the kids in the dark 2 (extra) |HU!larry™|

202

Most végre egy hosszabb idő után újra tudok írni🤍 bocsánat, csak közben egy hónapja Spanyolországba költöztem, előtte volt egy szakításom, szóval mindenféle dolog összejött😂
De bármibe kerüljön, én nagyon szeretném befejezni a történetet!!

Harry nem akar kibontakozni Louis öleléséből.

- Olyan jó végre itt lenni -motyogja Harry Louis pólójának anyagába.

- Túl vagy rajta -mondja Louis, mire Harry felsóhajtva elhúzódik egy kicsit, csak, hogy ránézhessen a másikra. Bárcsak túl lenne rajta.

- Nem biztos -nyel egyet. - Nem adtam meg a várt választ.

- Mi történt? -kérdezi meg újra Louis. Harry lesüti a szemét, nem biztos benne, hogy most meg akarna osztani ennél több részletet.

Elmondhatná, hogy ő is áruló lett, hogy szétszakítja a bűntudat, hogy nem tudja, hogyan tovább, hogy Artmenson mindenről tud, talán csak arról nem, hogy Danielle-lel betörtek az irodájába és a házába is... előbbit valószínűleg Louis sem tudja. Elmondhatná, hogy azt kívánja most legyen vége a fájdalomnak, titkolózásnak és hazudozásnak, leginkább pedig annak, hogy diákok halnak meg, és szenvednek e falak között, de mindezzel együtt azt is el kéne mondania, hogy Kendall egy fontos ember, akit nem szabadott volna elárulni, aki nem elég erős ehhez, aki a barátja volt... el kéne mondania, hogy Louis nem hozhat döntést a barátai felett és nem hazudhat folyamatosan. Mégis, ahogy Harry felnéz a kék szemekbe, ez a düh eloszlik, és csak közel akar lenni Louishoz, amennyire csak fizikailag lehetséges.

Válasz helyett Harry áthajol a közöttük lévő résen, és ajkait Louiséhoz érinti, akit ez a kérdése után váratlanul ér.

- Inkább feledkezzünk meg róla egy kicsit -kéri Harry, mielőtt ismét visszahajolna, Louis ezúttal azonnal az arcához kap, és elmélyíti a csókot.

Harry a hátára fekszik, magával húzva Louist. Igyekszik vigyázni a kezeire, meg a mellkasára, de Louis direkt megtartja magát felette, hogy ne érjenek össze, és véletlenül se okozzon fájdalmat neki.

Harry óvatosan Louis pólójáért nyúl, és megpróbálja felemelni, de ahogy behajlítja az ujjait, az égető érzés visszatér. Harry úgy érzi a bőre annyira húzódik, hogy pillanatokon belül szét fog szakadni a kézfején. Louis azonnal észreveszi Harry befejezetlen mozdulatát, és felül, hogy levegye magáról a felsőjét. Amint a póló a földön landol, és Harry végignéz Louis mellkasán, mintha áram rázná meg, hirtelen felül.

Louis mellkasát mély zöldes-lilás foltok borítják, mintha valaki megütötte volna... egy kalapáccsal. Harry nem is mer hozzáérni a sötét lila véraláfutásokhoz, csak döbbenten néz végig rajtuk, majd fel Louis szemeibe, aki nem mond semmi, és meg sem mozdul, csak várja, hogy Harry úrrá legyen kezdeti megrökönyödésén.

- Mik ezek? -kérdezi halkan a fiatalabb.

- Inkább feledkezzünk meg róla egy kicsit -ismétli meg Louis, amit Harry mondott az imént, miközben megrázza a fejét. Mikor Harry válaszolni akarna, Louis odahajol hozzá és ajkait a szájára tapasztva elnémítja.

Harry gondolatai azonnal kattogni kezdenek, próbálva kitalálni, hogy mi történt Louisval, kik okozták a sérüléseit, mivel, de legfőképp, hogy miért.

- Ne foglalkozz vele! -motyogja Louis Harry szájába, és kezét az arcához viszi, mielőtt vissza dönti az ágyra.

Harry nem tud nem foglalkozni vele, de ahogy a saját bajairól is igyekszik megfeledkezni, úgy az agya ezt is hátterébe szorítja, hogy most aggodalom helyett a pillanatot élvezze.