| WILD CAT |

19. Vadmacska

"So I'm gonna love you like I'm gonna lose you
I'm gonna hold you like I'm saying goodbye"

Kopogtat valaki a pihenőm ajtaján. Ahhoz, hogy az edzés kezdődjön még korán van, és tudtommal más programom nincs előtte. Az ajtóhoz megyek, és kíváncsian kinyitom. Lewis áll ott, és már csuknám is vissza, de a lábával kitámasztja.
- Nem rólam van szó - próbálja elérni, hogy szóba álljak vele.
- Hanem? - kérdezem hűvösen.
- Anyáról... Itt van, odakint vár és szeretne találkozni veled.
- Szóval nem tud róla, hogy a kicsi fiának semmi sem szent és úgy játszik ahogy kedve tartja... Szép vagy, mondhatom...
- Mondtam, ez nem rólam szól. Kérlek! - néz szomorúan. Istenem azok a szemek...
- Oké - tolom félre az útból, és a folyosón keresztül a közös helyiségbe indulok, ahol Lew anyukáját sejtem. Meg is látom amint Bonoval ücsörögnek és kávéznak. Kicsit idegesen állok oda, mégis elég furcsa a helyzet.
- Üdv! - köszönök minél kedvesebb mosollyal.
- Raquel? De tündéri vagy és milyen csinos! Örülök a találkozásnak, szólíts Carmennek! - áll fel, hogy megölelhessen. Annyira kedves és közvetlen. - Lewis sokat mesélt rólad - teszi még hozzá.
- Remélem csak rosszat - nevetek, mire ő is csilingelő kacajt hallat. Mennyire édes, olyan akár egy jótündér. Az időközben megérkező Lewist figyelmen kívül hagyva csacsogunk egészen az edzés kezdetéig. Lefutjuk a pályán a kötelezőt, ezúttal én viszem el a leggyorsabb kört. Mikor kiszállunk a garázsban, látom a csapattársam mennyire feszült. Dupla nyomás, hazai nagydíj, majd lesz nekem is hasonló. Jelenleg azonban úgy tűnik, nekem áll jobban kézre a Silverstonei aszfaltcsík. Totonak eljátsszuk egész hétvégén, hogy jóban vagyunk és rendeztük a dolgaink. Be is etetjük, de nem sokáig. Lewis vasárnapi kis akciója borít mindent. A pálya egyik legszűkebb kanyarában akar megelőzni külső íven, mindenki láthatja a küldetés lehetetlenségét. De mégis megpróbálkozik vele, és bele is bukik. A bal hátsóm meglöki az oldaldobozát és kipörögve a gumifalba csapódik. Azonnal szólok Jamesnek a rádión.
- Lewis jól van? - kérdezem. Aggódom érte.
- Jól, most száll ki. Biztonsági autós fázis jön Raquel, maradj lent.
- Az autóval minden oké?
- A gép nem mutat sérülést, csak az abroncs kapott ütést és nem nagyon erőset. Végig tudsz menni - jelenti a mérnököm. Én végig is megyek. Van pár csatám Charlessal, de engem int le elsőnek a kockás zászló. Megnyertem az ő hazai nagydíját. Az esetünket a bírók versenybalesetnek ítélik. De mi ketten pontosan tudjuk, hogy ez nem baleset volt.

***

Már megint ez a kopogás. Állandóan keres valaki, sosincs nyugtom. Kicsit sem váratlan vendégem érkezik.
- Beszélnünk kéne, nem gondolod? - jön be Lewis kérdés nélkül az ajtón.
- Nincs mit mondanom neked - veszem fel a ritmust.
- Miért Raquel? Miért csinálod ezt velem? Megértem ha gyűlölsz de miért kellett tönkretenned az egyetlen versenyem ami igazán fontos nekem? Ha csak egy kicsit is beljebb húzod elfértem volna és legalább esélyem lett volna. De te nem adtad meg.
-Ez már nem a balesetről szól, igaz? - nézek a szemébe.
- Hazudtál nekem.
- Megaláztál.
- Meg tudom magyarázni.
- Nekem pedig nincs miért magyarázkodni, Lewis az istenért, ennyire vak vagy? - gyűlnek könnyek a szemembe. - Azt kérdezed miért csinálom ezt veled? Nekem nagyobb jogom lenne ugyan erre. Az egyik percben még úgy kezelsz mint hercegnőt, a másikban pedig mint egy szajhát. Az egyik pillanatban gyűlölsz, a másikban a csillagokat leígéred nekem az égről. Miért játszol velem? Mivel érdemeltem ki? - most már sírok. - És tudod mennyire gyenge vagyok? Még gyűlölni, sőt, utálni se tudlak sem azért mert a játékbabádként bántál velem, sem azért amiért elárultál. Mert ahhoz túlságosan szeretlek - bukik ki belőlem. - Tessék kimondtam, én vagyok a századik ribanc akit az ujjad köré csavartál, gratulálok, ezek után mondd meg nekem... Miért csináltad ezt velem? - zihálok a sírva kiabálástól. Mindent elmondtam és bevallottam neki. Sokáig marad csendben mire meg mer szólalni.
- Azért tettem mert féltem...
- Mégis mitől Lewis? Tőlem? - kérdezem még mindig sírva.
- Igen...
- És mégis miért? Miért félsz te... - emelem fel a hangom, de ő félbeszakít.
- Azért mert te vagy az a nő akire egész rohadt életemben vártam! - kiabál. Úgy állok akár egy sóbálvány. - Minden amit egy nőben keresek te vagy Raquel. Erős, okos, beszédes, kompetitív... és elképesztően szexi - emeli meg az állam. - Az én gyönyörű vadmacskám - suttogja. Lendül a kezem, csattan a pofon. Félrekapja a fejét, erősen ütöttem. - Ezt megérdemeltem - suttogja aztán úgy csókol meg mint még soha. Nem akartam még így senkit és semmit. Az ágy mellett állva minél gyorsabban igyekszünk megszabadulni a ruháinktól. Csak akkor válnak el az ajkaink, ha nagyon muszáj. Az övé vagyok, kívül és belül. Megszakítja a csókunkat, és enyhén eltol magától, hogy végignézhessen rajtam.

- Istenem... Annyira tökéletes vagy - mondja halkan, aztán enyhén meglökve engem az ágyra fektet és fölém mászik. Folytatjuk a heves csókot, közben igyekszünk minél szorosabban összenyomni a testünket. Magamhoz szorítom, és az ágyékának préselem a csípőm. Egyértelmű, hogy akarjuk egymást. Megismétlem a mozdulatot a testem alsó felét teljesen az övéhez simítva. Érzem és látom, hogy felizgattam.
- Még egy ilyen mozdulat, és nem tudsz majd leállítani.
- Nem is akarlak - mondom elszántan, és újra hozzásimulok. Hatalmas sóhaj hagyja el a száját.
- Biztosnak kell lennem, hogy nem bántalak. Szólj ha bármi kellemetlen, oké?
- Rendben.
- Szeretlek! - csókol meg, és finoman, lassan forrunk össze. Kell egy kis idő, hogy megszokjam az érzést. Sosem figyeltek még oda rám ennyire, pontosan érzi mikor mehet tovább. Türelmesen, gyengéden kezd el mozogni bennem, halk sóhajok hagyják el a szám. Aztán percről percre erőteljesebbek és gyorsabbak a mozdulatai. Az izmos hátába kapaszkodom, és egyre hangosabb nyögések gördülnek ki az ajkaimon. Ő is hangot ad az érzéseinek, hatalmas, mélyről jövő sóhajokat hallat. Fogalmam sincs meddig tart, az idő megszűnik létezni számomra. Mikor a gyönyör eléri a testem, szinte reszketek. Egyszerre érjük el a csúcsot. Lewis hoz egy törölközőt, amivel finoman megtöröl odalent. Mikor végez félredobja, mellém fekszik. Össze vissza csókolja az arcom és a kezem.
- Minden rendben szépségem? - kérdezi aggodalmas tekintettel.
- Persze, hogy minden rendben - csókolom meg. - De még nem végeztünk egymással Hamilton, remélem tudod! - duruzsolom a fülébe.
- Oh valóban? - csókolja meg a nyakam. Felülök az ágyon, követi a példámat. Az ölébe ülök, és folytatjuk a csókolózást. Egy ponton megszakítja az érintést, és a fejét a nyakamba fúrva magához ölel. - Nem vagyok képes újra elveszíteni téged - mormolja. Hallom a hangján mennyire fél. Én is félek, hogy törékeny a boldogságunk és elbukhatunk. Halkan énekelni kezdek.
- I found myself dreaming... in silver and gold... like a scene from a movie that every broken heart knows... we were walking on moonlight... and you pulled me close... split second and you disappeared and then I was all alone... I woke up in tears, with you by my side, a breath of relief, and I realized... no, we're not promised tomorrow... So I'm gonna love you like I'm gonna lose you... I'm gonna hold you like I'm saying goodbye... wherever we're standing... I won't take you for granted... 'cause we'll never know when, when we'll run out of time... so I'm gonna love you like I'm gonna lose you... I'm gonna love you like I'm gonna lose you - mikor befejezem, Lewis megajándékoz életem legszenvedélyesebb csókjával.
- Ezért szerettem beléd. Köszönöm! - suttogja a fülembe. Finoman elhelyezkedem az ágyékán, és mozgatni kezdem a csípőm. Egyre sűrűbben sóhajtozik és mondja a nevem. Imádom, amikor kimondja a nevem. Egyre tempósabban emelkedem és süllyedek rajta, mind a ketten nyögünk és zihálunk. Még így sem kaptam eleget belőle. Közvetlen miután elért minket a gyönyör, ismét ő kerekedik fölém. Megfordít a karjaiban, és mögém kerülve hátulról a nyakam és a vállaim borítja el csókokkal. A kezei a melleimen és a hasamon táncolnak, aztán lejjebb csúszva a lábaim között találnak utat. Egy darabig a kezével kényeztet engem, aztán úgy helyezkedem, hogy jobban hozzám férjen és ő is kaphasson belőlem. Az ágy támlájába kapaszkodom, ő pedig finoman a derekamra simítva a kezeit férkőzik közel. Újabb gyönyörű percek, a két test és a két szív eggyé válik. Ő az. Ő az akire vártam. Kiffuladva dőlünk le egymás mellé.
- Szeretlek! - csókolom homlokon.
- Én is szeretlek macska. Jobban mind gondolnád - kulcsolja az ujjait az enyémekre. Pár percig csendben fekszünk és csak a lélegzetünk hallatszik a félhomályban. Megszorítom a kezét.
- Elmegyek, veszek egy zuhanyt, mindjárt jövök - nyomok puszit a szájára. A fürdőszoba ajtajában visszafordulva, látom, engem néz. Nyitva hagyom magam mögött az ajtót, és úgy sétálok be. Hideg vizet engedek magamra, hogy kitisztuljon kicsit a fejem. Hallom, ahogyan nyílik a zuhanykabin ajtaja, és érzem ahogyan átölel hátulról.
- Nem vagy te egy kicsit mohó? - kérdezem incselkedve.
- Mióta megláttalak vágyom rád. Úgyhogy nem - fordít szembe magával. A csempének vetem a hátam, úgy igyekszem viszonozni a csókjait amelyekkel megállás nélkül elborít ahol csak ér. Felugrom, a combomnál fogva az ölében tart, és újra összeforrunk. A hideg víz még mindig ömlik ránk odafentről, de egyáltalán nem fázom. Elképesztő a forróság amit érzek. Már az üvegkabin minden fala bepárásodott, mikor felsikoltok és teljesen elvesztem a kontrollt. Ha nem tartana erősen, összeesnék a csempén. Megmosdat, a hajamat is besamponozza, aztán mikor ő is megtisztálkodik meg is töröl mindkettőnket. Ölben visz az ágyhoz, visszaadja rám a ruháim, ő is felöltözik és betakarva engem átölel.
- Aludj jól szerelmem - csókol a hajamba.
- Jó éjt lovagom - mosolyodom el. Biztonságban vagyok.