Hófehér

XXX. Öltönyösök

-Ennél tovább még nem kell mennünk, annak még nincs itt az ideje ~ puszilta meg a homlokom...

Mélyen a szemembe nézett és nem engedett. Nagyon meghitt pillanat volt ami fel ért volna akármivel. De persze valakinek muszáj elrontania.

-Hallod Léna ~rontott be szokás szerint Emily ~ hoppácska itt meg mi folyik? ~ támaszkodik az ajtónak is úgy néz ránk mindentudóan
-Emily nem lehet hogy mindig a legjobb pillanatokban rontassz be ~ mondta szenvedve Vezér de én még mindig az ölében voltam
-Hát ha a kisasszony nem szedné le folyton a kamerákat akkor most tudtam volna hogy nem kell bejönni ~ kacsintott rám
-Mit akarsz? ~ türelmetlenkedett Vezér
-Jól van már naa, Emily mit kérsz enni? Másik hogy mikor kezdődhet el az edzésed? ~ nézegeti a mappáját Emily
-Akármi jöhet, nekem mindegy mikor ~ mondtam neki lazán
-Hát jó akkor majd hozatok valamit, az edzést meg akkor holnaptól kezdjük, hozatok majd neked ruhákat mert nem akarom hogy a kedvenc pólód össze izzad ~ kacsintott rám és ki is ment
-Emily máskor kopogj ~kiabált neki Vezér

Én csak röhögtem hogy nekünk lehet ilyen szerencsénk.
Miután Emily kiment én csak néztem utánna és annyit éreztem hogy néz engem. Oda fordultam és egyszerűen elvesztem a szemeiben. Szavak nélkül értettük meg egymást. Homlokainkat egymásnak döntöttünk és hunytuk le szemeinket. Hosszú perce után viszont én szólalt meg elsőnek mert egy kérdés foglalkoztatott.

-És most mi lesz? ~kérdezem tőle nyugodt hangon
-Hogy érted?
-Hát hogy mivan most köztünk és ezután mi lesz?
-Hát szerintem ezt egyszerűen eldönthetjük ~tett le az öléből
-Mégis hogy? ~fogta meg a kezem és rám nézett szerelmesen
-Leszel a barátnőm?

Én meg szólalni se tudtam. Hogy ez most komoly? Bizhatok benne? Nem tudom mi legyen

-De te ember vagy én pedig vérfarkas ~ kezdtem el aggódni
-Nem a kérdésre válaszoltál, szóval leszel a barátnőm? ~egy esélyt adhatok neki
-Ohmm... Igen ~ mondtam ki bizonytalanul
-Nem volt a legbíztatóbb igen, de elfogadom ~ és ölelt magához szorosan

Nem tudom hogy most jól döntettem-e vagy sem. Remélem nem követtem el egy irtózatosan nagy hibát.

-De te ember vagy én pedig vérfarkas ~ mondtam aggódóan ~ ráadásul ha úgy nézzük én itt valamilyen szinten fogoly vagyok és kitudja lehet valamelyik felső kör gondol egyett és puff kinyirnak
-Ne aggódj, nem fog semmi bántódásod sem esni arról én fogok gondoskodni és hidd el Emily se fogja hagyni
-Akkor bízzuk magunkat a jövőre és a sorsra
-Igen de te honnan tudsz a felső körről?
-Nem tudok róla csak tippeltem meg gondoltam, minden ilyen helynek van egy nagy kutyája aki nem szokott itt lenni hanem távolról figyel ~rántottam egyett a vállamon
-Hát akkor jól tippelted, de ők se fognak semmi rosszat tenni ellened erről én fogok tenni ~ölelt meg
-Ennek örülök ~bújtam oda hozzá
-De viszont nézek valami kaja után mert nem ártana én és főleg ha holnap kezdődik az edzésed
-De miért kell edzenem?
-Erre sajnos nincs engedélyem hogy elmondjam ~mondta szomorúan és kiment

Nagyon remélem nem akarnak belőlem olyan agyhalott farkast csinálni mint amit múltkor láttam. Én abba nem veszek részt. Remélem Emily fog nekem mondani valamit. Lehet hiba volt. Lehet megpecsételtem az életem...

Nem sokára elaludtam és már semmi és senki sem tudott felkellteni. Mint akit jól fejbe vágtak olyan mélyen aludtam.

~Másnap reggel

Arra keltem hogy berontanak a céllámba. Rengeteg fegyveres akik készen álltak azonnal lelőni engem. De volt egy érzésem hogy ezek nem azok a fegyveresek akik itt szoktak lenni. Ezeken sokkal nagyobb lövedékálló volt és a maszkuk felett sisak is volt. Mikor körbe állták a rácsot és úgy gondolták hogy biztosították a terepet az ajtón 3 idegen ember sétált be. 2 öltönyt viselt míg az egyik terepmintás ruhát. Körbe körbe járkálgattak és gondolkoztak és nézegettek engem. De ugye én se engedtem magam így a takaró alá rejtettem a testem.

-Nos itt lenne az a híres nőstény farkas ~ mondta az egyik öltönyös a másiknak
-Nem valami nagy cucc ~húzott a másik a vállán egyett
-Ráadásul még a testét se látjuk hogy nézzük meg a felépítését és hogy mennyire izmos ~ soha nem is fogod látni néztem olyan mindjartmegollek szemmel a terepmintásra

Még pár percig gondolkoztak és nézelődtek. De ők is megunták.

-Változz át! ~parancsolt rám a terepmintás
-Változz át, vagy erővel fogunk átváltoztatni de az fájni fog ~ chh beképzelt öltönyös aki azt hiszi mindent megtehet
-Változz át míg szépen mondjuk ~ azt se így kell kérni

Ilyenkor hol van Emily és Vezér? Kik ezek egyáltalán? Tuti valami nagy kutyák lehetnek...

-Fiúk gyerünk ~ bólintott egyett az egyik öltönyös a fegyvereseknek
-Ne, ne, ne ~riadtam fel hisz nem akartam hogy meglőjennek
-Tud beszélni, csoda ~ mondta szarkasztikusan a terepmintás
-Chh... Átváltozok csak ne lőjjenek meg, kérem ~ eléggé bevoltam parázva őszintén amúgy
-Akkor lássuk ~ fonta össze karjait az egyik öltönyös
-Kimennének?
-Nem
-Nem
-Nem ~hangzott az egyhangú válasz
-Én akkor meg nem változok át ~tetettem hogy nem félek tőlük
-Hát mi ezt megoldjuk ~ biccentett egyett a fejével oldalra

Én csak annyit vettem észre hogy egy fúvőcsőt elővesz az egyik maszkos és már lövi is. Egyenes a vállamba kaptam. Próbáltam rögtön kiszedni de sajnos igyis jutott belőlem abból a cuccból.

Az átváltozás el is kezdődött. Szemeim nagyon erősen izzodtak. Fogaim erőteljesen jöttek ki és a karmaim is. Majdnem olyan volt mint az első átváltozásom. Annyi különbséggel hogy ezt vissza tudtam szorítani nagy nehezen. Mivel alig jutott belém anyag azért csak néhány dolog jött ki rajtam. Én büszkén felálltam hogy rajtam nem tudnak kifogni. Hát csak azt hittem. 3 nyilat kaptam. Combomba, fenekembe és egyett a vállamba. Ezekből viszont jócskán jutott már belém anyag.

-Felesleges ellenállnod, ráadásul 4 farkasnak elég adagot kaptál ami bőven sok. ~nézett az öltönyös miközben szenvedtem

Nagyon fájdalmas volt és emiatt a földre is rogytam. Már az ájulás küszöbén voltam. Minden egyes fájdalomnál felsikitottam annyira fájt. Ráadásul szegény ruhám mind elszakadtak. Még jó hogy nem a Vezéres pólóm volt rajtam.

Hirtelen jött egy nagy reccsenés és egy irtózatosan nagy fájdalom és vége lett. Én zihálva néztem a padlót hogy mégis hogy történhetett ez. Hallottam ahogy valaki beszalad az ajtón. Kevés erőmmel oldalra néztem és Vezért láttam. Azt mondta hogy soha nem fog semmi bantódásam esni mégis itt vagyok, és ezt annak vehetjük. Hirtelen düh roham miatt a rácsnak rontottam pont ott ahol ő állt. Én csak vicsoritottam rá és morogtam. Miközben az összes fegyveres befeszülve állt és várta a parancsot hogy mikor lőhetnek....

--------
Na sziasztok sziasztok
Az elmúlt napokban pár dolog össze jött nekem így nem volt időm folytatni de itt egy újabb rész, remélem tetszett és nem sokára hozom az új részt
Szép napot, puszi 😘
--------