A maffiafőnök titka

21. rész

Miután Kristian fizetett lementünk az autóhoz és haza indultunk.

Az út hazafelé gyorsan eltelt. Kristian megállt a ház előtt a kocsival kiszálltunk és a kulcsot Kristian oda adta az egyik alkamazottjának. Fel sétáltunk a lépcsőn és besétáltunk a házba. Kristian gyorsan levette a cipőjét, amíg én az én cipőmmel baráltam Kristian felemelte az arcomat és a falhoz nyomott. Egy heves csókba kezdtünk, megfogta a fenekemet jó erősen és felvett a kezei közé. Éreztem, hogy elindulunk fölfelé, de az sem szakította félbe a csókunkat. Az ajtót berúgta és engem ledobott az ágyra, fölém kerekedett adott egy csókot majd elkezdte levenni saját nadrágját. Mielőtt belém dugta volna magát, megkérdte, hogy akarom-e. Csak egy kéjes nyögéssel válaszolva mondtam, hogy igen. Ugyanis a gondolataim is teljesen kikészítettek, hogy Kristian fog bennem járni. Kristian elkezdett mozogni bennem, kéjes nyögések közepette élveztem el. Ám Kristiannak ez nem volt elég. Ő is el akart menni. Így gyorsabban kezdett mozogni, újra elélveztem ezúttal Kristiannal egyszerre. Összebújtunk, majd Kristian hozzámbújt és a fülembe súgta, hogy szeret. Én pedig csak magamhoz húztam és megcsókoltam. Aztán összebújva nyomott el minket az álom.

Másnap reggel:

- Jó reggelt drágám - tűrte el az egyik tincsemet Kristian

- Neked is jó reggelt szerelmem - mosolyogtam rá

- Mit szeretnél reggelizni - tette a tarkómra a kezét

- Szerintem valami olyat ami gyorsan kész lesz, és könnyű étel - megfogta a fejem és magához húzott egy lágy csókra

- Ez elég gyors volt? - vigyorodott el

- Lehet, hogy valami lassúra is vágyok - egy széles mosoly ült az arcomra

- Igen? - kérdezte a kora reggeli rekedtes hangján

- Igen, egy lassú lágy aztán egyre beleéltebb reggelit - ezzel megint magához húzott, pont ahogyan szerettem volna, a lágyból egyre hevesebb csók lett

- Mhmm ez jó volt - mondtam egy nagy mosollyal

- Akkor mostmár gyere le enni valami mást is - mászott ki az ágyból és húzott maga után

Felvettük mind a ketten valami ruhát magunkra, hogy ne meztelenül menjünk le.
Lementünk a konyhába megnézni, hogy mi folyik ott, Kristian ment elöl és amikor belépett mindenki félbe hagyta amit csinált és "jó reggelt uram" kívánt neki. Én meg Kristian mögött szinte elvesztem.
Sophie oda rohant hozzám amint Kristian elhagyta a konyhát.

- Szia Eliza, hogy vagy? - vigyorodott el

- Szia Sophie, köszi jól vagyok, és te nem szakadsz itt meg a konyhában? - tettem a kezem a vállára

- Nem, mégcsak most kezdtük a napot, de ha most megbocsájtasz akkor én vissza is megyek mert nem akarom, hogy rosszat mondjanak rólam - rám mosolygott aztán sarkon fordult és ment is vissza dolgozni

Én ezek után kimentem Kristian után de nem volt az ebédlőben, ezért bementem a nappaliba, de ott sem volt, felmentem az emeletre azon belül is az én szobámba, ott se volt, megnéztem az ő szobájában ott se volt, az utolsó hely ahol lehet az a dolgozó szobája. Szokásához híven ott ült a dolgozó asztalnál és valami iratokat nézegetett.

- Bejöhetek? - kopogtam az ajtón, de már résnyire ki volt nyitva

- Persze drágám, gyere be - nézett rám Kristian és úgy láttam mintha felcsillant volna a szeme amikor meglátott

Bementem a szobába és leültem az asztal elé egy fotelba. Kényelmes és szép darab volt. Amíg én a fotelt nézegettem addig Kristian a papírokat bújta.

- Szükséged van valamire szerelmem? - nézett fel rám

- Csak a figyelmedre, semmi másra - vigyorodtam el

- Csak is a tiéd vagyok - dőlt hátra a székben és tette a könyökét a széke támlájára

- Lejössz reggelizni? - mutattam az ajtó irányába

- Veled? - húzta fel az egyik szemöldökét

- Igen velem - előre dőltem és elmosolyodtam

- Akkor veled vagy téged? - ő is előre dőlt és elmosolyodott

- Velem, de ki tudja mik történnek később - álltam fel a székből és elindultam az ajtó felé

- Akkor már indulhatunk is - ő is jött utánam és lementünk reggelizni