| WILD CAT |

29. Búvár

"Just give me a reason, just a little bit's enough
Just a second we're not broken just bent, and we can learn to love again
It's in the stars, it's been written in the scars on our hearts
We're not broken just bent, and we can learn to love again"

- Jó reggelt gyönyörűm!
- Szia! - mosolygok rá, és finoman megcsókolom. Sokkal nyugisabbak vagyunk mint tegnap.
- Mit szólnál ha ma beszélgetnénk? Semmi nyomás vagy ilyesmi csak... Egyezzünk meg abban, hogy nincsenek többé titkok, rendben?
- Jó - kulcsoljuk össze a kisujjunkat. Újabb ígéretet tettünk egymásnak.
- Szeretnék beszélni neked a frusztrációimról. Járok pszichológushoz, persze, de benned bárkinél jobban bízom. Szeretném ha te is bízhatnál bennem - néz mélyen a szemembe.
- Bízom benned Lew. És örülök ha megosztod velem ami bánt, mert segíteni szeretnék neked! - szorítom meg a kezét.
- Én angyalom... Tudod, tavaly miután a veszteségem megtörtént én... Teljesen összeomlottam. Töröltem minden közösségit, magamba fordultam, senkivel sem beszéltem. Egy kis hang végig azt mondogatta a fejemben, hogy nekem leáldozott, kiöregedtem és ebben már nincsen több. Baromi szar érzés volt elveszíteni a hitemet.
- Nem akarod újra átélni. Tudom. De közel sem vagy öreg Lewis, és rengeteg van még a karrieredben. Ha te nem hiszel magadban majd hiszek én benned - ölelem magamhoz.
- Annyira ördögi kör ez Raquel. Szeretlek és azt akarom, hogy sikeres legyél de közben mindenkitől megkapom, hogy mennyivel jobb vagy nálam. Nem te magad vagy aki okozza, hanem a vélemények...
- Annyiszor mondjuk egymásnak, hogy nem kell törődnünk senkivel csak egymással és mindig megszegjük... - nevetek fel.
- Legyen ez is egy ígéret. Nem figyelünk rájuk, csak magunkra - nyújtja a kisujját. Elfogadom, megpecsételtük.
- Láttam a posztodat tegnap... - mosolygok rá.
- Minden szava igaz. Azt akartam, hogy tudják mi vagy nekem.
- Most vigyáznom kell a megítélésemre, egy bajnok partnerének lenni felelősség! - viccelek.
- Nekem te vagy a bajnok Raquel! - simogatja meg az arcom. Gombócot érzek a torkomban erre.
- Lehetetlen szinte de... Ha én nyerek... Szeretni fogsz még? - kérdezem bizonytalanul.
- Te bolond! - csókol meg. - Ennek a rohadt sportnak semmi köze kettőnkhöz, oké?
- A Nicoval való kapcsolatodhoz is volt... - csúszik ki a számon.
- Jaj baba... Nicot közel sem értékeltem és szerettem úgy mint téged. Te vagy a mindenem macska - húz magához egy ölelésre. Az ölébe ülve magamhoz szorítom és a nyakába fúrom a fejem.
- Nem tudnám nélküled elképzelni ezt - csókolom meg lassan.
- Szeretlek! - húz magához újra. - Veled akarom leélni az életem - mondott már hasonlót, de az elmúlt napok rengeteg viszálya más megvilágításba helyezi a kijelentését.
- Akkor is, ha nem tudom neked megadni amire vágysz? - nézek mélyen a szemébe.
- Hogy érted szépségem? Miért ne tudnád?
- Szeretnél gyereket? Majd egyszer...
- Csak tőled...
- Én nem tudnék neked gyermeket szülni Lewis - csordul ki a könnyem. - Alapból rendellenesen működött a méhem aztán... Jött az abortusz, állandóan szednem kell a bogyókat és az orvosom azt mondja iszonyú kevés az esélyem egy egészséges terhességre... - az arcomhoz nyúl, letörli a sírás nyomait. - Mindennél jobban szeretném ezt veled, de nem kockáztathatom a baba egészségét...
- Semmi baj szerelmem. Lehet családunk máshogyan, én veled mindenre nyitott vagyok, oké?
- Köszönöm... Csak már annyiszor elképzeltem ezt a dolgot és... Fáj, hogy nem tehetem meg ezt neked.
- Tényleg nincs baj ezzel. Mindent megoldunk együtt! - csókol meg.
- Te gondolkodtál már ezen? Majd ha visszavonultunk és megállapodunk... Vagy korai még?
- Nem korai, egyáltalán. Valljuk be magunknak is édes, hogy pár év és ideje lesz - nevet fel. - Igen, nagyon is gondolkodtam ezen és elképzeltem már a közös gyerekünket is...
- Fiút szeretnél vagy lányt? - piszkálgatom a tincseit.
- Mindegy. Csak boldog legyen és csinálja azt amit szeret. Mindent megadnék neki és mindennél jobban szeretném őt az anyukájával együtt - simogatja a hátam.
- Istenem, néha légszívesebben itthagynám az egészet a fenébe és elköltöznék valahova ahol sosem találnak meg mások. De közben annyira szeretek versenyezni...