Hófehér

XXXI. Szájkosár

Én csak vicsoritottam rá és morogtam. Miközben az összes fegyveres befeszülve állt és várta a parancsot hogy mikor lőhetnek...

De nem lőttek mindenki csak figyelt. Míg az egyik öltönyös meg nem szólalt.

-Nocsak, nocsak... Úgy látszik valakit nem kedvelnek ~ nevette el magát mire én csak szúrósan néztem rá
-Most nem ez a lényeg, arra vagyok kíváncsi milyen erős ~ nem szimpi nekem ez a öltönyös
-Azért is vagyunk itt hogy kiderítsük ~ csapta össze a kezét az egyik öltönyös
-Akkor menjünk és nézzük meg, mondjuk szerintem emberi alakjában gyenge de nekünk nem is az a lényeg ~ chh te se tűnsz valami erősnek, te terepmintás majom
-Fiúk hozzátok ~ mondta az egyik öltönyös

Erre az összes fegyveres egyre közelebb jött. Őszintén eléggé megijedtem de nem hagytam magam. Vicsoritottam és támadó állásba álltam. Bármikor képes lettem volna támadni csak ez a hülye rács még bevolt zárva és azon keresztül nehéz lesz. A fegyveresek már a rács mellett álltak és nyitották is ki a rács ajtaját. Elsőnek vagy 3an jöttek be akik valami féle falat tartottak maguk előtt. Amivel hátrább tudtak szorítani.

-Nyugi kislány, nem akarunk bántani ~ szólalt meg az egyik fegyveres aki egy hatalmas bottal közeledett felém amin egy hurok volt.

Volt egy érzésem hogy az a nyakam köré fog jönni. De én se adtam azért olyan könnyen magam tovább vicsoritottam és fenyegető állásba vettem fel és ki húztam magam. Így a legtöbb fegyverestől magasabb lettem. 1-2nek azért láttam félelmet a szemébe.

-Ne gyerünk kislány, nem akarunk lelőni ~ jött óvatosan közelebb de én csak morogtam rá ~ hidd el mindenkinek könnyebb lesz ha hagyod magad

Míg beszélt hozzám észre se vettem hogy olyan távolságra került tőlem hogy a nyakamba tudja akasztani a hurkot. És meg is tette. Vergődtem, izegtem-mozogtam de sajnos a férfiak erősebbek voltak a bot végén. Így egy idő után fel is hagytam az erőlködést, tudtam nincs kiút.

-Szép volt fiúk, mondjuk lehetett volna gyorsabb is de betudom annak hogy nem tudtátok hogy milyen ereje van, na és most menjünk ~ ezzel a 3 idegen előre ment engem meg utánuk húztak

Amint kiértem a "biztonság céllámból" észre vettem hogy Vezér még mindig itt van. Áll és néz. Semmit nem tudtam kiolvasni a szeméből. Légyszívesebben neki rontottam volna de inkább csak szomorúan lehajtottam a fejem és a lábaimat néztem hogy teszem egymás elé a lábaimat.

-Bocs kicsi lány de előírás ~ szólalt meg az egyik fegyveres aki eddig is beszélt hozzám

Mire észbe kaptam már a számon szájkosár volt és alatta bevolt ragasztva. Dupla védelem. Esélytelen kiszabadítani a szám és egyáltalán magam is. Szerencsére még egy másik hurkos bot is rám került így két oldalról tartottak. De örülök én ennek, remélem érzitek benne az iróniát.

Már a szokásos folyosón sétáltunk mikor észbe kaptam. A csarnok felé mentünk.
A csarnokban szinte senki nem volt az örökön kívül. Mi pedig balra elfordultunk egy hatalmas ajtó felé.

A hatalmas ajtó egy ilyen edzőteremre hasonlított mégis rengeteg orvosi cucc volt és orvos is, vagyis annak néztek ki.

-Na elsőnek nézzük meg a kitartásod a futópadon, remélem fogod bírni ~ azért se te hülye öltönyös

Ezután felvezettek egy hatalmas futópad szerűségre ahol ki is kötöttek. Szóval meg állni se tudnék ha akarnék.

-Na kezdjük ~ indította be egy tablet segítségével a futópadot

Kezdetben lépésben kellett mennem hogy az izmaim bemelegedjenek. De kár is lett volna ha lesz valami bajom.
Utánna egyre csak gyorsított a tempón és már elkezdett dőlni is a futópad mintha egy emelkedőn mennék felfele. De ez még itt nagyon könnyű volt. Vagyis számomra.