| WILD CAT |

9. Lovag

"I've been told, I've been told to get you off my mind
But I hope I never lose the bruises that you left behind
Oh my lord, oh my lord, I need you by my side"

Már megint itt, ezúttal négyesben válogatjuk a ruhákat, Austin pedig roppant hasznos és utasítgat bennünket. De csupán arra tér ki mit ne vegyünk fel, értékelhető tanáccsal nem szolgál.
- Austin, ha mégegyszer megszólalsz lecsaplak - jelenti ki Valentine a szoba közepén fehérneműben állva.
- Ne rám legyél zabos csajszi, abban a szoknyában nyolcvan évesnek nézel ki. Alsó hangon - magyaráz a kezeivel hadonászva, de csak amíg Francesca fejbe nem vágja a kérdéses ruhadarabbal.
- Ilyet nem mondunk nőnek te bunkó! - bök Tin féle fenyegetően az ujjával.
- Hagyd már szegényt, segíteni próbál - igyekszik békét teremteni Chloe.
- Mindenki nyugodjon le! - lépek ki a fürdőből.
- Wow! - néznek rám mind a négyen. Egy fekete fűzőre hasonlító felsőt viselek, farmershortot és hosszú szárú csizmát amiben talán táncolni is tudok.
- Erről beszélek hölgyeim, jegyzeteljetek! - mutat rám az edzőm, kioktatva a lányokat. A segítségemmel és Austin elhallgattatásával végre el is indulhatunk, szegény Charles már vagy fél órája várja a két lányt odalent. Mi is behuppanunk egy kocsiba, én vezetek, mellettem az anyóson Val, hátul az edzőm.
- Na hajrá srácok, bulizzuk ki magunkat ma este! - kiáltom, maximum hangerőre csavarjuk a rádiót, lehúzzuk az ablakokat és a külvárosi bulinegyed felé vesszük az irányt. A hely kívülről inkább tűnik vadnyugati fogadónak, mint modern klubnak és belülről is hasonló a hangulat. A falakon marhatrófeák és cowboykalapok lógnak, a burkolat fából készült de a tér sokkal hatalmasabb mint egy átlag kocsma. Valóban itt van mindenki, a házigazdát keresem a szememmel, de az egyik nagy társaság bizonyosan elnyelte. A hatosunk a pulthoz megy, és csoportosan koccintunk. Az első pohár de közel sem az utolsó a mai estén. Daniel is feltűnik végül, és egyből a táncolók közé húz. Valami gyors rocky számra táncolunk, tökéletes párost alkotunk a parketten, mint mindig. Pár dal erejéig a fiúk kézről kézre adnak, táncolok Austinnal, Mickkel, Sebastiannal és még Georgeal is. Tőle Charles kér le, nevetve dőlünk jobbra balra valami gagyi sanzonra, aztán a nagy hőbörgés hatására a zene vált és egy újabb gyorsabb szám következik. Daniel ismét mellém kerül, és a dal után a pulthoz kísér egy italra. Egy szőke, magas csajszi áll a bárban.
- Raquel, ez it Sasha a hely tulaja.
- Azt kihagytad, hogy a legszebb barátnőd! - nyújtja rá a nyelvét a lány aztán hozzám fordul, és bemutatkozunk egymásnak. Nagyon közvetlen és laza, azonnal megkedvelem. Állja a kört. Nem álldogállunk sokáig a pultnál, megyünk vissza táncolni.

Hamar lekérnek, Lewis, ki más?
- Hát te? Már nem vagy rám allergiás? - kérdezem.
- Vicces vagy kiscica.
- Szóval ennyire sértettem az egód a múltkor?
- Inkább úgy mondanám, kaptam egy hasznos pofont. Igazad volt megint.
- Mi van veled mostanában? Teljesen meg vagy kergülve! - mutatom körkörösen az ujjam.
- Te ennyire egy bunkó állatnak tartasz? Tényleg?
- Inkább úgy mondanám, van rólad véleményem.
- Ne kímélj édes! Érdekel mit gondolsz rólam - hajol a nyakamhoz, hogy a fülembe suttoghasson.
- Őszintén?
- Igen. Hallani akarom!
- A szezon elején úgy gondoltam egy túlértékelt nagyképű, felkapaszkodott kisherceg vagy akit a csapat elkényeztetett.
- És most?
- Egy tehetséges de arrogáns kisherceg, aki nem tudja, hogyan kell bánni egy nővel - mondom ki a belső monológom.
- Ez hízelgő - duruzsolja halkan, és a keze a derekamról a csípőmre csusszan.
- És te?
- Én mi?
- Mit gondolsz rólam?
- Őszintén?
- Igen. Hallani akarom! - hajolok közelebb hozzá.
- Hát jó. Egy kiemelkedő tehetség vagy, de borzasztóan nagyszájú és pofátlan néha. Viszont azt megtanultam rólad, hogy akik fontosak neked azokért tűzbe mennél. - néz a szemembe mélyen.
- Mit gondolsz, érted megtenném? - a szívem eszeveszett tempóban ver mikor megválaszolom a saját kérdésem. Megtenném érte.
- Ez benned a rejtély. Az egyik pillanatban úgy érzem meg tudnálak ölni, a másik pillanatban pedig egész más gondolataim támadnak veled kapcsolatban - megborzongok. Te jó isten, miért van rám ilyen hatással? Felemelem a fejem, ő pedig csak néz rám. Nem mozdul.
- Miféle gondolatok? - kérdezem remegő hangon.
- Csak olyanok amiket nem illendő megosztani egy hölggyel - húz még közelebb. A testünk teljesen összenyomódik, a pulzusom az egekben és az tetőtől talpig végigfut rajtam a bizsergés. Ez egy vallomás volna? Miért érint így és miért érzem úgy, most többet akar mint legutóbb? Ezernyi kérdés kavarog bennem, de nincs időm megválaszolni őket mert valaki elránt Lewistól. Utánam kap, de elsodor a tömeg és húz magával az ismeretlen. Jack az.

- Szia cica! - köszön kedélyesen. Be van rúgva. És engem senki nem szólíthat cicának. Egy embert kivéve.
- Szia! - köszönök én is, és forgolódva Lewist keresem.
- Kit keresel? Én itt vagyok! - nyomul tovább.
- Elmegyek a mosdóba! - rázom le, és el is megyek a mosdók irányába. A tükörnél a pultra támaszkodom. Elhatározom magam, visszamegyek Lewishoz. Mellette biztonságban éreztem magam, Jackkel nem. De nincs alkalmam megkeresni őt. Épphogy kilépek a mosdóból, Jack már vár rám egy egy pohárral a kezében.
- Hoztam egy kört, ha nem baj - mosolyog rám.
- Köszi! - elveszem és illendően lehúzom a shotot. Bár ne tettem volna. Visszafelé indulnék a táncolók közé a tömegbe, ő azonban elállja az utam.
- Ne siess úgy. Ketten is jól tudunk ám szórakozni - karolja át a derekam. Hirtelen szédülni kezdek, és az izmaim elgyengülnek. Alig állok a lábamon. Bármit is rakott az italba, ijesztően gyorsan hat. Megragadja a csuklóm és a hátsó ajtó felé rángat engem.
- Lewis! - kiabálok, de Jack betapasztja a szám a kezeivel. A hátsó ajtón kiérve a falnak nyom, lefogva a karjaim, nehogy menekülni próbáljak. De nem hagyom annyiban. Felkapva a térdem amilyen erősen csak tudom, tökön rúgom. Felordít, és dühös lesz. A vállamnál fogva a falnak taszít és a markába veszi a nyakam.
- Azt csinálod amit mondok ribanc - szinte köpi a szavakat.

És... én nem Ausztráliában vagyok. Én Madridban vagyok, tizenhét évesen és ugyanaz a riadt ártatlan kislány vagyok, mint amikor először megerőszakoltak. A testem a drog és a félelem hatására teljesen leblokkol. Nem tudok mozdulni, sem ellenkezni. Túl sok trauma, túl sok rettegés. Csapdába ejtett. Tűröm, hogy a számnak esik, tűröm hogy a csípőmet markolja, a melleimet fogdossa. Aztán letépi a nadrágom, utána a bugyim. Mély levegőt veszek, tudom mi következik. Nem tehetek mást, mint kibírom. Volt már ilyen, végigcsináltam ezerszer. Erőszakosan, keményen hatol belém. Felsikoltok. Befogja a szám, sírni kezdek. Fájdalom és szégyen, az elmúlt éveim, és még mindig nincs vége. Sokadjára élem meg ugyanazt. Ördögi kör, ugyanott vagyok ahonnan elindultam. Sosem lehetek szabad.
- Hé, faszfej! - hallok egy ismerős hangot hirtelen. A szememet még mindig nem merem kinyitni. Ellöki tőlem Jacket, újra elsírom magam mikor megszakad köztünk a testi kapocs. Vége van, nem bánt többé. Visszakapkodom a ruhám, miközben Lewist figyelem. A düh ami belőle árad félelmetes. Ahogyan Jackkel üvölt, a testtartása, egészen rémisztő. Olyan akár egy oroszlán, amely a nőstényt védelmezi egy betolakodótol. Hihetetlen erősnek és hatalmasnak látom. Miközben távoltartja tőlem azt a férget, az egyik kezét kitartja hátra. Engem véd vele. Engem véd, de én csak a falnak támaszkodva sírok és hallgatom, ahogy veszekszenek.
- Ne játszd a szentet Hamilton, te is ugyanúgy dugnád a csajt.
- Takarodj innen amíg szépen mondom te állat. Nem is tudom minek nevezzelek azok után amit vele tettél. Húzz innen, különben nem csak én verem szét a patkány képed! - utasítja. Jack eltántorog vissza a klubba, Lewis pedig hozzám lép, és finoman a vállamra teszi a kezét.

- Jól vagy? - kérdezi. Nincs erőm válaszolni, magamhoz rántom és megcsókolom. Ez most nem olyan, mint a bankett után. Ez valódi csók, érzelmes és csodálatos. Hosszú másodpercekig magamnál tartom, a kezei gyengéden a derekam köré fonódnak és többé nem akarom elengedni. Mikor vége szakad, letörli a könnyeim és a karjába zár. Olyat érzek amit talán még soha. Teljes biztonságot.
- Azt hiszem visszamehetünk - mondom, és finoman kibújok az ölelésből.
- Raquel, az előbb erőszakoltak meg, nem mondhatod ezt komolyan!
- Nem az első alkalom - mondom halkan.
- Visszaviszlek a hotelbe, nem vita tárgya, oké? - a vállamat átölelve már kísér is a parkoló felé. Csendben telik az út, a motor egyenletes zúgása nagyon meditatív. Lewis keze a váltón van, odatéved a tekintetem. Hirtelen ötlettől vezérelve a kezére teszem az enyém.
- Köszönöm - ennyit mondok halkan. Csak bólint, nem mond semmit. Ott hagyom a kezemet ahová tettem. Felérünk a szobámba, az ágyhoz támogat és leültet. Arra meg van erőm, hogy levegyem a csizmám de amikor mellém telepszik, túl gyenge és kába vagyok, hogy ülve maradjak, hátradőlve magammal rántom őt is. Egymás mellett fekszünk hanyatt az ágyon. Percekig némaság borul ránk, mozdulni se merünk. Végül én töröm meg a csendet.
- Amit az a szemét mondott... Hogy te is megtennéd... Igaza van? - fordítom felé a fejem.
- Bármelyik épeszű pasi akarna téged Raquel - kerüli ki a kérdést.
- Ez az én keresztem - nevetek keserűen.
- Amikor azt mondtad nem az első... Hogy értetted? - kérdez vissza.
- Amikor 17 voltam... Az első pasim vagy mim - válaszolok röviden, aztán nem bírom ki és kibukik belőlem minden amit oly sok éven keresztül nem mondtam senkinek.