A maffiafőnök titka

17. rész

Szóval a régi sulim. Hát ott sok minden megesett, de azok nem voltak szép dolgok. Ahogy mondtam nem volt legális, nem a gyerekek részéről, hanem a tanárok részéről. Volt amikor kimentek füves cigit eladni vagy a tanáriba is néha volt ilyen, mert kellett nekik a pénz. Hát nem mondom, hogy sokat változott volna azóta a helyzet amibe most vagyok, mivel egy maffia főnökkel kell együtt éljek nap mint nap és hát ott is történik egy és más, de értelemszerűen azok nagyobb és kockázatosabb dolgok, mint a piti füves cigi ügy. Tényleg azóta nem is tudom mi van azokkal a tanárokkal vagy, hogy az iskolával mi van, azt sem tudom. De az is biztos hogy nem is megyek el oda megnézni. Azt elfelejtettem említeni, hogy volt amikor a diákoknak is árultak és megeshet, hogy én is vettem egyszer kétszer. De akkor már gimis voltam mert igaz, hogy mostmár nem megyek oda de régen ez nem így volt. Első évben volt amikor vissza-vissza mentem, hogy vegyek egy kis cuccot, aztán egyszer egy szép napon Emma erre rájött és leállított mielőtt nagyobb baj lett volna. Ki tudja ha ő akkor nem állított volna le most hol lennék, lehet, hogy egy híd alatt egy csövessel aki az a volt tanárom lenne aki adta nekem a cuccot. De James honnan ismer? Mármint tudom, hogy honnan de hányadikas volt, na és milyen osztályba járt, vagy magán tanuló volt?

- Emma? - barátnőm oda kapta a fejét a hangom irányába, és kérdőn nézett rám. Közben egyébként már elkezdődött az óra miközben ezen a dolgon gondolkoztam - Mit mondott pontosan James az iskolámról?

- Semmi izgit, csak azt, hogy te is oda jártál ő meg néha néha látott téged amikor a folyosón voltál, de szerinte te nem láttad őt ezért nem biztos, hogy emlékszel rá - hadarta a mondatát

- Hát nem is emlékszem - ekkor a tanár az asztalra csapott a könyvével

- Mondja Elizabeth kisasszony van valami megosztani valója az osztállyal? Vagy Emma kisasszony, magának van? - tette a kezét az asztalra és idegesen nézett minket, már a lelkünket is kinézte

- Nincsen tanárnő - válaszoltam neki egy kicsit flegmán csak, hogy érezze a törődésemet

Így sem bírom a tanáromat/ tanárokat főleg amikor ilyen/ilyenek

- Ezesetben megkérem magukat, hogy hagyják abba a beszélgetést - szúró szemekkel figyelt minket

- Igen tanárnő - Emma is flegmán mondta mint én. Én meg csak egy olyan "tiszteletem" arccal néztem rá

Az óra további részében a tanár elültetett minket előre de nem ám egymás mellé, dehogyis véletlenül sem. Én voltam az első sor egyik sarkában, Emma pedig szintén az első sorban de a másik sarkon. Egyébként nem mintha így nem tudnánk beszélni, azt hitte a tanár, hogy ezzel meg tud akadályozni akármit is.
Spoiler alert: nem, nem tudott semmit sem meg akadályozni. Ezt most úgy mondtam mintha ez nem lenne egyértelmű. Már alig vártam az óra végét, én és Emma kirohantunk a teremből mert már nem bírtuk tovább egymás társasága nélkül. A teremből kiérve egyből elkapott minket a röhögő görcs amit nem tudtunk abba hagyni, egy kis fotel szerű székre (vagy nem is tudom mi az, arra) leültünk és ott szakadtunk tovább. Amíg mi ki röhögtük a lelkünket addig James is megérkezett.

- Sziasztok, mi olyan vicces? - ült le mellénk az előbb említett fiú, mi csak intettunk neki mert a beszéd már nehéz volt a számunkra

- Én sem tudom - mutogattam magamra - Te Emma tudod? - rángattam szegény lányt balra-jobbra mint valami rongy babát

- Nem, nem tudom de már kezd fájni a hasam, és lehet, hogy a szám is így fog maradni - küszködve de ki tudta e szavakat mondani

- Jólvan Jólvan szerintem nyugotjatok le mielőtt bele haltok a nevetésbe - fogott le minket James

- Igen igazad van - értett egyet Emma is, én meg próbáltam enyhíteni a nevetésem erején