A maffiafőnök titka

4. rész

Kristian lejött a lépcsőn és mondta Szofinak, hogy:

- Jó estét kívánok magának is Sophia kisasszony mostmár felnézhet- csak nekem fura, hogy magázódnak? Vagy másnak is?

- Jó estét Uram - köszönt neki szóban is Szofi

Közben el is felejtettem, hogy este van és haza kéne mennem igaz, hogy senki sem keresne de akkor is késő van. Miközben ezen gondolkodtam Szofi elment és én meg Kristian maradtunk ott

- Kristian nekem mennem kell mert későre jár - Kristian csak nézett rám mintha valamit tervelt volna

Kristian szemszöge (korábbról):

Miután haza értem elmentem a dolgozó szobámba mivel kirabolták az egyik raktárunkat és elvitték az összes drogot ami ott volt és megsérült 3 emberem de szerencsére egy sem halt meg. Aztán amikor végeztem akkor lementem és észre vettem Elizabeth-et és Sophia-t amint körbe mennek a házban. Elizabeth-el szemkontaktust tarva mentem a lépcsőn de aztán megszakítottam.

Elizabeth haza akart menni de én azt nem engedhettem mivel nem engedhetem el mellőlem egy percre sem már az is sok volt, hogy nem volt mellettem az elmúlt 1 órában nem, hogy egy egész éjszakát nélküle töltsek valamit ki kell találnom

- Most nem tudsz haza menni - jelentettem ki, jobb nem jutott az eszembe

- Miért nem? - felhúzta az egyik szemöldökét és keresztbe tette a kezét, még akkor is gyönyörű amikor mérges

- Mert meg akarnak téged ölni - na ennél jobb nem jutott az eszembe?

- Mégis ki, és miért? - láttam rajta, hogy megijedt egy de nem akarja ezt kimutatni

- Azt még én sem tudom, de amikor beszálltunk a kocsiba valaki követett minket - remélem beveszi, nem akarok neki hazudni de nem hagyhatom, hogy elmenjen mellőlem

- Akkor esetleg itt aludhatok? - ezek szerint bevette

- Persze fent van egy szoba, balra az első szoba - mutattam a lépcsőre aztán balra ahol van a szoba

- Rendben van, én és Szofi voltunk ott mert körbe vezetett a házban - mosolygott rám azzal a tökéletes mosolyával - És kaphatok majd pizsamát, vagy van fent?

- Van fent majd azt felveheted - megköszönte és felment a szobába én elmentem az ebédlőbe ahol ott voltak a munkatársaim és az apám meg a legjobb barátom, leültem hozzájuk és...

- Kristian végre te is ide értél - mondta apám közben szúró szemekkel nézett rám

- Igen apám én is itt vagyok mostmár, de nem hiszem, hogy akármiről is lekéstem - kulcsoltam össze a kezem és tettem az ölembe

- Ne feleselj az apád vagyok nem az ügyfeled! - ordított rám - Akkor kezdhetjük is - mutatott rám, hogy mondjak valamit a ma történtekkel kapcsolatban

- Ma kirabolták az egyik raktárat ami tele volt droggal és megsérült 3 emberünk - vázoltam a tényeket

- Rendben az fontos, hogy nem haltak meg, de akkor is kirabolták egy egész raktárat amit vissza kell szereznünk - mondta apám és az egyik szobalány hozott neki egy tervrajzot, hogy mégis hogyan fogjuk vissza szerezni a drogot

Elizabeth szemszöge (korábbról):

Kristian mondta, hogy menjek fel a szobába és ott lesz majd nekem pizsama.Felmentem lefürödtem és egy jó meleg pizsamát vettem fel mivel már hideg van mert november végénél járunk és lassan december ami azt jelenti, hogy karácsony amit már nagyon várok mert imádom a karácsonyt amikor minden fel van díszítve, a mézes kalács, a korcsolyázás, a karácsonyfa, a díszek, a fények.
Szóval már nagyon várom kedvenc ünnepem persze az ajándékok sem rosszak de a hangulat többet ér számomra.
Mivel már későre járt ezért úgy döntöttem, hogy befejezem az ágyba és megpróbálok aludni.