the kids in the dark 2 (extra) |HU!larry™|

208

Az idő egy pillanatra megfagy. Harry pontosan ki tudja olvasni Louis félelmét a szemeiből, és nem kell tudnia ki áll ott, ahhoz, hogy biztos legyen benne; semmiképp nem egy jó akaró.

Harry gyorsan reagál, hiszen nem első eset, hogy ez történik. Felkapja a ruháit a kezébe és a szekrénynél állva veszi fel magára, miközben Louis az ajtó kilincsére fekteti a kezét és fájdalmasan lassan nyitja ki. Harry valamiért tudja, hogy Louis nem tehette volna meg, hogy ignorálja, és minden gondolata beigazolódik, ahogy megszólal az ismert férfihang.

- William! -csendül Artmenson hangja a hajnali csendbe. - Elnézést, hogy ilyen későn zavarlak.

Bár elnézést kér, a hangja hideg és hamis. Harry könyörögve lehunyja a szemét. Csak menjen el minél hamarabb.

- Mit akarsz? -kérdezi Louis a nyitott ajtó résében állva. Harry hallja, hogy mennyire fegyelmezett, mégis pattanásig feszült a hangja.

- Egy kérdésem lenne hozzád, bejöhetek?

Harry szíve már dörömböl a mellkasában, úgy érzi menten elájul, de tartania kell a lélekjelenlétét.

- Hajnal van -jelenti ki Louis. - Aludnék. Mit akarsz, ami nem várhatott?

- Jól van -morfondírozik Artmenson. - A kérdésem fiatal szeretőddel kapcsolatos.

Artmenson hangja nem a szokásos nyájas, szinte már kedvesnek tűnő bájolgás, hanem jéghideg kemény szavakként futnak végig Harry gerincén.

- Ha tudsz rá válaszolni hazugság nélkül, akkor semmi baj, visszamehetsz aludni -folytatja az igazgató. Louis válasz nélkül hagyja, és Harry tudja, ő sem érti jelenleg mi történik, vagy miről van szó. - Jelenleg hol tartózkodik Harry?

A kérdés belevág a levegőbe, és Harry úgy érzi össze fog esni. Erősen a falnak préseli magát, hátha úgy egybe tud vele olvadni, és eltűnni ebből a szobából. Olyan, mintha elszívtak volna minden levegőt a kis térből. Menekülni akar, de nincs hova mennie.

- Nem tudom -mondja Louis szinte összezavarodva.

- Ne hazudj! -dörren Artmenson hangja, mire Harry egész teste összerezzen. - Sosem tudsz hazudni nekem.

- Nem tudom hol van -ismételi meg Louis, igyekszik nyugodtan tartani a hangját, nem még jobban felidegesíteni apját.

Harry nem meri kinyitni a szemét. Olyan hirtelen történt az egész, két perce még békésen aludt. Nem érzi valósnak, hogy Artmenson hajnalok hajnalán Louis ajtaján kopogtasson, róla kérdezve. Louisval sosem játssza meg magát a férfi, így haragja is tisztán kihallható.

Egy erős ütés hang kényszeríti Harryt, hogy tágra nyissa a szemeit. Louis hátra tántorodik, de megtartja magát.

- Ne mondd, hogy nem adtam esélyt arra, hogy őszinte legyél! - ordítja Artmenson. Harrynek könnybe lábad a szeme. Louis visszalép a férfi elé, elzárva az útját, aki ezért újabb ütéssel sújtja. Harry látja Artmenson öklét Louis orrával találkozni, aki ettől már hátraesik az ágyára. Harry figyeli, ahogy kezeivel odakap, és ujjai közül pillanatokon belül patakokban folyik a vér.

Artmenson karjával kicsapja az ajtót, és szürke szemei szikrát szórva találják meg Harryt.

- Te pedig -mutat rá, és nem tűnik meglepettnek attól, hogy a fiatal fiú itt van. Harry azonnal megbizonyosodik róla, hogy pontosan ezért jött.

Harry szólásra nyitja a száját, de egy hang se jön ki a torkán. Artmenson egy lépéssel átvágja a szobát, és kezei várakozás nélkül Harry nyakára szorulnak, hogy a falnál tartsa őt.