Hófehér

XVI. Új Környezet

~Léna szemszöge ~

Reggel érdekes érzésre keltem. És az nem Rony átölelő keze volt ami úgy tartott volna mintha el veszítene. Na mind1. Mivel tegnap már nem volt kedvem átöltözni ezért veszek ki tiszta fehérneműt meg egy fekete pólót és egy szürke melegítőt Rony szekrényéből. Miután ezeket kivettem indultam is a fürdőbe.

A fürdőbe szokás szerint szép látvány fogadott. Az arcom beesett volt, testem kék-zöld foltos még mindig és a nyakamról ne is beszéljünk. Borzasztóan nézett ki ez a kötés és alján láttam hogy ott is véralá futásos. Hát ezt szépen el intézted Léna, jár neked a taps. Szerencsére megtalaltam a korrektoromat ezért kicsit tudtam javítani a helyzeten. De mielőtt még ezt megtettem volna óvatosan és nagy kínszenvedés mellett hajat mostam. Majd egy kicsit megszarítottam a törülköző segítségével és kifésültem. Szerencsére mivel nyíl egyenes volt a hajam így szépen a vállamra omlott a vizes hajam. Miután ezzel is kész voltam átöltöztem és egy kis parfümöt fújtam magamra. És késznek nyilvánítottam magam. Most már nem látszódtak a kék zöld foltjaim, hajam is meg volt mosva, tiszta ruha volt rajtam és jó illatom is volt. Mehetünk is az emberek vagyis inkább farkasok közzé.

Mikor kiértem a fürdőből egyenesen a konyhába vettem az irányt mert már éhes voltam és a hasam is jelezte. De amikor leértem a szokásosnál nagyobb csend volt és mindenki maga elé bámult vagy a kajáját kavargatta.

-Sziasztok ~ mosolyogtam rájuk hisz jó volt a kedvem
-Ohh Léna szia ~ erőltetett egy mosolyt Norbi és szerintem csak ő tudott megszólalni mert a többiek csak néztek
-Mi történt? ~kérdeztem aggódva
-Inkább mi fog történni ~javított ki Rony
-Nem értek semmit se ~ kapkodtam a fiúk közt a fejem mikor is Zack megjelent
-Örülök hogy felébredtél, menjél légyszíves pakolni ~na itt vesztettem el a fonalat, nem értettem Zack mire céloz ~ ja és itt a szerződés is ~ tett le az asztalra egy mappát amit Adam rögtön el is vett és elkezdte olvasni
-Valaki mondja már mi a fasz folyik itt? ~emeltem fel a hangom
-Zack-nél fogsz lakni pár hétig vagy hónapig ~mondta Adam
-Hogy mi!? ~ éreztem hogy a szemem izzik
-Jól hallottad, jössz velem ~ ezért volt túl kedves hozzám mert végig engem akart
-Nyugi Léna ez a te érdekedben lesz és akármikor átmehetünk majd hozzád ~ nyugtatott Adam
-NEM, ILYEN NINCS, NEM MEGYEK SEHOVA SE, HADJATOK BÉKÉN ~ordítottam rájuk mint valami hisztis tini és felszaladtam a szobába amit be is zártam kulcsra de csak ekkor vettem észre hogy Adam szobájába vagyok
-Engedj be Léna, légyszíves én vagyok az Erik vagy valakit engedj be
-Mindenki menjen el ~ már sírtam az idegességtől

Hirtelen éles fájdalom nyilalott a nyakamba és felsikitottam. Éreztem hogy lekell szakítanom ezt a fáslit a nyakamról vagy az fog megfojtani. Szóval egy határozott mozdulattal le is téptem.

-Léna, Léna... jól vagy? ~kérdezték aggódva a többiek
-Menjetek el ~mondtam nehezen a sirástól
-Menjetek el légyszíves, beszélek vele ~ mondta halkan Adam
-Jól van ~mondták egy hangúan az ajtó másik feléről
-Léna légyszíves engedj be, beszéljünk meg mindent ~ ekkor egy hirtelen ötlet vezérelt és fel álltam a földről majd az ajtóhoz mentem.

Mikor az ajtóhoz értem a homlokomat neki támasztottam és nagy levegőket vettem. Hallottam ahogy Adam még ott van és várja hogy kinyissam az ajtót. Már perce állhatunk így az ajtónál mikor újra bele gondolok hogy elfogom őket hagyni ezért kinyitottam az ajtót és Adam karjai közzé vetettem magam aki elsőnek meglepett a cselekvésem de utána kapcsolt és meg ölelt és a nyakhajlatomba hajtotta a fejét. Mivel így nem éreztem magamat biztonságban ezért a fülébe súgtam hogy menjünk inkább be a szobába. Amit ő meg is értett mivel nehezen tudtunk így össze kapcsolódva mozogni ezért felvett az ölébe én pedig a lábam át kulcsoltam a derekán. Ő pedig biztos kezekkel tartott majd az egyikkel bezárta vissza kulcsra az ajtót.