VegasPete Story-Vegas és Pete története

9.

FIGYELMEZTETÉS: Helyenként felnőtt tartalom!

-Pete-

Körbe-körbe sétálgattam a szobában. Pár perce kérdeztem meg Noptól, hogy ki halt meg a főcsaládból, de semmit sem tudott róla. Azt mondta, hogy itthon tartózkodott, de ő nem az a testőr, aki követi Vegas ügyeit, ezért nem sokat tudott a temetésről. A fő feladata jelenleg annyi, hogy vigyázzon rám. Depressziós lettem a száguldozó gondolataimtól.

P'Chan lehet az? Valószínűleg nem. Ő még mindig fiatal és erős. Valószínűtlen, hogy meghalt. Talán Prik néni, a kedvenc szakácsom? Vagy talán...Ki?! Oh, nem tudok rájönni. Minden, amiben biztos lehetek, hogy nem a főnököm, Khun Kinn vagy Khun Kim az, máskülönben a fő családnál és az alárendelt családnál is káosz uralkodna. Oh! Mi van, ha P'Jet az? Lehetséges, mivel már 60 éves. Tankhun biztosan szomorú miatta, de még mindig nem vagyok benne biztos. Annyira szomorú vagyok. Mit fogok csinálni, ha a kollégák közül valaki, akit ismerek? Legalább részvétemet szeretném nyílvánítani a temetésen. Oh, miért kell, hogy itt ragadjak láncra verve?! Ahj! Kezdek türelmetlenné válni és Vegas még mindig nem jött vissza!

Amíg aggodalmasan várakoztam Vegasra, letérdeltem az ágy elé olyan pózban, ahogy a templomokban szokás és összeérintettem a tenyereimet. Irgalomért imádkoztam.

Amen!

Nyikorgás~ Kinyitottam a szememet és sietve megemeltem a kezem búcsút mondva Buddhanak, Dharmanak és Sanghanak. Ahogy tisztelegve lehajoltam a Kra Por Pla Nam Dang illata az érzékeimbe hatolt. Körbejárta a szobát és bekúszott az orromba. Egyértelműen Vegas jött vissza az étellel, amit kértem.

"M-mi ez?" Fordultam az ajtó felé, hogy megszólítsam, de hirtelen ledermedtem meglepetten bámulva rá.

"Mit csinálsz?"

Vegas ugyanazzal a meglepett arckifejezéssel nézett vissza rám. A tenyereimet még mindig egymáshoz érintettem, a testem már majdnem kiegyenesett, mivel épp akkor fejeztem be az imádkozást. Nem válaszoltam a kérdésére, csak felkeltem a földről egyenesen Vegas elé sétálva, hogy jobban szemügyre vehessem.

"Pfff...Hahaha..." Próbáltam visszatartani az előtörő nevetést, ezért tenyeremet a számra tapasztottam. A pólója úgy nézett ki, mintha ráömlött volna valami ragacsos anyag.

"Azt mondtam, hogy vegyél Rad Na-t, nem azt, hogy fürödj meg benne. Haha." Nem bírtam ki, hogy ne nevessek, a francba! Mi történt vele?

"Tankhun volt, azaz idióta! Nem tudom, mi a fasz ütött belé, hogy rám öntötte az egész Kra Por Pla Nam Dang-ot." Mondta mérgesen, mire elkezdtem visszanyerni az önuralmamat. A főnökömről való beszéd eszembe jutatta a temetést.

"Ki az?" Kérdeztem meg komolyan.

"Huh?"

Vegas úgy tűnt, hogy egy pillanatra gondolkodóba esett, majd rám nézve tetőtől talpig végigmért. Egy ideig csak hallgatott, mielőtt összeszorította volna az ajkát magába fojtva a kikényszeredő nevetést.

"Mi a baj?" Ráncoltam össze a szemöldökömet.

"Picsába! Tényleg ilyen nagy szertartást kellett tartaniuk? Azt hittem Chan halt meg. Miért nem hozták a holttestet is, hogy tiszteleghessenek felé?"

"P'Chan? P'Chan jól van?"

Ahogy kiejtette P'Chan nevét a szívem azonnal kihagyott egy ütemet. Chan tanított nekem mindent. Neki köszönhető, hogy tudok lőni, megfelelően használni a késeket és jól képzett vagyok. Ő nem lehet...

"Nem Chan az..." Mondta sóhajtva. Levette a pólóját, majd a nadrágját is, amíg már csak a boxer maradt rajta.