A maffiafőnök titka

7. rész

Kristian engem ledobott az ágyra, nem is tétovázott sokáig leszakította magáról az inget aztán következtem én szinte nekem esett és rólam is lehámozta a ruhát mikor már ez is megvolt én sem bírtam magammal egy heves de mégis kellemes csókba kezdtünk

- Elizabeth nem tudod, hogy mit csinálsz éppen most

- Dehogyis nem Kristian én pontosan jól tudom, hogy mit csinálok és pont azért csinálom - láttam azt a csillanást Kristian szemében, ez neki elég is volt, hogy belém hatoljon, nem kellett sokáig várnia és elmentem, Kristian begyorsított ekkor

- Oh.. Kris-tian ki-csit las-sab-ban - már kapkodtam a levegőért, de megértette és lelassított egy idő után ő is elment, amikor vége lett láttam azt a mosolyt az arcán olyan sexy volt. Betakaróztunk aztán én Kristian mellkasára feküdtem és elnyomott minket az álom.

Másnap reggel:

- Jó reggelt szerelmem - azzal a kómás reggeli rekedtes hangon köszönt amitől egyből elolvadtam és a haja meg tiszta kóc volt, de így is olyan dögös volt

- Jó reggelt neked is - láttam egy kis meglepődést az arcán de nem tudtam milyen okból kifolyólag

- Nem is mondod, hogy drágám vagy szerelmem vagy édesem vagy valami ehez hasonló? - felült az ágyon és felhúzta a szemöldökét

- Mivel még nem vagyok a barátnőd addig nem fogok ilyeneket mondani - piszkáltam a hajam és nem néztem a szemébe csak magamnak vigyorogtam

- De tegnap este nem is zavart, hogy nem vagy a barátnőm most meg már nehéz kimondani egy szót? - ezzel felkapta a cuccát a földről és kiviharzott a szobából

Nem értem most miért sértődött meg, azért mert nem mondtam azt neki, hogy drágám? Olyan mint egy gyerek. Én is össze szedtem a cuccom és felöltöztem fogat mostam, megfésülködtem aztán lementem reggelizni. Szofi már ott sürgött-forgott a konyhában a többi lánnyal együtt és amint meglátott oda szaladt hozzám

- Jó reggelt Elizabeth - hajolt meg mintha valami királyné lennék

- Jó reggelt Szofi, te meg mit csinálsz? - tettem fel neki a kérdést mert ez számomra szokatlan, hogy meghajolnak előttem

- Csak hülyéskedek, mit kérsz reggelire? - tette össze két kezét e mondtad közben

- Tükörtojást baconnel - ültem le az asztalhoz. Miközben várakoztam nézegettem a telefonom amikor Kristian ment el az ebédlő mellett, látott engem de nem szólt hozzám csak ment tovább, láttam rajta, hogy feldúlt de nem akartam oda menni mert akkor csak még idegesebb lett volna. Mivel nem vagyok ide bezárva elhatároztam, hogy csináltatok egy tetoválást egy nagy kígyót szeretnék ami körül vannak virágok. Közben Szofi ki hozta nekem a reggelim elmeséltem neki a tervemet mára.

- Alig várom, hogy lássam kár, hogy én nem mehetek veled mert dolgoznom kell - hajtotta le a fejét és lebiggyesztette a száját

- Ne szomorkodj, ha megjövök megmutatom neked, sőt te leszel az első aki látni fogja - emeltem fel a fejét és láttam rajta, hogy egy kicsit jobban érzi magát

- Rendben - ezzel el is vitte a tányéromat

Én meg mentem felvenni a kabátomat de nem tudtam, hogy mehetek-e Kristiannak valamelyik kocsijával, ezért inkább elmentem egy pályaudvarra, és közben kértem egy időpontot a tetoválóhoz. Szerencsémre pont most mondta le az egyik ügyfél, szóval még be férek mára. Megnéztem a menetrendet és megkerestem ami a legkorábban oda visz engem a szalonba.
Amikor meglett már csak a vonatra vártam. Pont időben érkezett, mert ha erre szállok fel akkor még sétálni is van időm. Egy fél óra után azt a megállót hallottam ahol nekem kellett leszállnom. Elsétáltam a szalonig, ahol egy kedves és fiatal lány volt egy nála idősebb férfival, gondolom ők itt dolgoznak.

- Sziasztok - köszöntem mikor csuktam be az ajtót

- Szia - köszönt vissza a lány miközben jött felém, és fogott vele kezet - Én Olivia vagyok és te biztos Elizabeth vagy, igaz?

- Igen én vagyok, nemrég kértem időpontot és azt mondták, hogy pont felszabadult egy hely - mosolyogtam kedvesen miközben nézegettet egy könyvet Olivia

- Igen, megvan és pont időben értél ide, na és mit szeretnél csináltatni? - nézett kérdő rám mire én pontosan tudtam a válaszom

- Egy nagyobb kígyót szeretnék a csípőmre és még legyenek ott virágok is, nem kell sok csak egy pár szál

- Rendben van - oda mutatott az ágyra, hogy nyugodtan feküdjek le

Míg én lefeküdtem és le húztam annyira a nadrágom amennyire kell Olivia mutatott pár ötletet, és be kell, hogy valljam, hogy az egyik jobb volt mint a másik. De nekem az egyik kifejezetten tetszett és azt választottam. Nem mondom, hogy nem volt fájdalom mentes de kibírható volt. Amikor készen lettünk fizettem és nem is volt olyan drága többre számítottam.
Megnéztem megint a menetrendet és mentem is haza az első vonattal ami haza visz. Amikor beértem az ajtón Kristian fogadott.