerencsére meg is értették viszont hirtelen egy hang szakított ki ebből...

Pisztoly lövés...

Tudtam hogy valami nem jó és mikor hátra fordultam annyit láttam hogy a földön fetrengő Jonnál ott egy pisztoly amit egyenesen Lénára tart...

Jobban megnéztem és vörös vértócsát láttam Léna jobb első lába alatt és a hófehér bundája most már vörös színű...

Időközben Emily is megérkezett aki semmiről se tudott és le sokkolva nézte a képet, ahogy az egyetlen értéke ennek a helynek bármikor meghalhat egy idióta miatt...

A sokkból feleszmélve viszont észre vettem hogy kezd vissza változni és még épp időben eltudtam kapni. Szegénykém annyira kis pici és reszket és vérben úszik az egész teste...

- ORVOST ~ kiabáltuk egyszerre Emilyvel többször is

Szerencsére hamar jöttek és betakarták hogy ne hűljön ki a rengeteg vér veszteség mellett. Hord ágyra rátették és miközben futottak a műtőbe infúzióra is rákötötték. Én csak magam elé bírtam nézni percekig és a véres kezemre és ruhámra amit annak a lánynak a vére borít aki nem ezt a halált érdemli és akit úgy érzem kezdek megszeretni... ennél nincs rosszabb érzés

Viszont rájöttem arra hogy az a vadbarom 2 méterre se fekszik tőlem pisztollyal a kezében így gyorsan össze szedtem magam és elé álltam. Kivettem a kezéből a pisztolyt és rá tartottam egyenes a fejére céloztam.

-Megmondtam hogy bárki lőni mer azt utána én fogom ugyan azzal lelőni, mi volt ezen a nem világos? ~ kérdezem tőle dühödten

-Rám akart támadni, átváltozott farkassá bármikor szét téphetett volna ~ mondja félve

-Szegény lányt szét verted mint egy boxzsákot, és úgy nézett ki mint egy kutya által szét rágott rongybaba, állni alig bírt ~ kiabálok vele

-De a farkas alakban szét akart tépni ~ mentegetőzött

-Dehogy akart, nem láttad hogy szegény pára állni alig bír még farkas alakban se bírt megállni rendesen egyenes, ember alakról meg ne is beszéljünk, fele akkora sincs mint te de te mégis szét verted, gratulálok ~ köpöm oda a szavakat neki

-Ő hívott ki engem és provokált ~ mentegetőzik

-Az egy dolog, neked meg lehetett volna annyi eszed hogy nem fogadod el hanem lentebb adsz az egódból és azt mondod nem állsz ki ellene de hát ez nehezedre esett volna úgy látszik ~ már a fejemet fogom hogy hogyan lehet valaki ennyire idióta

Emily csak csendben hallgatja és néz maga elé hogy lehet elvesztette az egyetlen nőstényt ráadásul az egyetlen embert akivel barátként tudott beszélgetni csajos témákról. Ez volt az első komolyabb feladata és lehet elbukott és ezzel az egész karrierje romokba lesz vagy kitudja de ez az én vétkem is hisz ez az őr az én kezem alá tartozik mint igazából mindegyik őr.

Úgy érzem jó pár órás műtétnek nézünk elé, de az nem számít milyen hosszú lesz csak mentsék meg Léna életét, semmi más nem számít...

~~~~~~~
Itt egy újabb rész kedves olvasók remélem tetszett és várjátok a következő részt mert most van egy kis szabadidőm és megpróbálok pár részt írni nektek
Addig is jók legyetek pusza ❤️