A maffiafőnök titka

20. rész

- Ezt a megjegyzést elteszem későbbre

Felfelé vettem az irányt ott pedig kiválasztottam, hogy melyik ruhát szeretném viselni ma este és letusoltam, közben azon agyaltam, hogy milyen legyen a hajam. Tusolás után elővettem a telefonom és azon kerestem frizurákat. Valami olyanra gondoltam ami be van göndörítve és esetleg összefogva vagy valami szép de egyszerű. A sminkemet gyorsan megoldottam, a sminkelésnrk már lassan a mestere vagyok.
Egy kis idő után készen is lettem

Még egyszer utoljára bele néztem a tükörbe, hogy minden jól áll e és leindultam a lépcsőn. A lépcső végén Kristian állt, tetőtől talpig fehérben a tökéletesen barna hajával azzal a gyönyörű szép mosolyával ott állt és csak rám várt. El sem tudom képzelni, hogy mégis miért pont engem választott a sok lány közül. Most viszont nem erre akarok fókuszálni, hanem csakis én rám és Kristianra. A lépcsőről leérve Kristian nyújtotta a karját. Belé karoltam és elindultunk kifelé.
A házból kiérve az autó ott állt, Kristian kinyitotta előttem az ajtót és egy nagy csokor virág várt rám.

A szemeim tágra nyíltak, egy lendülettel hátra fordultam és Kristian nyakába borultam, köszönés képpen. Kristian először lefagyott, de viszonozta az ölelést.
Megfogtam a csokor virágot és leültem az anyós ülésre. Kristian becsukta az ajtót és átment az autó másik oldalára, beszállt ő is aztán elindultunk.
Út közben nézegettem a virágomat, hogy milyen szép, és azon gondolkodtam, hogy én még nem is kaptam csokrot eddig senkitől.

Egy kis idő után:
Meg érkeztünk, Kristian gyorsan kiszállt átjött az én felemre és kinyitotta az ajtót, a kezét meg megint nyújtotta.

- Kristian? - fogtam meg a kezét

- Igen Eliza? - felém fordult

- Vigyem ezt vagy inkább hagyjam itt? - mutattam a csokorra

- Hagyd csak itt, nem lesz semmi baja ha itt hagyod - mosolygott rám Kristian és elindultunk befelé

Egy gyönyörű és hatalmas, szinte már palota előtt álltam és csodáltam az épületet, amikor Kristian megszólalt.

- Még nem is láttál semmit, aztán már el vagy ájulva - egy mosoly csúszott az arcára

- Ha kívül ilyen akkor nem is tudom elképzelni, hogy belül milyen lehet - éppen sétáltunk fel a lépcsőn és még mindig nem fért a fejembe, hogy hogyan lehet valami ennyire meseszép

Belül az étterembe majdnem leesett az állam olyan gyönyörű volt minden, a falaktól elkezdve a padlón át, az asztalokon is lenyűgöző volt a téríték. Itt minden tökéletes volt. Két nagy üveg ajtó volt a terem másik végén, oda is elnéztem. Kint volt egy nagy terasz ami egyébként egy hegy tetejéről néz le egy kisebb tóra. Nem tudom pontosan hol vagyunk, de azt meg tudom mondani, hogy egy gyönyörű szép hely ez itt.
A gondolataimat Kristian szakította félbe.

- Eliza gyere menjünk az asztalunkhoz - biccentett a fejével a teraszra

- Oda megyünk ki? - mutattam kifelé

- Igen - aztán valami beütött neki - Miért nem jó? Ha nem jó akkor ülhetünk máshova is ha szeretnéd - kérdőn nézett rám

- Dehogyis nem, oda kint tökéletes lesz - simítottam végig a kezem az ő kezén

Az asztalon már ott volt minden féle étel amit csak az ember kívánhat. Viszont a közepén még volt egy vizipipa. Gondoltam az Kristian részére van ott, de majd azért én is kérek belőle néha néha. Mit mondhatnék nekem is kell egy kicsi a jóból.
Kristian kihúzta nekem a székemet én fölé guggoltam, betolta a széket aztán ültem csak rá.

Később:
Amit csak tudtunk megettünk, evés után én is és Kristian is pipáztunk, mert ő étkezés közben is használta és volt amikor én is elkértem. Egy idő után Kristian kért még egy csövet nekem, és mostmár mind a ketten tudunk pipázni.
Nem is kell mondanom, hogy ez az este csodálatos volt. Kristian intézte a számlát, addig én még egy kicsit élveztem a pipa társaságát.
Miután Kristian fizetett lementünk az autóhoz és haza indultunk.