the kids in the dark 2 (extra) |HU!larry™|

5-9 (javított)

– Louis –ejti ki lassan Harry a nevet. Nem tudja mire számított, de hirtelen csak ez a név illik a fiúra.

– Igen, de ne nagyon akard megismerni –rázza a fejét Eleanor.

– Mit tudsz róla?

– Miért vagy ennyire kíváncsi rá? Ő csak egy fiú, aki hamarosan bizonyára dolgozó lesz. Sok felügyelő valaha diák volt. Amúgy is, elég furcsa srác, én a helyedben csak elfelejteném. Akivel szóba áll, azok a lányok, akikkel aztán lefekszik, senkivel nem beszél igazán. Hidd el, sok mindenkinek megragadja a figyelmét, a kisugárzása, a tekintete, van benne valami... nyugtalanító, az embert érdekelni kezdi, aztán... azt kívánja bár a nevét se tudta volna meg.

Van valami különös abban, hogy Eleanor pont ezt a kifejezést használta. Pont, amit Louis is hangsúlyozott neki; a nevét se jó tudni. Vajon Eleanor már beszélt vele?

– Menjünk Harry – a lány lágyan a karjához ér. – Nem hiszem, hogy a legjobb ötlet levinni téged takarítani... de végül is, az intézmény azon részét is látnod kell. Jobb felkészülni előre. Remélem bírod a vért.

– Mi...? –a fiú zöld szemei kikerekednek – Hova megyünk?

– Le a pincébe. Azt tudnod kell, hogy a büntetések durvák, kisebb dolgokért, mondjuk nem kapsz enni, vagy bezárnak, de ha a hangsúlyozott szabályokat szeged meg, akkor vér folyik. És mi most takarítani fogunk az ilyenek után –sóhajt egyet Eleanor mondandója után, majd bő pulcsijának bal ujját felhúzza, hogy megmutassa heges alkarját.

– Ezt ők csinálták veled? –borzad el Harry, látva egy valószínűleg éles késsel függőlegesen vágott vastag sebhelyet. A másik szörnyű dolog az, hogy az egész kar olyan vékony, hogy Harry komolyan belegondol mennyire lehet egészséges ez a lány.

– Ühüm –a lány arcán nyoma sincs a fájdalomnak, rögtön el is fedi a büntetése nyomait, és lassan tovább indulnak. Eleanor felveszi Harry tempóját, aki csak biceg tegnapi balesete miatt. A másik barna hajú lány is követi őket.

– Ezek elkerülhetetlenek –jegyezi meg még Eleanor.

Harry eszébe jutnak a sebek Louis-n, a borzalmas hegek a karján és a csuklóján. Mi a franc ez a hely?

– Nem olyan rossz ez, Harry –próbalja megnyugtatni Eleanor könnyed hangnemmel, mikor észreveszi a másik arckifejezését.

– Ez legális!? Ez kibaszott beteg.

– Tudom. És nem, szerintem nem legális. Ez a hely azért jött létre, mert egy szadista, gyerekkínzó, perverz állat unatkozott.

– Ki csinálta ezt a helyet?

– Dr. Robert Artmenson –Eleanor tömény gúnnyal ejti ki az utált nevet. – Eredetileg az épületet valaki más húzatta fel, és régen ez más célt szolgált, de az a hely bezárta kapuit és pár évre rá jött egy fiatal, gazdag pasas, úgy öt éve. Ő volt Artmenson, és kitalálta ezt a zseniális ötletet, hogy megjavítja az elromlott emberiséget. Az a helyzet, hogy magával kellett volna kezdenie...

– Ő az, aki beszélt reggelinél? –érdeklődik Harry.

– Dehogy. Ő nem ereszkedik le hozzánk. Az, aki beszélt, az az itteni „főnök", Mr. C, de Artmenson az ő felettese. Általában szabad kezet kap, szóval ketten vezetnek, ő is elég beteg –egészíti ki Eleanor–t a lány, akinek a nevét Harry még mindig nem tudja.

– Tudod mi az igazán durva? Hogy a doktort senki nem látta, érted... Gyakorlatilag bárki lehet, akivel csak úgy összefutottunk, és azt hittük sima dolgozó, vagy ilyesmi – veszi halkabbra a hangját Eleanor, mikor kisebb csoport halad el mellettük. Úgy néznek ki, mint egy vad punk társaság, olyanok, akik Harry utcájában is laktak. A fiú követi őket a tekintetével, de olyan pillantásokkal ajándékozzák meg őt, hogy a padló elemzését jobb ötletnek találja.