| WILD CAT |

24. ¡Cumpleaños Feliz!

"Hand in my hand
And you promised to never let go
We're walking a tightrope
High in the sky
We can see the whole world down below
We're walking a tightrope
Never sure, will you catch me if I should fall?"

- Jézusom, macska le ne ess!
- Kilenc életem van! - fordulok hátra büszkén, de a lábam megcsúszik a létrán és leesem. Összeszorítva a szemem készülök a fájdalmas landolásra, de Lewis elkap.
- Szeretném ha nem pazarolnád el őket! - sóhajt fel, és letesz a földre.
- Megoldottam volna egyedül is! - szegem fel az állam tettetett nagyképűséggel.
- Tudom baba, de akkor most nem a karjaim közt lennél hanem kórházban.
- Csak kórházat ne! - vinnyogok, mire megcsiklandoz. Visítva nevetek miközben próbálom magamról lefejteni a kezeit.
- Vigyázz magadra te bolond, és engedd hogy segítsek - mosolyog, és arrébb teszi a létrát. A nyakába ülve folytatom tovább a füzérek felaggatását.
- Csak azt akarom, hogy minden tökéletes legyen.
- Az lesz, nyugi. Chlo imád mindenkit, neki az is elég ha vele vagyunk - simogatja meg a combom.
- Tudom! - kötök csomót a madzag végére. - Ez készen van, letehetsz! - paskolom meg a karját. Lefutunk még pár hasonló kört, mire az egész dekoráció készen áll a bulira. Bár csak holnap lesz, nem akartam kapkodni.
- Tetszik, jó az ízlésed! - karolja át a derekam.
- Remélem. Bár a pasik terén lehet lenne mit csiszolnom - vigyorgok rá, bevállalva az újabb csiklandozást. Ezúttal a nevetés közepette a padlóra fekve kötök ki.
- Ma minden áron össze akarod törni magad? - kérdezi felettem állva.
- Ez most a te hibád volt! - ülök fel.
- Oh, tényleg? - nyújtja a kezét, hogy felsegítsen. Centikre kerülünk egymástól.
- A te hibád - jelentem ki határozottan, mire az ajkaimnak esik. Percekig csak csókoljuk egymást, egyre vadabbul.

- Ágy?
- Ágy - sóhajtozom, aztán kézenfogva a szoba felé kezdünk futni. A ruháinktól hamar megszabadulunk, aztán az ágyra fekve folytatjuk amit a nappaliban elkezdtünk. Fölém kerekedik és megcélozza a nyakam, ami azonnal kiszakít a valóságból. A kezei végigtáncolnak mindenemen, miközben én is ott igyekszem hozzáérni, ahol csak tudok. Nem tudom valaha fogok e eleget kapni belőle.
- Ugye tudod, hogy...
- Leállítottalak valaha? - suttogom, és egyből visszahúzom magamhoz. Megérzem őt magamban, felnyögök. Most egy kicsivel gyorsabban megyünk bele mint általában. Sokkal szenvedélyesebb és erőteljesebb mint ezelőtt, de nem bánom. Imádom, mikor érezteti mennyire akar engem. Összekulcsolja az ujjainkat a matracra támaszkodva. Itt van a gyengédség is.
- Minden rendben gyönyörűm? - csókol meg újra.
- Igen. Ne hagyd abba! - nyomom össze az ajkainkat. A biztatásomra gyorsabban mozog, és én egyre hangosabban nyögök.
- Lewis! - sikoltok fel mikor vége. Még mindig csodálom amit kivált belőlem.
- Imádom ahogy a nevem hangzik a szádból - csókolgatja a kezem. - Jól vagy baba?
- Soha jobban - mosolygok.
- Nem voltam túl durva?
- Ezt mindig meg fogod kérdezni? - nevetek fel.
- Igen. Megmondtam, hogy mindig vigyázni akarok rád, és fogok is - ölel magához. - Gondolom sosem kérdezte meg tőled egyikük sem miután...
- Tényleg nem - hunyom be a szemem.
- Én még tíz év múlva is meg fogom kérdezni. Azt akarom, hogy biztonságban érezd magad - szorít az ölelésen.
- Tudom. Szeretlek!
- Én is szeretlek!

***

- Mamma mía! Raquel, segíts kérlek! - kiált Isa az ajtóból. Megérkezzett a kajafelelős, és szegénykém alig bírja el a szatyrokat.
- Jesszusom, kiraboltál egy szupermarketet? Add azt ide! - veszem ki a kezéből, és a konyhába viszem.
- Vettem mindent is, van egy rakás vegán dolog meg amit akarsz - mutatja kifulladva. - Fran és Val mindjárt hozzák a maradékot, és nekiállhatunk főzni - teszi csípőre a kezét. Nos igen, okosan kitaláltuk, hogy Lewis konyhájában készítünk el mindent a buli reggelén, hogy friss legyen. Természetesen mi lányok kaptuk a megtiszteltetést, hogy gondoskodjunk az ételről. A másik két szakács is megérkezik, megrohamozzuk a sütőt, a konyhaszekrényt és a főzőlapot.
- Ah, utálok idegen konyhában főzni, sosem tudom mi hol van! - morog Francesca. - Ha brit milliomos lennék, hol tartanám a serpenyőt?
- Bal alsó szekrény! - mutatok le. Mindhárman döbbenten néznek rám, bár Isa kevésbé tűnik meglepettnek.
- Ezt mégis honnan... - kezdi Valentine.
- Tippeltem, nálam is ott szokott lenni - vágok közbe kicsit túlságosan is hirtelen. Nem firtatják a dolgot, folytatjuk a munkát.
- Kell segítség hölgyeim? - érkezik meg Lewis egy rakás lufival.
- Megvagyunk, de majd később lehet igénybe veszünk! - szól félre Isabel miközben valami szószt kavargat éppen. Elég kaotikusak vagyunk.
- Raquel, ezeket hova? - kérdezi.
- Bárhova Lewis, majd később elintézem! - mondom gyorsan. Több órányi káosz és rengeteg elkészült kaja fölött a lányok már sietnek is vissza a hotelbe, hogy átöltözzenek. Én maradok azzal a fallal, hogy még elrendezem a dekorációt. Persze nem a hotelben laktam egész héten, hanem itt, Lewisnál. Minden cuccom nála van, így itt helyben állok neki készülődni. A hajammal és a minimális sminkemmel gyorsan végzek, aztán a ruháim felett töprengek egy sort. Végül házibulihoz illően valami kényelmesebbre szavazok, egy sima farmer és egy csillogó fekete felső a választásom. Mikor az ékszereimet felkapva megyek ki a nappaliba, egy fekete inget viselő Lewissal találom szembe magam.
- ¡Mierda! - csúszik ki a számon, mikor meglátom. Iszonyú szexin néz ki, azt az inget később biztosan letépem róla.
- Gyönyörű vagy! - nyom egy gyors csókot a számra. - De a fiúk hamarosan jönnek és neked még össze kéne szedned Chloet.
- Már ennyi az idő? Basszus! - térek észhez. Gyorsan felkapom a cipőm, a kocsikulcsot és már rohanok is le a mélygarázsba. Charles lakásához érve beütöm a kapukódot és felmegyek. A négy lány már várt rám.

- Na végre, mi tartott eddig? - ölel meg üdvözlésként a húgom.
- Megcsúsztam a készülődéssel. Indulhatunk? - nézek körbe a társaságon.
- Csajbuli! - kiált fel Chlo vidáman. Na igen, ez lett a kamu sztorink, miszerint mi lányok megyünk csak szórakozni. Charles délelőtt majdhogynem sírva hívott fel, Chloe mennyire megharagudott rá, mikor lerázta őt a mai napra. A meglepetés érdeke volt, hogy rajtunk kívül mindenki úgy tegyen, elfelejtette a jeles napot. Mikor beülünk az autóba, Francesca fekete kendőt vesz elő.
- Miss Cortez, kénytelen vagyok! - tartja a szeme elé, Chlo pedig engedi, hogy bekösse. Így ő vakon utazik, sőt úgy vezetjük fel a liften keresztül a lakás elé is.
- Kezdem azt hinni, elraboltatok és el fogtok adni az arab maffiának a szőke hajamért - kuncog.
- Ennyi erővel Isat is eladhatnánk, ha csak a szőkeség a tét - felelem nevetve. - Na corazón, van előtted egy ajtó, vedd le a kendőt és kopogj be! - utasítom. Megteszi amit kérek, az ajtó kinyílik előtte, és a fiúk egyszerre kezdenek el ujjongani, konfettit szórni és dudálni. A húgom a szája elé kapja a kezét, Charles pedig hozzá lép.
- Boldog szülinapot hercegnőm! - öleli meg. Mindenki elmondja a jókívánságokat, közösen eszünk aztán Daniel felveszi az önjelölt mókamester szerepét, mint általában.
- Hoztam számotokra egy játékot! - vesz elő egy pakli fekete színű kártyát. - Eredetileg ivós játék, de ha van ötlet játszhatjuk kevesebb piával vagy máshogyan. A lényeg, hogy körben kéne ülni és sorban mindenki húz egyet. A kártyán kérdés vagy utasítás van, ha nem teljesíted iszol. De ez eléggé rövid úton lenullázna sokakat - néz konkrétan Landora vigyorogva.
- Mi lenne ha a shotok helyett csinálnánk egy listát? Aki nem teljesíti a kártyát, annyi strigula ahány pohárral innia kellett volna, és aki veszít annak kitalálunk valamit - veti fel Pierre.

- Remek ötlet! - tapsol Chloe. - Játsszunk! - elhelyezkedünk a szőnyegen körben, tőlem balra Lewis ül, jobbomon Valentine. Húzunk sorban, repkednek a kínosabbnál kínosabb kérdések és válaszok, illetve kéretlen telefonhívások és furcsa kihívások. Francesca buzgón jegyzetel, mikor valaki megtagadja a feladatot. Körbeérünk, Val következik mellettem.
- Csókold meg a veled szemben ülő játékost - olvassa fel, majd felnéz, és elsápad. Pierre az aki szemben ül. - Fran... Asszem mehet a strigula... - suttogja remegő hangon.
- Ne szórakozz már kislány! - nevet a francia, és négykézláb odakúszva Valentinehoz elég tisztességesen lesmárolja. Nagy huhogás üdvrivalgás kerekedik, aztán én következem.
- Mondd el a legsötétebb titkodat a tőled balra ülőnek. Gyerekek, ha én az összes sötét titkomat sorolni kezdem, ennek itt nem lesz vége - nevetek.
- Elég egyet akkor! - legyint Carlos. A mellettem ülő Lewis füléhez hajolok, a kezemmel takarva a szám.
- Mindent tudsz rólam Lew. De ha a legsötétebbet kéne választanom, az az lenne, hogy neked bármit megtennék. Bárhol, bármikor - suttogom. Érzem és látom ahogyan megborzong. Ő következik.
- Mikor voltál utoljára együtt nővel vagy pasival? - ráncolja a szemöldökét. - Pasival nem, nővel tegnap - mondja végül egyszerűen, mire ismét nagy huhogás támad. Carlos úgy néz rám, mintha ölni tudna a tekintetével, Chlo és Tin pedig csak óvatosan mosolyognak. Mennek tovább a körök, egyre többet nevetünk. Megint én jövök.
- Csókold meg a többiek által választott játékost fél percen keresztül. Mérjétek stopperrel az időt.
- Hány strigula? - kérdezi egyből Daniel röhögve.
- Miféle strigula Danny? Akkor már vesztésre állnék, inkább ez, mint a végén a nagyobb megaláztatás - vágom ki magam egyből. A listán valóban az én nevem mellett szerepel a második legtöbb vonás, a lányok előttem holtversenyben vannak. A fiúknál elenyésző a büntetőpontok mennyisége, sokkal bevállalósabbak. - Na, ki legyen a szerencsés? - nézek rájuk unottan. Tudom mit fognak mondani. Sutyorognak egy darabig engem persze kihagyva, aztán Lando büszkén jelenti az eredményt.
- Lewist választottuk - vigyorog. - Még behúzhatjuk neked a listán a pontokat...
- Szó sincs róla Landokám, na indítsátok az órát, mert egy másodperccel sem csinálom tovább - tettetek undort. Mikor Charles lenyomja a gombot a telefonján, Lewis ajkaihoz nyomom az enyémeket. És hirtelen belém nyilall, hogy most rohadtul lebuktunk. Bárki aki látja ezt most tudja, hogy ez nem játék. Mikor szólnak, hogy lejárt az idő, szinte alig bírjuk abbahagyni. Veszélyes volt ez. De minden kockázatos pillanat megéri érte. Amit a csókunk után a szemében látok, megfizethetetlen.
- Menjetek szobára! - legyint Lando hitetlenül. - Pedig már voltak ötleteim a nagy szivatásra Raquelnek...
- Bocs, hogy tönkretettem drága! - nézek nevetve Landora. - Majd legközelebb!