Friends. | HYUNLIX

12. rész

- Ti mit isztok? - néz fel az itallapból Changbin, amit már több perce tanulmányozunk.

- Azt hiszem én valami kávét. Borzasztóan érzem magam ez a rohadt angol után. - panaszkodik Minho.

- Nekem mondod? - forgatja a szemeit Hyunjin. - Már megint bevágott nekem egy egyest!

- Talán nem kéne visszafeleselned. - rázom a fejemet nagyot sóhajtva.

- Lix te ezt nem értheted, mert perfekt vagy angolból. Nekünk minden óra egy küzdelem az életért! - akad ki Minho.

- Vagy küzdelem a kettesért... - húzza el a száját Changbin.

A fiúkkal utolsó óránk után, ami angol volt, úgy döntöttünk, hogy beülünk valahova inni valamit és beszélgetni. Viszonylag sokszor csinálunk ilyet, ha mindenki ráér. A mai helyet Hyunjin ajánlotta, ahol még egyikünk se volt rajta kívül. Nagyon kis barátságos hely, tetszik eddig az atmoszférája, főleg az, hogy alig vannak itt.

- Már mondtam, hogy tudok segíteni. De sose engeditek. - panaszkodok rájuk és közben kiválasztom az italomat. - Na mit isztok?

- Én is egy kávé szerintem... - mondja Changbin. - De alkoholosat. - rakja hozzá, amin mind a hárman felnevetünk.

- Jó döntés. - ért vele egyet Minho. - Én is azt fogok ezután!

- Én szerintem teázok. Te Lix? - pillant rám Hyunjin.

- Én is teát iszom. - bólintok.

- Akkor rendeljünk.

A fiú kicsit felegyenesedik, hogy a szemével a pincért keresse. Ekkor elkezd integetni, miközben egy széles mosolyt villant meg. Ezt furcsállom és egyből odakapom a fejemet, mikor megpillantom Jeongint. Pincér ruhát visel és egy kis notesszel a kezében, odajön hozzánk. Hát persze, itt dolgozik. Ezért akarta annyira Hyunjin, hogy idejöjjünk. Máris lőttek a hangulatomnak.

- Sziasztok. - mosolyog ránk Jeongin, mikor az asztalunk elé áll.

- Jeongin! Te itt dolgozol? - lepődik meg Minho.

- Igen, itt. Minden nap, suli után. - büszkélkedik.

- És még így is évfolyam első! Gratulálok. - bólint neki Minho, amin a fiú pirulgat.

- Innie. - hajol oda hozzá Hyunjin, mire Jeongin ad neki egy szájra puszit.

Egy nagyot sóhajtva elfordítom a tekintetemet. Istenem, de undorító. Nem tudtam, hogy minden délután dolgozik, de legalább van még egy gyenge pontja...

- Mit szeretnétek? - kérdezi mosolyogva.

- Kettő kávét tequilával és kettő barackos teát. - mondja Hyunjin, majd rám pillant. - Igaz, Lix?

- Mi, tessék? - fordulok feléjük.

- Barackos tea megfelel? - kérdezi.

- Igen, persze. - bólintok.

- Rendben, akkor mindjárt hozom is. - vigyorog és azzal együtt el is megy.

Már két hete. Két hete, hogy együtt vannak. Én pedig azóta egy ujjal se érhettem Hyunjinhoz. Suli után már nem visz haza, csak ritkán. Mindig Jeonginnal megy haza és szoktam látni, hogy együtt tanulnak Hyunjinnál. Mindent vele csinál, amit eddig velem csinált. Már bizonyos dolgokat se oszt meg velem a fiú. Ezen a hétvégén is elmentek a szüleink hosszú hétvégére és át se jött hozzám. Helyette azt nézhettem, hogy Jeongin mindig nála van. Viszont csak akkor, amikor nincsenek otthon a szülei, mert igen, ezt is kifigyeltem. Vajon bemutatta már a szüleinek? A szülei tudják, hogy meleg? Biztos nem, akkor nem lenne ilyen boldog.