A maffiafőnök titka

18. rész

A nevetést igaz, hogy abba hagytuk nagy nehezen de arról fogalmam sem volt, hogy James mi a retkes fenét keres itt? Szerintem Emma sem tudta erre a választ, ezért úgy döntöttem, hogy megkérdezem.

- James te meg mit keresel itt?

- Hát láttam, hogy ti itt haldokoltok ezért jöttem megnézni, hogy mi a bajotok - húzta fel a vállát

- Ja értem - fordultam vissza a Emma-hoz

- Eliza egyébként neked van valakid? - egy pillanatra lesokkolódtam, hogy miért pont tőlem kérdezi miért nem Emma-tól

- Igen, van - fordultam James felé és határozottan és büszkén válaszoltam neki

- És ki az a szerencsés fiú? - húzta fel a szemöldökét

- Nem akarlak megbántani, de nem a te dolgod - húztam össze a szemöldökömömet a kíváncsiskodására

- Jolvan akkor ne mond el ha nem akarod. Na és neked Emma van valakid? - fordult Emma felé james, miközben Emma a könnyeit törölte le a nevetéstől

- Nekem nincsen

- Hogy hogy? Hiszen olyan szép, okos, és kedves lány vagy - Emma az utóbbi mondatra elpirult egy kicsit

- Köszönöm, de nem minden fiúnak kellenek az okos és kedves lányok - tűrte a füle mögé a haját Emma

Nekem eközben elkezdett csörögni a telefon a zsebemben és egy tanár pont ott ment el mellettünk aki meghallotta a csörgést. Az iskolában nem lehet telefonozni főleg nem telefonálni, se semmi ehhez hasonlót. A tanárnő oda jött hozzánk és a kezét nyújtotta.

- Akinél a telefon csörög most azonnal adja ide nekem - tette az egyik kezét a derekára. Én kivettem a telefonom a zsebemből és oda adtam a tanárnő kezébe. Ekkor láttam meg, hogy ki hív

- A telefonját majd visszakapja nap végén vagy majd máskor ezt majd a tanárok eldöntik - ezzel zsebre is tette a telefonomat és elment a zsémbes banya

- Bazdmeg, Emma Kristian hívott - fordultam a barátnőm felé és oda sugtam neki

- Ez nem jó Eliza, kurvára nem jó - tette a kezét a szája elé

- Mivan, mi a baj, vagy valami pletyka megy itt? - húzódott hozzánk közelebb James

- Minden rendben van, ami meg a pletykát illeti, az mindig van, de most nem arról beszélünk

Ezek után már leszálltunk erről a témáról és másról kezdtünk el beszélgetni. Egy kis idő után hallottunk egy hatalmas csattanást

- Ezt ugye nem csak én hallottam? - néztem rá Emmára és Jamesre

- Nem ezt az egész világegyetem hallotta - nézett rám nagy szemekkel Emma

- Én is hallottam, szóval nem őrültetek meg - nyugtatott minket James - De remélem nem az akire gondolok

- Miért mégis kire gon... - és ekkor belépett a folyosóra az az ember akit még soha nem láttam iskolában, sőt még a környékén se

- Kristian? - a szemeim teljesen kikerekedett,

Ő mégis mit keres itt? Az oké, hogy felhív és nem veszem fel neki, de ezért nem kell ide jönni. Vagyis én úgy hiszem.

- Elizabeth! - jaj de jó itt kell jelenetet rendezni

- Igen Kristian itt vagyok - álltam fel és siettem oda hozzá, hogy James és Emma ne hallják amit beszélünk

- Mi a faszért nem veszed fel azt a kibaszott telefont? - mutogatta a telefonját előttem

- Azért mert hívtál, az egyik szipirtyó meg elvette tőlem, és még nem kaptam vissza - magyaráztam el neki a helyzetem

- Mi folyik itt? - jött oda james is

- Semmi, mostmár mehetsz vissza - intett neki Kristian jelzés képp, hogy menjen el

- Nem megyek el Kristian, nekem ugyan annyi jogom van itt lenni mint neked - lökte meg James Kristiant

Ebből nem lesz semmi jó előre érzem. Láttam Kristianon a haragot és azt a vágyat, hogy gyilkoljon

- Kristian nyugodj meg ne csinálj semmit, főleg abban az iskolában ahova én minden nap bejártam és most is járok

- Elizabeth te nem is tudod, hogy ki ez az ember valójában - mutogatott Jamesre

- Miről beszélsz? - húztam össze a szemöldökömet - Miről beszél James? - fordultam James felé