Hófehér

XXIII. Bizalom

~Léna szemszöge~

Kegyetlen fejfájásra ébredtem. És felettébb kellemetlen klór, vegyszer és ha jól érzem vér szagra lettem figyelmes. Vagyis már amennyire lehettem figyelmes csukott szemmel, mert nem volt szándékomban kinyitni a szemem.

-Nem igaz hogy még nem ébredt fel már 2 napja van kiütve és semmi életjelenséget nem mutat pedig kéne hisz éhen fog halni ha így halad ~ aggódás volt a férfi hangjában, hát had aggódjon csak inkább éhen pusztulok minthogy rajtam kísérletezzenek
-Türelem, türelem... hidd el felfog ébredni ~ mondta a nő és úgy beszélt mintha valami mit tudom én ki lenne
-Jól van, de nagyon remélem minél előbb fel kell mert meg akarom vizsgálni mert ilyen hímet még nem láttam ~ mondja a férfi de mi az hogy hím? Nem igaz hogy nem vették észre hogy mi van a farkas lábaim közt, gondoltam magamban
-Na de menjünk mert az 5-ös példány nem akar enni már 2 napja ~ mondja a nő mire elsietnek

Itt az idő. Hallom hogy távolodnak majd ajtó csukódik. Lassan kinyirom a szemem és rögtön be is csukom. A lámpáknak annyira erős a fényük hogy elsőnek nem bírom nyitva tartani. Pár perc után viszont már nyugodtan tudtam nézelődni és ekkor vettem észre hogy egy szoba méretű ketrecben vagyok aminek az egyik oldala rács a többi oldala pedig hófehér fal. Az egyik kis sarokban fekszek én egy ilyen hatalmas kutya ágy szerűségen, mintha én kutya lennék komolyan mondom eszem megáll. Másik sarokban van egy kis elkülönített rész fallal körülvéve ami szerintem a mosdót jelentené. Na egy jó pont legalább ezt tiszteletben tartják valamennyire. A fal mellett van még egy hatalmas vizes és kajás tál. Kiköpött kutya tálak. Ezen kívül nincs semmi más csak nagy tér.

Miután körbe kémleltem lassan fel állok és észre veszem hogy pont felettem van egy kamera ami pont engem néz. Nem is kellett több rögtön bejött egy nő és egy férfi.

-Látod meg mondtam hogy felfog ébredni ~ húzta fel az orrát a nő hogy neki igaza lett
-És ezzel most elértél valamit? ~ kérdezi a csávóka akinek amúgy sötét barna haja van és kiköpött tudós feje van, viszont a nőcinek kevésbé neki derékig erő éjfekete haja van és sportos alakja és rajta nincs is az a fehér köpeny hanem csak egy fekete testhez simuló ruha, kétség sem fér hozzá ő talált rám
-Azt hogy mindig igazam van de most már hagyj és távozz ~ csititotta el a palit aki ki is ment ~ na szóval én Emily vagyok és eléggé rosszul kezdődött a kapcsolatunk mert én lőttelek le ~ úgy tudtam ~ igen tudom gonosz tett de annyira csodálatos élőlény vagy hogy muszáj volt ~ khmm csak meg halni muszáj ~ igazából csak annyit akartam mondani hogy most egy ideig itt leszel utána mehetsz utadra ha minden jól megy ~ küldött felém egy biztató mosolyt de én tovább bámultam semleges arccal
-Emily jöjjön gyorsan a 2-es a kísérletre rohammal reagált ~ szaladt be egy öreg tudos szerűség
-Megyek már ~arc kifejezéséből úgy látszik ezt nem kellett volna hallanom

Miután elment kifújtam magam és ekkor jöttem rá hogy milyen nagy bajba keveredtem én. Remélem  nem itt fogok meghallni. Vagyis nem is remélem mert nem itt fogok. Addig fogok próbálkozni míg ki nem szökök innen akár életem árán is ha kell. Rajtam biztos nem fognak kisérletezni.
Ilyen rossz gondolatokkal aludtam el a sarokban. Igen tudom hogy 2 napig voltam kiütve de az más alvás volt. Az nem pihentető volt és amúgy se tudtam mást csinálni.

~pár óra múlva~

-Kellj már fel te lusta dög ~ kiabált be a ketrecbe egy nagy darag kigyúrt majo... vagyis férfi, aki még ráadásul a rácsot is ütötte.
-Jack neked mi a frász bajod van? ~sietett be a nő mérgesen
-Hát egész nap csak alszik, semmi haszna nincs ~ dühöngött a nagy majom
-Ő az enyém szóval hagyd békén, most mondom el utoljára ~ nananaa én senkié se vagyok
-De hát....  ~próbálta kimagyarázni magát a pali
-Nincs de, és most huzzál kifelé innen míg szépen mondom ~ ez az mond meg neki gondoltam magamban