A maffiafőnök titka

8. rész

Amikor beértem az ajtón Kristian fogadott. Ott állt előttem és idegesnek tűnt még mindig, de most még idegesebb volt szerintem mint reggel. Én csak meredten álltam ott előtte és néztem ki a fejemből, hogy most miért is állunk itt?

- Hol voltál? - vont kérdőre

- Elmentem egy kicsit a városba - mutattam az ajtóra és néztem értetlenül, úgy éreztem magamat mintha nem mehetnék ki ebből a házból

- Miért nem szóltál, hogy elmész? - én ezt nem értem miért kell ezt mondanom

- Kellett volna szólnom, hogy elmegyek? - még mindig nem értem mi a baja

- Igen, amíg itt vagy ebben a kurva házban el kell mondanod, hogy hova mész, mikor és, hogy kivel - mutatott rám és az órájára és utána a padlóra is

- De én nem fogok mindenről neked beszámolót tartani csak azért mert nincsen jó napod! - ezzel el is akartam mellette menni de vissza rántott és a falnak szorított

- Most jól figyelj mert nem ismétlem meg mégegyszer amíg itt vagy velem addig minden kibaszott pillanatról beszámolsz és ha kérdezlek akkor válaszolsz, megértetted? - elkezdett erősebben szorítani a falhoz

- Igen - nem tudtam mást mondani mert féltem, hogy hideg vérrel kinyírna ha azt mondanám, hogy nem

- Akkor jó, szóval hol a kurva életbe voltál? - engedett el én pedig egy kicsit megkönnyebbülve éreztem magam

- Elmentem egy tetoválóhoz - néztem a padlót mintha nem lett volna szabad

- Mit csináltál? De miért tetted ezt? - emelte fel a hangját és a fejem, hogy rá nézzek és láttam a szemébe a tüzet ami nagyon nagy haragot árasztott

- Csináltam egy tetoválást - néztem rá és láttam, hogy minél többet beszélek annál mérgesebb lesz

- Hova? Miért? Minek? Na és mi a szart gondoltál, hogy ezt tedd? - csak úgy áradtak a kérdések de nem mertem válaszolni, nagy nehezen de sikerült

- Mert szerettem volna egyet - elengedte a fejem és karba tette a kezét

- Mutasd! - amikor láttam rajta az idegességet már nagyon féltem megszólalni is nem, hogy megmozdulni - Azt mondtam MUTASD! - na jó ezt már lehet üvöltésnek is nevezni

- Azt nem hiszem, hogy itt lenne a legalkalmasabb megmutatnom - megfogta a karom és elkezdett felfelé ráncigálni mint valami rongyot. Be mentünk abba a szobába ahol aludtam

- Mostmár mutasd meg nem mondom el többször - zárta be az ajtót, hogy senki ne jöjjön be, vagy az is lehet, hogy ne menjen ki, mert ki vette a kulcsot a zárból

Lehúztam addig a nadrágom amíg a tetoválás alja látszódik és a pólómat is felhúztam, hogy teljesen lássa. Amikor meglátta nem tudtam, hogy meneküljek, síkítsak vagy maradjak egyhelyben, de végül maradtam

- De mi a faszért? - fogta a fejét és szerintem már nem volt olyan ideges mint volt

- Mert már régóta szerettem volna és most volt rá időm - húztam fel a nadrágom és a pólóm

- Neked tetszik? - nézett rám idegesen de éreztem, hogy volt benne egy kis öröm

- Nekem nagyon tetszik - fogta a kulcsot és kinyitotta az ajtót de mielőtt ki ment volna mondott nekem egy olyan dolgot amit nem gondoltam volna

- Öltözz át és gyere le a nappaliba akarok valamit kérdezni, ja és csinosan öltözz kapsz másfél órát - ezzel ki ment a szobából

Azon gondolkoztam, hogy vajon mit akar, miért hívott így le? Nem tudom a választ de mindegy majd kiderül. Átöltöztem persze olyan ruhát vettem fel amiben egy kicsit látszódik a tetoválásom begöndörítettem a hajam és csináltam egy gyors sminket.

Amikor kész lettem le mentem a nappaliba ahol Kristian fogadott egy nagy csokor fehér rózsával a kezében és egy kis bonbon volt a dohányzó asztalon. Nagyon meglepődtem egyből elkezdtem mosolyogni mivel nagyon örültem.

- Elizabeth ez a tiéd - oda adta a csokrot és a bonbont

- Az előbb tiszta ideg voltál most még csokrot adsz nekem, de miért? - néztem rá értetlenül amennyire csak tudtam, mert olyan nagy volt a csokor, hogy nem láttam tőle sokat

- Azért Elizabeth mert szeretlek - rögtön elpirultam mert ilyet még nem mondott nekem, sőt az is lehet, hogy senkinek se mondott még ilyet

- De Kristian mondtam, hogy addig nem mondok olyanokat amíg... - aztán félbe szakízott

- Tudom addig nem mondasz semmi ilyesmit amíg nem vagyunk egy pár tisztában vagyok vele - lehunyta a szemét és elkezdte a padlót nézegetni