A maffiafőnök titka

12. rész

- Elizabeth van valami amit el kell mondanom és nem hiszem, hogy tetszeni fog

Elizabeth szemszöge:

- Mi az Kristian? Bántott? Megsérültél? Mondott valamit? Mi a baj, mondjad? - fogtam meg a kezét, mert láttam rajta, hogy fél elmondani nekem

- Ugye a szüleid meghaltak? - tétovázott de ő is tudja erre a választ

- Igen de ez, hogy jön most ide? - nem értettem a helyzetet

- Elizabeth, nagyon sajnálom de Ádám aki most ott ül bent megkötözve, ő ölte meg a szüleidet - éreztem, hogy megáll a szívem egy másodpercre ahogy ezt Kristian kimondta nagyon fájt. Emlékeztek mit mondtam az egésznek az elején? „Viszont megesküdtem magamnak hogyha megtalálom a szüleim gyilkosát akkor saját magam fogok vele végezni."

Na igen itt az én időm, hogy ezt egyszer és mindenkorra lerendezzem ő volt az a személy aki miatt évekig nem voltam boldog aki miatt étvágyam se volt aki miatt pszichológushoz kellett járnom és a legfőbb, hogy aki miatt nincsenek szüleim!

- Kristian tegyél meg nekem egy szívességet - mosolyogtam rá kedvesen

- Mondjad drágám neked bármit, bárhol és bármikor - dőlt neki a falnak és vigyorgott rám

- Add oda a pisztolyod most - nyújtottam a kezem, hogy adja oda

- De szerelmem ez nem hiszem, hogy jó ötlet - állt megint egyenesen és nézett rám féltően

- AZT MONDTAM ADD IDE A PISZTOLYOD MÉGHOZZÁ MOST AZONNAL - még mindig ott tartottam a kezem, hogy adja

- Oké oké adom csak ne engem lőjj le - végre oda adta a pisztolyt és mivel apám régen megtanított lőni ezért pontosan célzok

Be rontottam az ajtón láttam azt a nagy ilyedtséget a fiúk arcán és Ádámén is, hogy nálam van a pisztoly.

- Ezt azért mert elraboltál - megfogtam a pisztolyt és lőttem. Pont a szeme közé az elsőt

- Ezeket azért mert megkötöztél, rá tettél valami szart a fejemre és bekötötted a szám - most kettőt is lőttem egyet a szívébe, a másikat a gyomrába

- Ezt azért mert azt mondtad van nálam jobb - lőttem egyet a bal combjába

- Ezt azért mert azt mondtad, hogy „a feleséged leszek és örök hűséget fogadok neked", nem vagyok kutya bazdmeg - lőttem még egyet a jobb combjába

- Ezeket azért mert megnézted mi van a köntösöm alatt - lőttem egyet a bal kezébe, meg a jobba is egyet

- És ezeket meg azért mert megölted a szüleimet - lőttem egyet a bal és a jobb szemébe egyek a nyakába egyet a belébe és befejeztem

- Több lőszert nem akarok rád pazarolni. Na puszi jó éjszakát köcsög

Kristian és a két férfi rémülten nézett engem és megszólalni sem bírtak.

- Na mivan? Mi olyan félelmetes, van valami az arcomon?- néztem rájuk és közben a fegyverrel hadonásztam

- Azt a rohadt, szerelmem most voltál eddigi legdögösebb, annyira szeretlek - jött felém, hogy felkap és megcsókol de eltettem a pisztolyt a köntösöm zsebébe, ezért inkább csak megölelt

- Na és hol marad a csókom? Jólvan majd te is megkapod ám, ezt még vissza kapod, jön majd érted a karma - mutogattam föl rá mert sokkal magasabb mint én

- Mostmár mehetünk? Ja és nem akarod oda adni a pisztolyt? - nézett rám féltve, és nyújtotta a kezét, hogy adjam neki oda

- Nem, nem akarom oda adni nálam jó helyen lesz - csaptam bele a kezébe és elsétáltam, közben a köntösömet kötöttem be

- Jó de mindenkinek szólok, hogy nehogy az utadba kerüljön, mert különben meghal - jött utánam jól szórakozva a saját kis viccén

- Nagyon humoros vagy - hátra fordultam és úgy mondtam neki, de közben nem álltam meg

Én és Kristian beültünk az egyik kocsijába és elindultunk haza felé. Olyan jó érzés kimondani, hogy "haza" úgy érzem ez a második otthonom. Kristian nagyon kemény tud lenni de én nem érzem azt mint a többi ember velem mintha gyengédebb lenne. Lehet, hogy tényleg szeret és nem csak egy pár hónapos barátnő leszek a számára? Nagyon bízok benne, hogy ez többről szól kettőnk közt.