| WILD CAT |

3. ¡Hola Pablo!

"Well, and it's just like the ocean under the moon
Well, it's the same as the emotion that I get from you
You got the kind of lovin' that can be so smooth, yeah
Give me your heart, make it real, or else forget about it"

És már itt is vagyok. Monaco. Luxus, csillogás, hamis szépség. Mindenkinek mást jelent. A hotelszobámban készülődöm az edzőmmel, Austinnal. Gimis korunk óta vagyunk legjobb barátok, bármit megtennék ezért a srácért. A szezonnyitó bulira vagyunk hivatalosak amit Charles az egyik legnívósabb Monacói klubba szervezett. És hát én nem mondok nemet egy szórakoztató éjszakára. Plusz akár 3 három főt is hozhatott mindenki, és mivel Pablo "nem ért rá" ezért Austint hívtam magammal. Ő amúgy is jobb társaság.
- Rara! Én nem tudom mit vegyek fel! - kiabál ki a fürdőből panaszosan.
- Gyorsan találd ki babám, mert negyed óra múlva indulunk kéne.
- Azt hittem autóversenyző vagy, vezessél gyorsabban aztán hamarabb ott leszünk - affektál.
- Elintézem neked a munkát a Mercedesnél és ezt kapom cserébe? Na szépen vagyunk...
- Pont ezért kell jól kinéznem baby - hajol ki az ajtón hogy rám kacsinthasson. - Lesz ott egy rakás helyes csávó és nem éghetek be. És jézusom, rajtad mi van? - ha ideges a hangja mindig emelkedik vagy egy oktávot. - Nem apácazárdába megyünk hanem bulizni és ismerkedni! - mutat lenézően a hosszú farmeromra es fekete felsőmre. - Azonnal vegyél fel valami rövidebbet és szexisebbet vagy én öltöztetlek át!
- Most a stylistom vagy vagy az edzőm? - nyújtom rá a nyelvem, de azért lehajolok a bőröndömhöz kutakodni a többi lehetőség közt.
- Szépségem, egy olyan pasi mellett mint Lewis Hamilton ki kell nézned valahogy.
- Nem. A. Pasim. A csapattársam. - mondom neki tagoltan.
- Oh szépségem majd lesz.
- Nem Austin. Teljesen kizárt.
- Tudod mit, kössünk alkut. - áll meg mellettem immáron felöltözve, és a bőröndömbe nyúlva kihúz és a kezembe nyom egy elég kihívó ruhát. - Ha a szezon végéig nem gabalyodtok egymásba, lenyúlom tőled. Deal?
- Deal. De akár már most a tiéd lehet.
- Ne vegyél mérget erre még. Az a csávó tud valamit...
- Úristen, na itt álljunk meg. És különben is, én kapcsolatban vagyok vagy mi.
- Pablo? Mennymár! - legyint, és a kihalász egy magassarkú cipőt is a ruháim közül. - Az a szemét még arra sem képes, hogy most az egyszer eljöjjön amikor fontos lenne neked.
- Tudod mit? Kapja be. Veled jobban szeretek bulizni - vigyorgok rá, és elkezdek átöltözni.
- Édes vagy Rara, de ez akkor sincs rendben.
- Majd én elrendezem Pablot, oké? Te törődj azzal hogy felszedj valami jó pasit ma este és találd ki hogy milyen étrendet csinálsz majd a finnyás seggemnek.
- Istenem az étrendek... A tizenharmadik okom - temeti az arcát a kezébe.
- Ügyes gyerek vagy te, megoldod - lapogatom meg a vállát. - Így már elégedett vagy velem? - pózolok neki a fekete miniruhában amit választott.
- Istennő vagy mint mindig. Most viszont húzzál sminkelni, mert nincs sok időnk! - csap a fenekemre.
- Mintha az én hibám lenne... - dohogok, és megadóan a fürdőbe megyek egy minimális sminkre. Miután megállapítottuk hogy remekül nézünk ki és lőttünk pár képet közösen, el is indultunk végre. A gyönyörű fekete Mercedes a ház előtt parkolva vár minket, és természetesen nem hagyom Austint vezetni. Hamar odaérünk hiszen egész Monte Carlo nem túl nagy. Parkolás, zár csekkolása, megjegyezni hová álltam és már lépkedünk is fel a lépcsőkön amik a bejárathoz vezetnek. Az ajtó előtt két alakot pillantunk meg, közelebb érve látszik is kik azok.

Az én drága bolond Landom és a szintén kattos Daniel. Azt hiszem, megtaláltam a társaságom.
- Anyu! - nevet fel és szalad oda hozzám a kisebbik brit. Jól megszorongatom, régóta nem láttam már. Austinnal férfiasan lekoccolnak és csevegni kezdenek, így odemehetek Danielhez bemutatkozni.
- Te csak is Raquel lehetsz! - villant nekem egy igazi, Hollywoodi mosolyt.
- Így igaz. Te pedig Daniel, sokat hallottam ám rólad.
- Remélem csak rosszat - folytatja a vigyorgást. - Ragaszkodsz a kézfogáshoz, vagy megölelhetlek?
- Gyere ide, ne hülyéskedj! - tárom ki a karom, és üdvözöljük egymást.
- Jó látni hogy nem vagy egy rideg picsa, rosszabbra számítottam - töri meg a szép pillanatot. Kibukik belőlem a röhögés.
- Én is téged! - ennyit válaszolok mire csatlakozik hozzám, aztán vihogva Austin és Lando értetlen tekintetével övezve együttesen besétálunk a szórakozóhelyre. Rengeteg ember, fények és füstgépek, hangos nevetések és beszélgetések. A hangulat kétségtelen. A házigazdát a pultnál pillantom meg amint éppen... Chloe derekát karolja át és heves csókot váltanak. Miről maradtam le?