Sziasztok! Tudom, valakinek meglepő, hogy jött az értesítés, szóval kérlek olvassátok végig, amit írtam ide🤭
Igen, gyenge vagyok... muszáj kiraknom, főleg, hogy néhányan nagyon kértétek is, én meg nem tudok nemet mondani. HETEK óta gondolkozok, hogy kirakjam-e, megkérdeztem barátaimat is, elmeséltem/elküldtem nekik ezt a részt, szóval így kicsit megnyugodott a lelkem. I'm done gatekeeping!!!
Őszintén sokat sírtam mialatt ezt írtam. Nagyon hozzám nőttek ezek a karakterek, és szerintem tartozom azzal, hogy ti is megtudjátok mi lett velük, még ha így sem teljesen.
Ez Harry és Louis találkozása öt év után pontosan az epilógustól folytatva, és Louis szemszögéből (a képen pedig látható az öt év különbsége)
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Van spotifyon egy "the kids in the dark" lejátszási listám, azokat hallgattam, amíg írtam, szóval szerintem azokkal teljes. Ha gondoljátok hallgassátok közben (ofc stream Louis' album de nem tudom az illik-e ide)
De ha az egészet nem is hallgatjátok meg, Taylor Swift - The Great War szövege az konkrétan ők
"I vowed not to fight anymore If we survived the Great War * That was the night I nearly lost you I really thought I lost you We can plant a memory garden Say a solemn prayer, place a poppy in my hair There's no morning glory, it was war, it wasn't fair And we will never go back To that bloodshed, crimson clover the worst was over My hand was the one you reached for All throughout the Great War Always remember we're burned for better I vowed I would always be yours 'Cause we survived the Great War"
Nagyon nagyon jó olvasást!🤍
(és ha bármikor érzed a késztetést, hogy komizz, ne fogd vissza magad)
Szavak száma: pontosan 6000
Sokkal hosszabb ideig fogják egymás kezét, mint ami a megszokott lenne. Egészen, amíg Harry meg nem remeg és el nem húzza az övét.
Louis innentől viszont nem tud mit mondani, és Harry úgy tűnik, mint, aki sokkos állapotba került a jelenlététől. Louis nem gondolt bele, hogy neki is hosszú ideig kellett néznie Harryt, hogy felfogja, hogy ez valóban ő, ennyi év után.
- Ho... -kezdi Harry, majd most először elveszi a tekintetét Louisról, hogy oldalra nézzen az ajtóhoz, mintha leellenőrizné, hogy Louis egyedül van-e.
Louisba belenyilall a felismerés, hogy utoljára hosszú évekkel ezelőtt a kastélyban, egy őr szobájában voltak kettesben. Az emlék már rég nem olyan erős, mint mikor Louis az első éjszakáin a börtönben, abba kapaszkodott.
