Hófehér

XXIX. Első Lépés

Már csak pár mm választott el minket mikor Emily rontott be. Én hátra ugrottam de Vezér nem mozdult.

-Ajajj itt meg mi folyik? ~néz ránk felé
-Semmi mert megzavartál ~ mondja Vezér könnyedén
-Na mindegy, nem lényeg, nem ezért jöttem
-Akkor miért? ~kicsit szerintem ideges lehet Vezér mert megzavarták vagy legalább is a hangjában az hallatszott
-Új katonák fognak érkezni nem sokára és fogadni kéne őket ~ mondja boldogan
-És nekem ehez mi közöm van?
-Te vagy a katonák feje pl?
-Jó jó megyek már, 2 perc és a csarnokba vagyok
-Oké de ne húzzátok túl sokáig ~kacsintott rám és ki is ment
-Na hol is tartottunk ~tért vissza hozzám
-Biztos kéne ez? ~aggódtam
-Én...

Rádiójába bele üvöltött Emily hogy jelenése van. Ezért indulnia kellett.

-Nekem mennem kell remélem majd folytatjuk. ~majd kacsintott egyett és ki sietett

Én meg mint aki másik világban járt csak álltam ott és néztem. Nem tudtam hogy most mivan igazából. Most mit akar meg mit nem. Majd Emilyvel muszáj lesz ezt megbeszélnem, sajnos mással nem tudom szóval csak ő maradt. De ő legalább ismeri Vezért. Igazából amúgy nagyon unom magam itt jó lenne kimozdulni, semmit nem tudok itt csinálni azon kívül hogy elvissza járkálok. Farkas most nem akarok lenni, de viszont lehet jó lenne viszont enni. Uhh egy jó palacsintát vagy gofrit vagy igazából ami van. Vagy megint egy szarvast. De most tuti nem hoznának a múltkori után. Vagy az udvarra is kivihetnének hátha nincs ott senki. Vagy akárhova csak ne itt kelljen bent lennem. Igaz nem olyan kicsi de akkor is bevagyok zárva.

~Pár óra múlva~

Kopogásra lettem figyelmes. Nem értettem ki lehet az. Mert senki nem szokott kopogni mikor bejönnek. De Emily dugta be az orrát az ajtón és mondta hogy bejönnének.

-Bejöhetünk? ~mintha lenne beleszólásom
-Persze

Szerencse hogy nem rég át öltöztem egy sportmelltartóba meg egy rövidnaciba. Így eléggé látszott az alakom. Hajam magas copfban volt szóval oda mentem a rácshoz és rádöltem. Tudjátok ilyen menően beálltam.

Szerencsére elhelyezkedtem és jöttek is be. Esküszöm ilyenkor örülök hogy ilyen nagy ez a helyem. Kívül is van bőven hely meg a rácson belül is. Kíváncsi lennék amúgy a többi ilyen cella szerűségre hogy azok is ilyenek-e.

Gondolatamból Emily zökkentett ki. Mikor elkezdte mesélni azt hogy ehez a munkához milyen kitartás kell hisz engem is 1 hónapig kerestek és próbáltak elfogni. Az újoncok viszont szerintem semmit se fogtak fel ebből mert mind úgy nézett rám mint akik felakarnak engem falni. Viszont rajtuk még nem volt maszk csak egy száj kendő, szóval igazából a szájukon kívül mindent lehetett látni, de a szemük ott volt. Szóval mindegy lett volna ha maszk van rajtuk.

-És jól jegyezzétek meg, ő az egyetlen nőstény farkas akiről tudunk és nagyon értékes ~mondta szigorúan Emily
-És nem mellesleg egy újjal se merjetek hozzá érni mert addig éltek, remélem érthető voltam ~kiabált rájuk Vezér és mindegyik hirtelen kihuzta magát
-Most hogy ezt letisztáztuk menjünk a csarnokba 1-2 dolgot még el kell intéznünk~mondta Emily és elkezdte őket ki terelni

Utoljára maradt Vezér aki még utoljára vissza fordult.

-Nem sokára jövök, ja és ebben a szettben nagyon dögös vagy ~ kacsintott majd ki is ment

Érzem hogy elpirultam. Régen kaptam már ilyen bókot és ilyenkor úgy érzem mint valami kisgyerek magam esküszöm. Nagyon izgatott lettem. Várom már hogy vissza jöjjön de azt is remélem hogy nem jön mert nem akarok a szemébe nézni mert félek hogy rosszat mondok és eltolom magamtól ami a legjobb lenne de azt nem akarom. De túl közel se akarom magamhoz engedni. Egyszerűen tanácstalan vagyok. Szükségem van egy nőre akivel ezt megtudom beszélni. Szerencsére tudom már hogy mindig van 2-3 őr ezen a folyóson. Mert mikor múltkor kivittek akkor megfigyeltem. Ezért bele is kezdtem