VegasPete Story-Vegas és Pete története

VegasPete - KP 3

-Porsche-

„Elmenni a templomba és érdemet szerezni nem működött, igaz?" mondta Arm lesöpörve Pete szorítását a karjáról.

Miután tisztelegtünk a szerzetesek előtt és érdemeket szereztünk Pete-ért, Jay Yok bárjához mentünk. Észrevettük, hogy mióta Pete megszökött az alárendelt család házából pokolian zaklatott. Szorongott és minden apró hangra idegesen megfordult. Mi a büdös francot csináltál a barátommal, Vegas?

„Azért vagyunk itt, hogy jól érezzük magunkat egész este, igaz? Mindenki felejtse el, ami zavarja és lazuljon! És Pete, rendelj, amit akarsz. Mindent én állok." mondta Thankhun vidáman, mielőtt tarkón ragadta Pete-et és az ölelésébe vonta.

„Hé! Azt hittem, kibérelted az egész helyet. Miért látok ismeretlen arcokat?" jegyezte meg Kim keresztbe font karral, miközben fejével a bár irányába bökött.

„Milyen emberek?" Thankhun követte Kim tekintetét és mikor meglátta a vendégeket hirtelen tombolni kezdett.

„Hé! Vigyétek a szemem elől azokat az embereket!" parancsolta.

„Nyugodj meg, Khun. Nem kell tönkre tenned a szórakozásukat, csak hogy boldog legyél." rázta a fejét Kinn a bátyja viselkedésére.

„Porsche! Mondtam neked, hogy foglald le! Mi a fene történt?" Thankhun most rám nézett vérben forgó szemmel.

Fenébe!

„Miért kell mindenből olyan nagy ügyet csinálnod? Már megaláztál azzal, hogy arra kértél minket, öltözzünk úgy, mint egy rakás óvodás, akik kirándulni mennek."

„Mondtam! Szóval fogd be, különben a következő dolog, amit megcsókolsz, a talpam lesz!" mondta Khun.

Lesöpörtem magamról a kezét és Kinn mögé robogtam. Tényleg nem tudom, hogy ez az idióta, mit gondol. Azt hiszem, teljesen őrült, és simán kimondja az első dolgot, ami az eszébe jut, de ez alkalommal megint túllépett egy határt. Megparancsolta, hogy mindenki ugyanolyan színt viseljen, szóval úgy mentünk a templomba, hogy mind egyforma színű ruhában voltunk.
Francba! Úgy nézünk ki, mint a szerzetesek a templomban.

„Pol! Menj és mondd meg Jay-nek, hogy rúgja ki ezeket az embereket. Lefoglalom a helyet!" mondta az idióta dobbantva idegességében.
„Ha privátban akarsz inni, miért nem csinálod a szobádban?" jegyezte meg szarkasztikusan Kim, majd erősen megbökte Khun fejét, úgy, hogy az utóbbi majdnem elesett.

„Ez rohadtul fájt, Kim! Megütlek!" Thankhun elindult Kim felé, de ő csak karba tette a kezét és zavartalanul várt.

„Elég! Ha nem akartok inni, akkor ne! Menjünk haza!" mondta Kinn szétválasztva a testvéreit egymástól.

„Ne! Menjünk be, de Chay nem maradhat, még kiskorú. Vissza kell küldened." azzal Thankhun megfogta az öcsém kezét és a kijárat felé lökte.

„Miért?! Azt mondtad rendelsz nekem italt!" tiltakozott Chay.

„És ki adott neked engedélyt, hogy igyál, he?" mondtam zordan, mérges pillantást vetve rá.

„Gyerünk, Hiiiia! Én is inni akarok! Had maradjak!" Chay hisztizni kezdett, mintha Thankhun megszállta volna.

„Te nem ihatsz és Kim sem! Az a hülye megütötte az arcomat!" Thankhun tolni kezdte az öcsémet, mielőtt az még ránézhetett volna. Kim csak bosszúsan nézett vissza rá.