Friends. | HYUNLIX

6. rész

Nagyot sóhajtva dőlök be, végre otthon, az ágyamba, egy jó hosszú út után. Vegyes érzelmek kavarognak bennem. Boldog vagyok, mert végre itthon vagyok, hiszen az utolsó pár napban, már halálra untam magamat kint Ausztráliában. Kicsit szomorú is vagyok, mert egy-két ismerősömet megint hosszú ideig nem láthatom. Viszont inkább dühös vagyok most. Mérges vagy csalódott, ugyanaz. Hyunjin megígérte nekem, hogy kijön elém a reptérre, erre csak az anyukámat találtam ott. Arról nem is beszélve, hogy tegnap este óta nem ír vissza, ami majdnem 24 órája történt, hiszen már este 6 óra van. Nem csinált még ilyet, viszont egyre sűrűbben szenilis velem kapcsolatban.

Nem telik el 10 perc se, hogy ledőltem a régen látott pihe-puha ágyamba, már pattanok is fel onnan, hogy kipakolhassak. Minél hamarabb rendbe rakom magamat és a dolgaimat, annál hamarabb pihenhetek le. Kipakolom a szennyeseimet és ami olyan ruha, azt a szekrényembe rakom. Megjárom a fürdőt a koszos szennyesekkel, na meg ha már ott vagyok veszek egy gyors meleg zuhanyt, ami egy kicsit elnyúlik, hiszen nagyon lelassít a teendőimbe. Lehet inkább hideget kellett volna, mert ez csak jobban elaltatott. Viszont az ellenben meg pont, hogy nem tudtam volna aludni.

Az esti teendőimmel befejezve, már csak a szobámba maradt pár dolog, amit helyre kell pakolnom. Egy szál törölközőbe megyek be a szobámba, ahol még összepakolok egy-két dolgot és utána a pizsamámba öltözők. Nem nagy dolog a pizsamám, hiszen itthon általában ez csak egy boxer szokott lenni. Amint ezzel megvagyok, már fordulnék is be az ágyba, viszont ekkor egy erős kopogást hallok meg az ablakomon.

Egyből az éles hangra kapom a fejemet, ami az ablakomtól jött és a régen látott barátomat látom meg mögötte, mire úgy megijedek, hogy majdnem elesek. Már nem azért, de sötét van kint és az emeleten lakok. Egy ilyen éles, hirtelen hangtól, na meg maga Hyunjintól, aki a semmi közepén itt terem, persze, hogy megijedek.

- Te mit csinálsz?! - megyek oda hozzá feldúltan és kinyitom az ablakomat, mire ő bemászik rajta.

Utoljára ilyet még általános iskolában csinált. Amikor szobafogságot kapott, vagy megtiltották, hogy késő este kimenjen, így mindig bemászott hozzám. Komolyan, meg tud lepni.

- Ne játszd a tinédzsert! Használhattad volna az ajtót is, hogy begyere, úgy  nem hoztad volna rám a frászt! - szidom le.

Viszont ez mit sem ér, mert a fiú abban a pillanatban az ajkaimra mar. Viszonzom a heves csókját, amit az elmúlt hetekben annyira is kívántam. Lehunyom a szemeimet és átkarolom a nyakánál, miközben átadom magamat az érzésnek. Lefektet az ágyamra, ahol eddig aludni szándékoztam, és simogatni kezdi a meztelen testemet. Ennek halk, remegő sóhajokat adok, miközben az egész libabőr végigfut rajtam, ahogy a puha, hosszú ujjaival cirógat engem.

De kivételesen most az eszem előrébb van, mint a faszom. Így minden erőmet összeszedve, eltolom magamtól a fiút. A szemébe nézek, amit ő próbál kerülni. Megint az ajkaimra hajolna, de nem engedem neki. Elhajolok tőle és fentebb ülök, mire ő is felül.

- Mi történt? - nézek rá aggódva. Nem szokott így viselkedni.

- Semmi.

Ekkor visszadönt az ágyra és a nyakamat kezdi csókolgatni. Egy darabig élvezem, oh persze, hogy élvezek. Erre vártam már egész héten. Viszont tudom, hogy most ez nem megoldás. Megpróbálom megint leállítani, de nem engedi. Lefogja a fejem mellett a két kezemet és mos tmár sokkal erőszakosabban csókol az ajkaimra, amit egy darabig hagyok. A bőrömet is olyan durván csókolja, szinte már harapja, ami néhol már fáj.

- Ah.. Hyunjin állj! - szólok rá erőteljesebben, amikor megcsípte kulcscsontomat.

De ebből sem ért, az egyik kezével már a boxeremnél jár, míg a másikkal továbbra is a kettő kezemet fogja le. Rásimít a tagomra, amit egyből a kezébe vesz és hasznosítja azt. Eltátom az ajkaimat a kéjre és nem bírom ki, hogy ne adjak ennek hangot. A lábaim befeszülnek és próbálom magamat tartani, de olyan nehéz.