9. rész

1K 95 17
                                        

Ez a kirándulás lesz az évben az utolsó a végzősöknek. Így nem hazudok, ha azt mondom, hogy már hónapokkal előtte erre készültünk. Hosszúhétvégére megyünk, vagy 40 diákkal egy diákszállásra. Csak kicsit komolyabb, mint egy átlag diákszálló. Ez külön csak a mi sulinké, így más egyéb luxus dologgal is fel van szerelve. Minden évben eljövünk ide és ez a kiruccanás arról szól, hogy jól bebaszunk. Főleg azért is, mert ez általában a végzősök utolsó kirándulása, de nincs megtiltva az alsóbb éveseknek is, hogy jöjjenek. Tavaly volt az első alkalom, hogy Hyunjinnal sikerült eljönnünk az akkori végzősökkel és valami eszméletlen élmény volt.

Viszont bármennyire is vártam ezt, sikeresen nem sikerült kikelni az ágyból időben. Így késve esek be a buszhoz, ahol már mindenki fent ül, egyedül az egyik tanár van lent és várja a késő diákokat.

- Jó reggelt Felix! Időben. - húzza ki a nevemet a listán, amikor berakom a csomagomat a busz aljába.

- Jó reggelt Tanár úr! - lihegek a sietségtől.

Felszállok a buszra, ahol már szinte mindenki fentül. Körbe nézek és ekkor pillantom meg hátul a barátaimat. Az utolsó sorban foglal helyet Minho és Jisung, ahol mellettük még három másik osztálytársam ül. Ott van Changbin is, aki egyedül ül és előtte pedig Hyunjin, aki szintén egyedül van. Elindulok hozzájuk, hogy helyet foglalhassak Hyunjin mellett, aki az érkezésemre egyből felkapta a fejét.

- Lix! - kiált fel Jisung, mikor meglát.

- Jó reggelt álomszuszék. - nevet rajtam Minho.

- Sziasztok. - köszönök nekik, majd Hyunjinra nézek. - Szabad? - bökök az üres helyre.

- Jeongin... - terelődik el egyből a figyelme mögém, mire én is hátranézek.

Velem együtt ez a gyík arc is késve érkezett. Nem gondoltam volna, hogy ő is részt vesz a kiránduláson. Bár elől láttam Chant és Seungmint, gondolhattam volna, hogy akkor már ő is itt lesz.

- Sziasztok... - jön oda hozzánk félénken, majd beül Hyunjin mellé, aki széles mosollyal fogadja őt.

Egy darabig értetlenül nézem őket, majd sértetten beülök Changbin mellé. Lepacsizok a barátommal, majd elfordítom a fejemet róla. Már most minden el van rontva. Elterveztem, hogy olyan lesz ez a kirándulás is, mint a tavalyi. Csak én és Hyunjin. De minden borult.

- Bal lábbal keltél? - bök oldalba Changbin, mire felugrok és rávágok a kezére, hogy fejezze be.

- Valaki nagyon morcos. - hajol előre Minho.

Nem válaszolok nekik, csak fújtatva nézem az előttem ülőket, akik túlságosan is elvannak. Nevetnek és beszélgetnek. Még, hogy barátok. A faszomat, azok barátok.

- Hosszú lesz így az út, ha nem akarsz kommunikálni. - sóhajtja Changbin, miközben odanéz ő is, ahova én.

- Gondolj az estére Lix! - próbál hypeolni Jisung, sikertelenül.

Tényleg hosszadalmas volt az út. Túl hosszú, pedig csak két óra volt. Annyira zavart, hogy előttem a két fiú folyamatosan röhögött és hülyéskedett. Kénytelen voltam így végig ülni az utat. Nem csak a sajátom, de Changbin utazása is el lett rontva így, mert sikeresen átadtam neki a negatív energiákat. Kicsit sajnálom, de kellett neki erőltetni, hogy üljek mellé!

Megérkezve a szállásra, szinte egyből mindenki be is foglalta a szobákat. Nem volt veszekedés arról, hogy ki-kivel lesz, mert el lett mondva, hány szoba van, hány fős és a tanárok ránk bízták a választást. A szálló két emeletes, benne sok, sok szobával. Közös fürdők vannak minden szinten, ami szerintem kibírható két éjszakára. Nagyon modern egy diákszállóhoz képest, már amikor belépünk elénk tárul a nagy közösségi szoba, ahol több kanapé van és TV. Én Changbinnal, Beomgyuval és Taehyunnal vagyok egy szobában. Befoglaltuk a legfelső szinten lévő, sarokszobát, ami, azért elég menő.

Friends. | HYUNLIXTahanan ng mga kuwento. Tumuklas ngayon