Hófehér

XI. Vörös

~Léna szemszöge~

Miután a reggelinél a szemem elkezdett izzani a fiúk valami erős nyugtató vagy altató szerűséget adtak be nekem. Elég jó érzés volt az elején, olyan volt mint ha be lennék drogozva vagy nem tudom.
Miután elaludtam elkezdtem álmodni. Azt álmodtam hogy újra anyáékkal vagyok és a barátaimmal, újra gondtalan volt az életem. De mint mindennek ennek is vége kell lennie, sajnos meg jelentek a farkasok és ránk ugrottak...
Egy kéz próbált felkellteni és nyugtatgatni közben. Könnyes szemmel ültem fel, az arcát nem láttam csak a szőke haját és rögtön tudtam hogy ez Adam. Hirtelen úgy éreztem jó lenne meg ölelni de eszembe jutottak a szüleim és a barátnőm. Ekkor elkapott az idegesség. Éreztem hogy a szemem elkezd izzani és nem sok kell annak hogy átváltozzak.

-Ssss nyugi Léna ~mondta elcsukló hangon ~ légyszíves nyugodj le
-Vissza akarom kapni a szüleim és a barátnőm ~mondtam idegesen ekkor rontott be a többi fiú
-Itt meg mi történik? ~kérdezi Rony
-Rosszat álmodott szerintem ~mondta Adam
-Vissza akarom kapni a szüleim és a barátnőm ~egyre idegesebb voltam
-Légyszíves ne változz át Léna még nem gyógyultál meg teljesen ~aggódott Bryan~ a varratok is fel szakadhatnak

Ekkor elszakadt a cérna hirtelen átváltoztam. Már semmi fájdalmat szinte nem éreztem és el se ájultam.
Láttam hogy a fiúk közelednek szóval kiugrottam az ablakon egyenesen a többi farkas közzé.
Elég érdekesen néztek rám hogy egy hófehér farkas ugrál ki az ablakon de ez kicsit se érdekelt.
Éppen elakartam volna rugaszkodni futáshoz de éreztem hogy valaki van mögöttem. Nekem meg nagy volt a kíváncsiságom szóval meg fordultam, nem kellett volna... egy hatalmas éjfekete, bíbor vörös színű farkas állt előttem.

~Változz vissza! - parancsolt rám fejben a farkas
~Majd ha vissza kaptam a régi életem akkor - mondtam határozottan
~Hát jó te akartad ~és ekkor...

~Adam szemszöge ~

Pár perccel később nyöszörgésre és sirásra lettem figyelmes, tudtam hogy Léna az szóval gyorsan fel szaladtam.
Miután beértem a szobába mellé leültem és elkezdtem ébreszgetni és nyugtatni. Ebből az lett hogy könnyes szemmel felkellt. Majd alig pár mp-el később már a szemei izzodtak és a szomorúság helyét átvette a düh.

Ssss nyugi Léna ~mondtam kétségbeesett hangon ~ légyszíves nyugodj le
-Vissza akarom kapni a szüleim és a barátnőm ~mondta idegesen ekkor rontott be a többi fiú
-Itt meg mi történik? ~kérdezi Rony
-Rosszat álmodott szerintem ~mondta Adam
-Vissza akarom kapni a szüleim és a barátnőm ~egyre idegesebb volt a lány
-Légyszíves ne változz át Léna még nem gyógyultál meg teljesen ~aggódott Bryan~ a varratok is fel szakadhatnak.

Úgy látszik nem nagyon hatotta meg Bryan beszéde szóval alig 2-3 mp-el később már egy kb 180 centi magas farkas állt előttem. Meg próbáltunk közelebb menni de erre kiugrott az ablakon na erre se számított senki.
Lent szerencsére a többi farkas sürgött-forgott így egy pár mp-ig feltudták tartani a lányt, ameddig én is átváltoztam.

~Változz vissza! - parancsoltam rá fejben
~Majd ha vissza kaptam a régi életem akkor - mondta határozottan
~Hát jó te akartad ~és ekkor neki rontottam

Pár perce már harcoltunk, valamikor én voltam felül valamikor ő. Próbáltam most nem nagyon meg sebesíteni, inkább most azon voltam hogy kifárasszam.

Egy jó 20 perc múlva már éreztem hogy fárad mert amikor fel állt a földről miután lelöktem magamról a lábai remegni kezdtek. Itt az alkalom.
Szépen, lassan oda sétáltam hozzá úgy hogy kihúztam magam mire ő alig bírta fel emelni a fejét.
Miután sikeresen a szemembe nézett bevetettem a vörös szemem és azt parancsoltam neki hogy változzon vissza.