VegasPete Story-Vegas és Pete története

8. [18+]

FIGYELMEZTETÉS:Felnőtt tartalom ⚠️

-Pete-

[A temetés ideje]  

Hapci!

"Ah!" Az orrom kipirosodott a folyamatos tüsszögéstől. Amióta felkeltem nem bírom abbahagyni, plusz, annyira kidörzsöltem, hogy ég.

"Jól vagy?" Vegas, aki ezelőtt elmélyülten dolgozott ölében a laptopjával, mostanra az ágyon feküdt, aggódó tekintettel pásztázva arcomat. Az időjárás ma kiszámíthatatlan. A fejem lüktet a fájdalomtól.

"Nem tudom. Lehet, hogy érzékeny vagyok az időjárásra. Szerintem esni fog." Feleltem.

Tekintetemet a szoba másik oldalán elhelyezkedő könyvespolcra szegeztem, hogy találhassak egy könyvet, ami elűzi az unalmamat. Alapesetben a párás éghajlat nincs nagy hatással rám. Az országban csak napos és esős időszakok váltják egymást. Sosem voltam érzékeny rá ezelőtt, de azt hiszem, a testem megváltozott az idő múlásával. Nem tudtam abbahagyni a tüsszögést és a köhögést.

Figyelmem a könyvre összpontosított, amit le akartam venni a polcról, de a szemem sarkából láttam, hogy Vegas még mindig engem bámul. Fenébe! Az a rohadék még mindig itt van. Mostanában egész nap itthon tartózkodik és oda-vissza sétálgat a hálószobából az irodájába. Furcsa és kényelmetlen volt számomra ez a helyzet, hisz nem szoktam meg a jelenlétét és így, hogy mellettem volt, nem tudtam kísérletezni a bilincs leszedésével. Egyszerűen fogalmazva, nem tudtam rájönni, hogyan szökhetnék meg. Istenem, nincs bármi más elfoglaltsága valahol máshol?

"Tessék." Elmélyedtem a saját gondolataimban, így nem vettem észre, hogy Vegas közvetlenül mellettem áll. Térdével finomam megbökte az oldalamat.

"Huh?" Kiegyenesedve a kanapén kábultan néztem fel rá.

"Először vedd be a gyógyszert." Egyik kezében egy pohár vizet, a másikban egy sárga tablettát tartott, majd mindkettőt átnyújtotta nekem.

"Egy tabletta?" Kérdeztem.

"Hogy kigyógyítson a megfázásból. Piros az arcod. Nem érzed jól magad."

Vegas a kanapéba süllyedt közvetlenül mellettem, s tenyerét gyengéden a homlokomra helyezte. Sietve fordultam el tőle, nem mertem a szemébe nézni. Nem tudom, miért, de amióta segített megborotválkozni és megcsókolt, valami furcsát érzek, ha a közelemben van. Nem tudom, hogyan történhetett. Valamit éreztem a bensőmben, ami nem félelem vagy undor volt. Szinte jó érzésnek mondhatnám. Nem tudom, mi van velem. Össze vagyok zavarodva.

"Rendben van. Jól vagyok." Az egész testem megmerevedett. Tudtam, hogy követnem kellene, nem kellene ellenszegülnöm vagy makacsnak lennem, de a szám még mindig ellenkezett.

"Vedd be a gyógyszert!"

Mondta normális hangnemben, így a számba véve a tablettát lenyeltem a vízzel együtt. Vegas, miután biztos lehetett benne, hogy bevettem, kikapcsolta a légkondicionálót, majd egyenesen az erkélyre sétált és szélesre tárta az ajtaját.

"Talán túl sok ideig maradtál légkondicionált szobában? Szerzek neked egy ventilátort." Mondta s kisétált a szobából.

Zavarodottan néztem utána. Mi van vele? Túl kedves mostanában. Egyáltalán nem lett ideges vagy frusztrált miattam. Annyira furcsa. Annyira kedves, mintha ő lenne a "fehér ruhás fiatal szent". Olyan, mintha más világban élnék. Furcsa. Nagyon-nagyon furcsa.

Vegas egy magas, fekete ventilátort cipelve sétált vissza a szobába.
Az ágy lábához állítva bedugta a konnektorba, majd bekapcsolta. Ezután lefeküdt az ágyba, fejét a háttámlának támasztotta s hasára helyezve a laptopját intett, hogy menjek oda hozzá.