A maffiafőnök titka

5. rész

Másnap reggel:

Reggel kimásztam az ágyból, felvettem egy papucsot amit találtam aztán le mentem az ebédlőbe
Amikor oda értem már ott volt Kristian és pár ember de nem ismertem őket

- Jó reggelt mindenkinek - intettem köszönés képpen

- Jó reggelt Elizabeth - felnézett Kristian, aztán rá mutatott a kezével egy székre, hogy foglaljak helyet, amire én rá is ültem mert nem akartam egy helyben ácsorogni

- Kristian nem is mondtad, hogy vendégünk van - mondta egy idősebb férfi Kristianra nézve

- Mert volt más fontos dolgunk is úgy vélem - nézett Kristian az idős férfira - Apám ő itt Elizabeth Miller, Elizabeth ő az apám Louis Bruise

- Örülök a találkozásnak uram - mosolyogva néztem Louisra

A férfi nem mondott semmit csak evett tovább, közben nekem megjött a reggelim ami tükörtojás volt baconnel és víz meg egy szelet kenyér. Miközben eszegettem a reggelim Kristian és a többi ember beszélgettek, de én nem értettem miről aztán...

- Tényleg Elizabeth honnan ismertétek meg egymást Kristiannal? - kérdezte egy olyan fiú aki kb annyi idős lehet mint Kristian

- Az egész onnan kezdődik, hogy egy házi buliba voltunk meghívva én és a barátnőm, a barátnőm elment amíg én ott ültem a bárnál aztán Kristian oda jött és kért egy italt, elkezdtünk beszélgetni és így ismerkedtünk meg

Aztán mindenki meg reggelizett és elmentek, csak én és Kristian maradtunk ott, mert szólt, hogyha elmennek akkor én maradjak itt mert akar valamit mondani

- Elizabeth? - nézett felém amikor mindenki elment

- Igen Kristian? - néztem rá kérdő tekintettel

- Eljössz ma este velem egy vacsorára? - azt hittem meg áll a szívem de nyugodtnak kell tűnnöm

- A legnagyobb örömmel elmegyek veled vacsorázni - hát nem így képzeltem el de ez is megteszi

- Akkor este 6-ra készülj el és én itt várlak majd lent a hallban - tette a kezét az asztalra összekulcsolt ujjakkal

- Értem de van valami ruha amit fel tudok venni? - néztem rá kérdő tekintettel

- Szerintem akad valami oda fent, de ha egyik sem tetszik neked Szofival elmehettek vásárolni hiszen őt már úgy is ismered - felállt azt hittem elmegy de még akadt mondani valója - Ja és elegánsan öltözz - na viszont ezúttal elment

Aztán be vittem a konyhába a tányérom és szóltam Szofinak, hogy Kristian mondta hogyha akarunk elmehetünk vásárolni ő persze egyből bele egyezett mivel én nekem sem lenne más válaszom mert ha lenne lehetőségem, hogy mosogatok/főzök vagy vásárolok akkor a vásárlást választanám. De ha úgy nézzük akkor most a vásárlást választom. Felmentünk Kristian irodájába és elkértünk egy kocsikulcsot ami nem olyan drága kocsi de így sem olcsó amit adott mivelhogy még nincsen meg a jogsim, meg ugye pénzt is kertünk hiszen nálam nincsen pénz és haza sem megyek most azért, és Kristian oda adta a bankkártyáját nem tudom mennyit lehet vele vásárolni mennyi a limit de majd kiderül.
Lementünk a kocsihoz ami egy fekete Rolls Royce Ghost volt először én sem hittem a szememnek.
Elmentünk a Versace-ba, Louis Vuitton-ba, Chanel-be, Dior-ba mindenhol vettünk valamit, sajnálom, hogy ennyit költöttem de nem tudom, lehet nem lesz baj.

- Szerinted nem lesz baj Kristiannak, hogy ennyit költöttünk - mutatott Szofi a szatyrokra

- Remélem nem viszont ha igen akkor majd vissza viszem vagy fogalmam sincs - közben betettem a szatyrokat a kocsiba és elindultunk

Út közben:

- Egyébként te nem bánod, hogy erre a sorsra jutottál? De természetesen ha nem akarsz róla beszélni akkor nem kell - néztem rá egy pillanatra Szofira aztán vissza az útra

- Hát nem ilyen sorsot szántam magamnak, de ez van nem tehetek ellene semmit - rántotta meg a vállát és láttam rajta, hogy nincsen kedve róla beszélni ezért már nem is szóltunk egymáshoz az út további részében